2016. december 31., szombat

Összefoglaló - 2016

Előfordulhat,hogy a minilány nyúlsapkáját befejezem ma még, de pl. Daninak a szarvasosat már biztos nem, szóval itt az ideje a szokásos éves összesítésnek.
Kötős-horgolós fogadalmat jól tettem, hogy nem tettem, az csak idegesített volna.

Örömmel láttam, hogy a kendőlétszám-stopot MAJDNEM sikerült betartanom, csak kettő készült, egy kötött, meg egy horgolt; ami sajnos rosszabb ennél, hogy mind a kettő itthon maradt, és a saját készletet növeli. Pedig mondjuk szépek, csak tényleg lehetetlen annyit hordani, mint amennyi van.

Amin meglepődtem, hogy Dani idén - a powerbank tokját leszámítva - nem kapott semmit, bár megpróbálkoztam neki egy sapkával, amit ugye eddig kétszer lebontottam, cserébe viszont egyszer se fejeztem még be.

Huszonhárom elkészült darabot listáztam, ez valójában huszonöt, de akárhogy keresek, momentán nem találok képet a kézen kötött bazivastag sapka-nyakmelegítő-szettről, meg egy pár rózsaszín minizokniról, pedig mindkettőről van. Tizenhatan (illetve tizenheten) készültek másnak, és kerültek el a háztól, ez se rossz arány.

Azzal nem vagyok teljesen elégedett, hogy MEKKORA darabok készültek, mert ezek tulajdonképpen már megint majdnem mind csak kiegészítők, és nem igaz, hogy egy év alatt egy nyomorult kardigánon kívül semmi értelmes ruhadarabot nem vagyok képes megkötni, tehát sebességben és kitartásban megint nem fejlődtem semmit.

Várhatóan jövőre se fogok, mert el leszek foglalva, és valószínűleg különleges világnapokon férek csak hozzá a tűimhez meg a fonalaimhoz. Hiányozni fog, de én döntöttem úgy, hogy változzon a prioritás, hát akkor most nem rinyálok, hanem várakozással nézek a fonalazásban minden bizonnyal szegényebb, de új "kalandokban" és túlélőkihívásokban valószínűleg igencsak bővelkedő 2017-es év elébe.










2016. december 28., szerda

Rengeteg csavarás

A Csillaghegyi Gyapjúnapon első látásra szerelembe estem a mustársárga Phil Randonnees tweedfonallal, de hősiesen ellenálltam, mert igazából nem ugrott be semmi zseniális, hogy mit kötnék, ha lenne ilyenem. Szóval nem vettem.

Nem sokkal később elkezdtem azon morfondírozni, hogy én tulajdonképpen szeretnék egy olyan sapkát, aminek már a passzéja is csavart mintás, de egyébként maga az egész sapka is.
Átnéztem szokás szerint a Ravelryt, és persze megint úgy jártam, hogy olyan mennyiségű megfelelő volt, amire már csak legyint az ember, hogy á, nincs itt egy se :-D

Mindenesetre a kellő pillanatban Annamari kötött egy sapkát a kislányának, amit megláttam, és azonnal felcsillant a szemem, hogy ez az, ILYEN kell nekem is, és azonnal mentem az 1001-be mustársárga tweedet venni, hat gombolyagot, mert én nyakmelegítőt is szerettem volna hozzá. Ingem-gatyám ráment, de a fonal gyönyörű, kis összeszokás után könnyen köthető, bár picit talán csúszik, kicsit szöszöl, és minimálisan szúrhatja is az arra érzékenyeket. (Alpaka van benne, az meg ilyen, és kész.)

A minta is jó, követhető rajzos és szöveges résszel. Kisgyerektől nagyfejű felnőttig méretezi a sapkát, a nyakmelegítőnél szerintem nincsenek akkora egetrengető különbségek. Kötni eleinte rémálom volt, mert nincs rutinom a csavart minták terén, és általában olyan érzésem volt, hogy én ezt minél inkább kötöm, annál rövidebb lesz. Persze nem, csak bele kellett lendülni. Két- és háromszemes csavarásokból áll, a leírás pedig tartalmaz egy nagyon okos kis magyarázatot a segédtű nélküli csavaráshoz. ENNYIT nem lehet segédtűvel csavarni, abba végképp beleőszül, aki megpróbálja.

Miután nagy nehezen, hosszú hetek (hónapok?) alatt kiizzadtam magamból a nyakmelegítőt, a sapka gyakorlatilag egyetlen nap munkája volt, szinte hasítottam a fonalat a tűvel :-) Egy tavaly télen zsákmányolt, nagyméretű műszőr pompont tettem a tetejére, hogy kellőképpen bohókásan nézzen ki. Szerintem tökéletesen sikerült megvalósítani a célt.

Igazából nem akartam ilyen savanyú képet vágni, csak nagyon fújt a szél, és ha mosolyogtam, akkor mindig az összes hajam belemászott a számba :-)



Fonal: Phil Randonnees az 1001 fonaltól, 5 teljes gombolyag, meg egy kicsi 
Tű: 3,5 mm a sapka passzéjához, 4 mm minden máshoz 


2016. december 26., hétfő

Sapkák-sálak

Gondolkodtam, hogy ezt a bejegyzést csak egy-két nappal később írom majd meg, hogy kicsit egyenletesebb legyen az eloszlás, de mivel a leánygyermek fél lábbal gyakorlatilag kilóg, nem tudhatom, hogy meddig lesz lehetőségem csak úgy vidáman blogolgatni, úgyhogy szóval legyen inkább ez is MOST :-)

Amikor tavaly egy mustársárga sapka-nyakmelegítő garnitúrát kötöttem Lucának Boston-fonalból, annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, kötök egyet magamnak is. Szóval az úgy volt, hogy tényleg kötöttem még egyet, de nekem még mindig nincs :-D

Mert ezt itt nekiadtam anyósomnak karácsonyra:


Minta: Neon Jungle Hat és Neon Jungle Cowl (ingyenes, Jimmy Bean's Wool) 
Fonal: Boston, a két darabhoz összesen 4 gombolyag
:5 mm a sapkához, 6 mm a nyakmelegítőhöz


A másik nemrég elkészült darab ez az orgonalila sál Judit húgom Snow Squall sapkájához. A sapka már tavaly karácsonykor készen volt, de Judit addig nem akarta hordani, amíg a sálat is meg nem kapta hozzá - ehhez persze nem volt minta, így végül a csavart mintát illesztettem egyszerű lustakötésbe, és ez lett a végeredmény:


Sapkaminta: Snow Squall (Alicia Plummer fizetős mintája)
Fonal: Rial Filati Relax, orgonalila, a sálhoz kb. 3 gombolyag
: esküszöm, meg nem mondom, hogy 4 vagy 4,5 mm :-D Elfelejtettem, na :-D 


Nagy benga pasizokni és tubular bind off

Megdolgoztam a sógorom karácsonyi ajándékával rendesen. Megint beleszaladtam abba, hogy egy naaagyméretű zoknit hiába láncolok le nagyon lazán, a boka és a lábfej találkozásánál akkor se fog átférni, vagy ha igen, akkor ronda lesz, ld. Jeny's surprisingly bind off, amit már csak meglepően ronda leláncolásnak hívok.

Kipróbáltam én mindent, de a tubular bind offtól  - ami a csőkötéses kezdésnek megfelelő leláncolás, de most hogy hívjam? csőleláncolásnak?  - eléggé ódzkodtam, mert tartottam tőle, hogy sokat kell vele vacakolni.

De amikor már minden kötél szakadt - például a La Mason Rililie oldalán található Increase Bind Off is rondának bizonyult, de nem kicsit - , akkor feladtam, sóhajtottam, kerestem tutorialt, és nekiálltam.
1) A 2x2-es borda átrendezése 1x1-es bordává.
2) Első előkészítő kör: 1 lekötött sima, 1 átemelt fordított, elöl vezetett szállal.
3) Második előkészítő kör: 1 átemelt szem hátul vezetett szállal, 1 lekötött fordított.
4) A szemek átrendezése 2 tűre: simák elöl, fordítottak hátul.
5) A két tű szemeit kitchener stitchcsel összedolgozni.
"Mindössze" ennyi az egész :-D

Az első kísérletnél láttam, hogy OK, ez jól néz ki, meg rugalmas is, de a felhúzáspróbán nem ment át. Nagyon káromkodtam, mert kitchener stitchet bontani ordenáré nagy szívás, de ha már azt visszaszedtem, igazából inkább lebontottam a szemek átrendezése előtti sorig, és a következő módosításokat alkalmaztam:
1) Az átrendezést nemcsak a szemek egyszerű átmozgatásával, hanem kötés közben - tulajdonképpen segédtű nélküli csavarásokkal - végeztem, mégpedig fél számmal nagyobb (3 mm-es) tűvel.
2) A két előkészítő sorban is maradtam a nagyobb tűnél, és különösen ügyeltem, hogy a vezetett szálat véletlenül se húzzam feszesre az átemeléseknél.
3) A kitchener stitch esetében már korábban se húztam meg a varráshoz használt szálat, csak szépen egyenesen elvezettem a rendeltetési helyére. Most még egy kicsit ennél is lazábbra hagytam.
Az esztétikumnak - mondjuk úgy - nem használt (bár így is SOKKAL szebb, egyenletesebb és profibb látványt nyújt, mint Jeny rugalmas leláncolása), viszont cserébe akadálytalanul fel lehet húzni, és nem fodrozódik hülyén még levéve sem.

Felvéve pedig így mutat a tulajdonoson:

Minta: Amy Lee zokni (ingyenes)
Fonal: kézzel festett zoknifonal Ninától
: általában 2,5 mm, a leláncoláshoz viszont 3 mm

Az okosságok forrása:

2016. november 4., péntek

Zoknisatratégiai gondolkodás

Semmiféle stratégiai gondolkodásból nem vagyok túlzottan a topon, viszont előbb-utóbb sok mindent képes vagyok megtanulni, ha másképp nem, a saját káromon.
Mint például most.

Feltett szándékom volt, hogy magic loop technikával egyszerre kötöm meg egy pár zokni mindkét "tagját", méghozzá lentről, azaz lábujjtól felfelé haladva.
El is jutottam a sarok rövidített soros részéhez - közben csak kétszer kötöttem össze egymással a jobb és a bal zoknit -, aztán ahol szépen el kellett volna fogyasztgatni a korábban betoldott lábfejmagasító szaporítást, ott megállt a tudományom, azok a szemek ugyanis éppenséggel nem voltak elérhetőek, megközelíthetetlen módon ott röhögtek rajtam a túloldalról.

Mondom, hogy mit műveltem, hátha más akkor nem fut bele.
1) Ha magic loopot használunk, akkor ugye külön-külön oldalon vannak a lábfejrész és a talprész szemei.
2) A magasító szemeket én mindkét zokni mindkét oldalán a lábfejrész tűire szaporítottam.
3) És ez volt a durva nagy hiba, mert a sarok kialakítása után a talprészen lett volna szükség rájuk, viszont - mivel útban van a másik zokni -, utólag nem lehet őket átrendezni anélkül, hogy ne kéne leszedned a tűről az egész disznóólat.

4) Hát nekem le kellett.


Mivel nincs két 2,5-ös damilos tűm, ezért az egyiket öt zoknitűre szedtem át. Mivel addigra csúfosul szétcincáltam a rövidített sorok szorosra húzott szemeit, jobbnak láttam inkább az egész sarokrészt lebontani a francba mindkettőről.
Most valószínűleg inkább egyesével kijavítom, aztán visszapakolom magic loopra ott, ahol már megint csak körben kell kötögetnem a szárakat.

Nem elég baj, hogy 44-es, még ráadásul el is rontom, megküzdök rendesen ezzel a karácsonyi ajándékkal. remélem, a tulajdonos majd méltányolni fogja, és hordja legalább.


2016. október 18., kedd

Pamplemousse sapka, a rémes

Szilvi nemcsak az anyukájának, hanem saját magának is választott egy sapkát, és hozzá orgonalila Cotton Merino fonalat. Az nyilvánvaló volt, hogy ebből a fonalból én a leírásban jelzett kötéspróbát az életben nem fogom összehozni, ezért eléggé lekicsinyítettem, de így lett jó.

A mintája - hogy ne mondjak rá semmi csúnyábbat - eléggé utálatos. Arról szól, hogy a jobb tűvel vissza kell szurkálni kettővel saját maga mögé, és két sorral lejjebb. Ehhez én egy idő után inkább egy horgolótű segítségét vettem igénybe, amit folyamatosan a jobb kezemben tartottam, és a megfelelő helyeken - vagyis túl gyakran - fogtam, végrehajtottam vele a visszaszúrós trükköt, és mentem tovább. Kicsit lelassította a folyamatot, de a végeredmény egyébként szép lett, elégedett vagyok vele.

A két gomb csak díszítőelem, így - bár eredetileg megcsináltam rendesen a gomblyukakat is - száleldolgozásnál a fonal végével összeöltöttem a gomboláspántot. A gombokat egyébként naná, hogy a Gombudvarban találtuk, méghozzá első pillantásra. Egyszerű formájú, de mégis érdekes gombot szerettem volna találni. Erről a kis szépségről kiderült, hogy ráégetett kristálycukor-szemcséknek köszönheti a rusztikus felületét. (De nem érdemes nyalogatni, mert nem édes - nem próbáltam ki, az eladóhölgy mondta, én meg elhittem.)

Nézzétek, ilyen lett végül:





Fonal: Drops Cotton Merino, majdnem 2 gombolyag
Tű: 3 mm a passzéhoz, 3,5 a sapka testéhez



2016. október 9., vasárnap

Izmir sapka

Ezt a sapkát Szilvi kolléganőm az anyukájának kérte még az előző tél végén. A fonalat meg is vettük hozzá, de aztán annyira kitavaszodott, hogy már senkit nem érdekelt egy meleg téli sapka, így a megvalósítást mostanra halasztottam.

A megadott fonalvastagsághoz a minta valami egészen elborult kötéspróbával dolgozik, olyat én szerintem sose tudnék produkálni, de gond egy szál se, van egy sapkám Karismából, 3,5-ös tűvel kötve, kipróbáltuk, hogy annak jó a mérete. Leszámoltam, és már meg is voltak a tökéletes adatok :-)

Ezt a sapecot fentről, a feje tetejétől kell kötni, így felhasználhattam, amit a Vivid takaró négyzeteinél tanultam, a középről kifelé kezdést. (A szaporításhoz használt lifted increase meg zoknikötés közben ragadt rám valamikor.)

Nagyon tetszik, szerintem egy kicsit olyan Nagy Gatsby-feelingje van. Mókából ki is próbáltam, tudok-e magamnak '20-as évekbeli sminket is csinálni hozzá, de szerintem nem igazán sikerült, Dani meg finnyogott, hogy így nem nézek ki jól, szóval úgy sejtem, nem nagyon kell ezt a flapper girl-stílust erőltetni.

De a sapka tényleg jó, legszívesebben magamnak is kötnék egyet, ha nem lenne húsz másik. És ha kötnék, akkor viszont nemcsak úgy körbetekerném a fonalat a szélén, hanem valami látványos dekorációt varrnék rá, vannak ötleteim. (Csak hát akkor se kell még egy sapka... EGYELŐRE.)




Minta: Izmir hat (ingyenes)
Fonal: Drops Karisma, épp egy picivel több, mint egy gombolyag, kb. a legalsó fordított sávhoz kellett újat kezdeni
: 3,5 m



2016. október 2., vasárnap

Vivid, az óriási babatakaró

Épp most ellenőriztem a Facebook-oldalamon; augusztus 3-án mutattam be az első két próbablokkot a Vivid takaróból. Ha úgy vesszük, elég gyorsan elkészült, szinte napra pontosan két hónap alatt fejeztem be, de úgy, hogy teljesen: szálak eldolgozva, kimosva, megszárítva, lefényképezve.

Négyzetenként blokkolni lusta voltam, de majd a képeken látszani fog, hogy jobb lett volna, ha inkább rászánom az időt, mert elég különböző méretű és alakú darabokat sikerült kötnöm :-D (Mindenesetre megállapítottuk, hogy ha a gyereket valaha pszichológushoz kell hordani, akkor az jó eséllyel nem azért lesz, mert nem pontosan egyforma négyzetekből állt a takarója; Dani meg még azt is hozzátette, hogy egy rendes mérnök tudja, hogy egy négyzet az nem mindig négyzet, és azt is tudja, hogy mikor mennyire muszáj szabályosnak lennie.)

A képeken az is látszik, hogy a blokkolást mosás után is kihagytam, bár gondolkodtam rajta, hogy azért mégiscsak meghúzom egy kicsit, és akkor nem kell új takarót venni a franciaágyra, a kiscsajnak meg majd kötök másikat :-D
Igazából tényleg nem az a tipikus újszülöttméret, mert így, mindenféle nyúzás nélkül éppen 80x100 cm lett, vagyis sokkal inkább kisgyerek-, mint babatakaró.

Viszont cserébe szép. Ha eltekintek attól - és nem olyan nehéz -, hogy nincs benne két párhuzamos vagy merőleges vonal, és csak azt nézem, hogy vidám, vagány, jók a színei, klassz a mintája, és egyébként is én csináltam, akkor azért megveregethetem a saját vállamat.

Az unalmas technikai részletekről annyit, hogy középről kezdve körben kötni az első pár sorban eléggé macera, de nem megoldhatatlan. Érdemes volt megtanulni, azóta már sapkát is kezdtem így.
A blokkok összedolgozásához tökéletes megoldás volt a mattress stitch (ezt vajon magyarul is matracöltésnek hívják?), ami nehezebben ment, és nem is sikerült minden egyes alkalommal, az a sarkok pontos illesztése, hogy a minta átlói szépen találkozzanak. Most mit mondjak, nem mindig találkoznak szépen, na :-D Ha egyszer tényleg kötök egy ugyanilyet a franciaágyra - mint ahogy nem fogok -, annak a végére ez is tökéletesen fog menni :-)

A sok hadova után néhány kép, vagy a néhánynál kicsit több, mert tényleg oda meg vissza vagyok :-D


Essünk túl a vallomáson, ez pont ilyen csámpás :-) 



...és igazság szerint a színek elrendezését is jobb lett volna kész sablon alapján intézni, nemcsak ahogy-esik-úgy-puffan-alapon :-)


Így néz ki az, ahol nem lett az igazi a csücskök találkozása, de a sokadik szétbontás után az ember egyszer csak úgy dönt, hogy ez talán nem is annyira lényeges :-)


Ez itt viszont egy igazi sikerélmény! 



Bár a négyzetek széle girbegurba, az azért látszik, hogy a mattress stitch milyen szépen kapcsolja egymáshoz az oldalakat. 


Az egyik csücsök.


 Többé-kevésbé még az átlók is egymás folytatásaként helyezkednek el. Ez a kedvenc képem. 



 Nekem is tetszik, kölcsönvehetem januárig? :-D 

Minta: Vivid 
Fonal: Drops Cotton Merino, színenként 2-2 gombolyag, meg egy kicsi *
Tű: a kötéshez 3,5 mm, a leláncoláshoz 4 mm

* Mivel a munka folyamán úgy tűnik, egyre lazábban kötöttem, hiába számoltam ki az elején, hogy 2 gombolyagból márpedig ki fog jönni 5 négyzet - hát nem jött. Grammok/méterek hiányoztak, de akkor is. Itt is köszönöm a "szponzoraimnak", hogy egy-egy négyzetet örökbe fogadtak, és kisegítettek a megfelelő mennyiségű (vagy több) fonallal. 

Köszi szépen a pirosat Adélnak, a sárgát Tündinek, a lilát Dorottyának, a türkizt Verának! 




2016. szeptember 29., csütörtök

Babazokni-jegyzetek

Hétvégén a fiúk kifestették a nagyszobát, és új padlószőnyeget raktak le. Ehhez persze mindent ki kellett pakolni onnan, és a két kisszoba a padlótól a plafonig tele volt bútorral meg cuccal. Egyedül az ágyunk maradt üresen - ha nem is nyugodt és békés, de legalább "lakatlan" szigetként - a hatalmas felfordulásban.

Egész szombaton reggeltől késő délutánig főztem és etettem a "jómunkásembereket", el is fáradtam szörnyen, és bemenekültem az ágyra kötni - igen ám, de mit. A kistakaró valahol valamelyik dobozban volt, így azt nem tudtam befejezni, új projektet meg nem ilyenkor kell kitalálni, OK, akkor legyen zokni, ahhoz pont megvan a fonal is meg a tűk is. Hetek óta próbáltam elkezdeni, de valahogy mindig óriási lett, én meg most újszülött-méretben akartam kikísérletezni.

A kedvenc, orrától felfelé "építkező" zoknimintám az Amy Lee, viszont az 20/21-es mérettől indul felfelé, ami hatalmas. Kerítettem még két másik leírást, azokkal összenéztem a körülbelüli szemszámokat, de egyébként az Amy Lee leírását követtem nagy vonalakban (kivéve, hogy másik receptet használtam a rövidített sorokhoz, mint amit ebben írnak).

Ha valaki inkább magyarul szeretne zoknit kötni, nézze meg Bea leírását, ugyanúgy építkezik, lentről felfelé.

Arra az esetre, ha még egyszer az életben ilyen mini méretet akarnék kötni, megörökítem a jegyzeteimet, ne kelljen még egyszer kikalkulálni.

Fonal: Regia babazokni-gombolyag a Müllerből, tű: 2,5 mm.

1) Judy's Magic Cast On: 8-8 szem, mert nekem jobban tetszik, ha inkább "tompa" az orra.
2) Az orra két oldalán Lifted Increase 32 szemig.
3) A 32 szemmel 10 kör "egyenesen".
4) Magasítás a lábfej két oldalán: 5-5 szem.
5) Rövidített sorok: 5 "garnitúra".
6) A korábban betoldott szemek "eltüntetése", 5-5 szem.
7) A szárához 10 sor sima és 5 sor patentkötés.

Ezekkel a szem- és sorszámokkal a zokni lábfeje kb. 8 cm lett, ami egyébként valószínűleg nagy, de úgyis valami másra - rugdalózóra, másik zoknira - tervezem ráhúzni kívülről, nem a csupasz kistappancsra. Én se tűröm a kötött zoknit a meztelem lábamon, a gyerekemet se szeretném majd ezzel terrorizálni :-D

(Aki gondolja, használja nyugodtan a fenti adatokat, de az igazán incifincihez, ami babalábra cuppanósra van méretezve, arányosan még egy kicsit kisebbre lehet kötni.)








2016. szeptember 14., szerda

Segítség, össze kell varrnom!

Kedves Gyerekek, ma arról fogok mesélni nektek, hogy az a mattress stitch, amiről Tamara Kelly néni ír a Mooglyblogon, az nem az a mattress stitch, amiről Anna (?) néni ír, a Mochimochilanden.

Az úgy volt, hogy befejeztem mind a húsz négyzetet a vagány Vivid babatakaróhoz, és elkezdtem keresni A Tökéletes Összevarrási Technikát, nem zárkózva el mindeközben attól, hogy esetleg valami teljesen újat kelljen kipróbálnom.

Mivel a Vivid blokkokat körben kell kötni, igazából mind a négy oldalán leláncolt szegély fut végig. Persze akárhonnan nézzük, aktuálisan nyilván van "vízszintes" meg "függőleges" oldala, de ez mégsem ugyanolyan, mint egy lentről felfelé, oda-vissza haladó sorokkal kötött téglalapnak a vízszintes oldala (szemfelszedés, leláncolás), meg a függőleges oldala (legfeljebb egy szélszem, de még inkább nagy semmi, csak az anyag széle), tehát mindenképp "vízszintes" összedolgozást kerestem. Meg is örültem a Moogly legszélső szemekbe öltögetett verziójának, amiről viszont elég gyorsan kiderült, hogy ronda.

Nem fényképeztem le, higgyétek el, hogy nem szép, hanem egyenetlen, a hátoldalán kicsit jobban mutat, de megfordítva meg nem működik :-) Ja, és rugalmatlan is, nem mozognak együtt az összevarrt blokkok.

Szét is szedtem, kerestem másikat. Kipróbáltam egyébként a whip stitch nevű öltést is, az még rondább volt (illetve nekem még kevésbé tetszett, szerintem erre a célra nem igazán alkalmas).

Végül valahol láttam egy videót, ahol a mattress stitchnek egy másik értelmezését mutatták be, mégpedig úgy, hogy az anyag szélétől egy sorral beljebb, lentről felfelé haladva, mindig egyszerre két-két szál alá öltve, és ezt a két négyzet szélén felváltva ismételgetve haladtak szépen lentről felfelé. A videót sajnos soha többé nem sikerült megtalálnom, de igazából úgyis jobban kedvelem a képes leírásokat, szóval megkerestem ugyanazt "álló" változatban, és meg is lett, ez az, amit az első bekezdésben a második linken találtok.

Na, ez végre bejött, és mutatom is, hogy miért.



Mert ilyen szépen "találkoztatja össze" mindkét négyzet első lustakötéses bordáját.



Meg mert a hátulja is ilyen kulturáltan néz ki. 


És még egyszer, nem győzök örülni a szabályos, pontosan illeszkedő oldalaknak :-)

(Bocsánat, a fényképezőgépem meg a Cotton Merino színei nem barátok, de most kivételesen nem is annyira lényeges, hogy egészen pontosan milyen színű blokkokat varrtam össze. )

Szóval folytathatom a takarót az összevarrós résszel. Elég gyorsan megy, a vártnál sokkal kevésbé fogom utálni, de jön még a kutyára dér, húsz négyzetnek negyven végét kell majd eldolgoznom utoljára :-D 

2016. augusztus 27., szombat

Az igazság a Vivid takaróról

Azt eddig is tudta mindenki, hogy a színes négyzeteimből takaró készül, most viszont a Nagy Facebookos Coming Out után itt is ideje bevallanom, hogy nem is akármilyen, hanem babatakaró, méghozzá a saját kisbabámnak, aki januárban érkezik. 

Uniszex színeket válogattunk össze, mert amikor elkezdtem, még nem tudtam azt, amit azóta már igen: hogy kislány lesz. És lesz neki egy elég vagány takarója :-D

A beláthatatlan mennyiségű négyzet helyett így mindössze 20 darabra lesz szükségem, és 15-tel már készen vagyok. Majd miközben épp förtelmesen utálni fogom összevarrni, odaképzelem alá a szuszogó kis tulajdonost, ez remélhetőleg megkönnyíti az ügymenetet. 

Íme, a takarógyár eddigi termékei:






És a gyerekgyár kiváló dolgozói: 


Ajándékkendő

Az előző bejegyzésben említett Bridal shawl végül időben elkészült, és a hónap közepén biztonságban landolt Verocskánál, aki megengedte, hogy megmutassam a képeit:




Azt hiszem, ezt a kék-zöld fonalat elég jól kiválasztottuk neki (illetve kiválasztotta magának), illenek egymáshoz. Én is beleadtam, amit lehetett, a végeredménnyel mind a ketten meg voltunk elégedve.

Még a postára adás előtt készítettünk pár saját fotót is a kendőről, mutatok néhányat ezek közül is:






Érdekes, ezzel a kendővel az ember azonnal automatikusan a zöldbe kívánkozik, hogy felpróbálja és lefényképezze. A jelek szerint farmernadrághoz és nyári ruhához is fel lehet venni, jó kis kiegészítő. Az utolsó képen az is látszik, hogy a szegélyébe apró, csillogó gyöngyöket horgoltam a fonalhoz passzoló színben, hogy még egy kis titkos pluszt elrejtsek benne.

(A legtitkosabb plusz végül a beleakadt és benne is felejtődött gyöngyfűzőtű volt, amit pedig nem is használtam, mert nem fért át a gyöngyökön :-D De gond egy szál se, Verocska úgyis szokott gyöngyékszereket készíteni, így a tű jobb helyre még direkt se kerülhetett volna. )

Minta: Bridal Shawl (ingyenes a Lion Brand oldalán) - senkit ne vezessen félre, hogy az eredeti kép ronda. Vékonyabb fonalból, főleg a színátmenetesekből, sokkal, de sokkal szebb lesz, ahogy remélem, látható. 
Fonal: kék-zöld Drops Delight, 4 gombolyag
Tű: 5 mm

2016. július 28., csütörtök

Ajándékot készíteni nem is olyan egyszerű

Minden elvemmel ellenkezve beszálltam a PIF-játékba a Facebookon. Gondolom, úgy nagyjából mindenki ismeri, de röviden a lényege, hogy valaki felajánl egy saját kezűleg készített tárgyat. Akinek tetszik, az lecsap rá, cserébe pedig ő is felajánl valamit, amit pedig egy harmadik valaki stoppolhat le, és így tovább. Mivel határidős (mindenki 3 hónapot kap, hogy befejezze a felajánlását), eléggé ódzkodtam tőle, mert nem igazán tudok, meg nem is szeretek időre dolgozni. Természetesen ezt addig lehetett betartani, ameddig nem jött egy olyan felajánlás, amire nem lehetett nem lecsapni :-D És tessék, máris nyakig vagyok a PIF-ben, egy horgolt kendővel szálltam be, amit Verocskának fogok elkészíteni (és vicces módon az ő tesójától kapom az ásványos füldísz+nyaklánc garnitúrát, ami az egésznek a kiváltó oka volt :-D ).

Az egyik kedvenc kendőmintámat már többször meghorgoltam Drops Delightból, és most is abból készítem. Ezzel kapcsolatban eddig a következő tapasztalatokat szereztem:

1) A fentről lefelé, oda-vissza cikkcakkozó sorokkal, színátmenetes fonalból horgolt háromszögkendőnek marhára nem mindegy, hogy milyen színnel és mekkora átmenettel kezdődik a nyakánál a középső része. Egészen máshogy néz ki, ha egy másik szín esik középre, valahogy az egész kendő megjelenését meghatározza.

2) A Delight fonal gyönyörű, csak nem szabad elrontani, amit csinál belőle az ember, mert bontani egy rémálom. Mivel zoknifonal, filcesedni ugyan nem tud, de a szerkezetéből adódóan olyan gyönyörűen összeakad saját magával, hogy tényleg zen-buddhista legyen a talpán, aki vérmérséklettől függően gutaütés/gyomorfekély nélkül vidáman mosolyogva lebontja.

Az előzmények ismeretében álltam neki a munkálatoknak. A kendőt 3 gombolyagból horgolom, és az 1) pont alapján mindhárom gombolyagnak megkerestem mindkét végét, megnéztem, melyiken hogy fognak alakulni várhatóan a színátmenetek, majd 3 próbadarabot horgoltam, 3 különböző méretű tűvel, hogy azok közül is megtaláljam az ideálisat. A háromból az "A" próba szerencsére egyáltalán nem tetszett, azt - a 2) pont értelmében csúnyán káromkodva - rögtön le is bontottam. A maradék kettő közül a "B" próbát kimostam és blokkoltam, hogy lássam, jó-e a tűméret, a "C"-t pedig folytattam, mert azt terveztem véglegesnek. Egészen az első gombolyag fonal végéig, sőt, már becsatlakoztattam a következő gombócot, amikor ráébredtem, hogy talán mégis a "B" tetszik jobban.

De már semmiben nem voltam biztos, végighorgoltam tehát annál is egy teljes gombolyagot, hogy lássam a színek alakulását, egymás mellé tettem a két - egyébként kísértetiesen hasonló - háromszöget, és végül a "C" próbát megint csak lebontottam, nagy gubancolások és ráncigálások közepette.

A két, csak úgy kézzel, kapkodva egymásra tekert gombolyag viszont olyan kezelhetetlennek bizonyult, hogy előszedtem a fonalgombolyítómat, és áttekertem az egészet, hogy normálisan lehessen vele dolgozni a továbbiakban.

Itt tartok pillanatnyilag, hét nap alatt körülbelül 175 méter fonalat sikerült felhasználnom, igaz, azt többször is :-D Kicsit paranoiás és nagyon maximalista vagyok, mert ez most nem az enyém lesz, de remélem, a rendelkezésre álló további két és fél hónap elég lesz arra, hogy - esetleges további bontásokat is beleszámítva - végül időben befejezzem a kendőt, és átadásra érdemesnek nyilvánítsam :-D


A kép illusztráció. Valójában nem is igaz, hogy beszippantott az örvény. 



2016. július 25., hétfő

Szivárványos Upstairs sideways

Először talán Macus blogjában láttam a Flotte Socke Kolibri hihetetlen színű zoknifonalait, és azonnal tudtam, hogy ezt muszáj lesz kipróbálnom.
Pécsen lehet kapni a fonalam.hu boltjában, és persze postán is rendelhettem volna, de szerencsére mi egyébként is gyakran járunk arra, Dani családjához látogatóba, szóval nem okozott gondot a beszerzés.
Annál nagyobb fejtöréssel járt megoldani a "mit kössek belőle" kérdést. Eleinte zoknit akartam, de ahhoz túlságosan hamar tavasz meg nyár lett, és akkor már nem volt hozzá kedvem.
Kendőt persze elvileg tilos. Így aztán sokáig csak nézegettem a szivárványszínű gombolyagot, de amikor egyszer csak szembejött a háromszög alakú Upstairs kendő mintája, amit mintha kifejezetten erre a fonalra írtak volna (a bemutató képeken szerepel is belőle egy szivárványos változat), akkor meg voltam véve kilóra, és elfelejtettem az összes szabályzatomat, miszerint pl. tizensokadik kendőre márpedig nincs szükség. De igen, VAN, és punktum.

A minta egyszerű, de valamiért nekem különleges, a hosszan színátmenetes fonal nem csapja szét, hanem kölcsönösen erősítik egymást. Hihetetlen sebességgel készült el, talán két hét se kellett hozzá, ami az én kötési szokásaimhoz képest szinte már nem is normális, de szerintem ez a kendő éjjelente titokban saját magát kötötte.

A leírás azt mondja, egy gombolyag zoknifonalból 4-es tűvel 6 ismétlés jön ki, nekem ott még rengeteg fonalam volt, és belevágtam a hetedikbe. Egészen sokáig elhittem, hogy elég lesz, aztán végül egy kis csalással fejeztem be, de ezt nem mondom el senkinek :-D

Mutatom a képeket, szóljon, aki úgy érzi, hiányzik valami erről a kendőről. Nekem semmi :-D









Minta: Upstairs 2.0 Sideways (a stóla verzió ingyenes, ez nem)
Fonal: Flotte Socke Kolibri (6214, ha jól azonosítom)
Tű: 4 mm

2016. június 30., csütörtök

Mackós szundikák

Dani nem tudta megjegyezni a rágcsakendő szót, ezért egyszerűen csak "olyan gyereknyúzó" néven emlegette ezeket a kendőket, miközben horgoltam őket.
Ikerkislányoknak készültek, olyan lassan, hogy a hölgyek már két hónaposak, de csak holnap reggel fogják megkapni. Mondjuk a macik elkészültek, csak a postázás halasztódott, meg a fényképezés, addig-addig, hogy végül holnap a srácok elviszik személyesen.





A mackók feje egy kicsit sajátosan sikerült, úgyhogy itthon egyszerűen csak a Shrek1 és Shrek2 névre hallgatnak, de remélem, a lányok az ogrefejük ellenére szeretni - és nyúzni - fogják őket.

Fonal: Drops Safran
Tű: hát ha jól emlékszem, a szoknyákhoz 3 mm, a fejekhez 2,5. 


2016. június 18., szombat

Luca szé.... ja nem, Lauri kendő

Annás neve elég komoly garancia rá, hogy amit ő tervez, az meg van tervezve, rendesen le van írva, és a végén biztos, hogy jó lesz, szóval ami rajta múlik, azt ő a maga részéről megteszi, viszont sajnos meghorgolni nem tudja az ember helyett, azt egyénileg kell valahogyan kivitelezni. Például lehet lassan is. Április óta küzdöttem ezzel a kendővel, és csütörtök reggel végeztem el az utolsó simításokat.

Nem biztos, hogy jó szó a küzdelem, mert valójában egyáltalán nem is nehéz, de pont annyira oda kell figyelni rá végig, hogy háttérhorgolni igazából ne lehessen, tehát nem beszélgetős, nem filmnézős, nem kocsmázós minta. Mindegy, kész van :-)

Két gombolyag Malabrigo lace fonalból horgoltam 2,5 mm-es tűvel, ha jól számoltam, a 800 méterből 40 sor jött ki, plusz a pikós-cikkcakkos szegély. Nem bántam meg ezt a zöldes-lilás-átmenetes árnyalatot (Hummingbird névre hallgat), mert így a kendő szigorúan ismétlődő, de sosem egyforma színű geometrikus mintája egyrészt a gyerekkori játék kaleidoszkópokra emlékeztet, másrészt a felvillanó élénkzöld foltok miatt a lomb között beszűrődő napsütésre is.

Nem is csoda, hogy a kertben fényképeztük le.


A színe csak ott látszik, ahol kitöltöm mögötte a hátteret, egyébként olyan lenge csipkés, hogy szinte teljesen áttetsző.




Azért a piros műanyagcsipesz is ott van a szeren, de itt jobban látszik a kendő egyben.


Vállra véve ilyen elegáns.


Az öcsém meg ennyire hülye :-D

2016. június 2., csütörtök

További ezek+azok

Most úgy néz ki, mintha május eleje óta nem is csináltam volna semmit, pedig egyébként de, folyamatosan. Például az unokanővérem szülinapjára is horgoltam két edényfogót. A minta a múltkor egyszer már bevált (Bea könyvéből), a fonal is ugyanaz (Drops Belle és Muskat), mert maradt még a konyharuha után, és egyébként is, nyertes csapaton minek változtassak. Annyit azért kipróbáltam, hogy az egyik edényfogónál a piros Muskat lett a főszín, így is tök jól néz ki, bár a Muskat annyira azért nem puha, mint a Belle. De egy edényfogónál ez talán nem olyan nagy katasztrófa, inkább legyen jó hőszigetelő. Vastag pamut lévén pedig remélem, erre se lesz panasz.




Minta: edényfogó Kenyó Bea Horgolt ez+az című könyvéből
Fonal: Drops Muskat és Belle
Tű: ajaj, talán 4 mm, de nem mernék rá megesküdni

Megjegyzés: Bea olyan rendes, hogy a könyvében minden színváltásnál elvágja és eldolgozza a fonalat. Én erre nem bírtam magam rávenni, mindig végigvezettem az elütő színt, hogy kevesebbet kelljen a végén behúzogatni. Megyek is a sarokba :-)

2016. május 11., szerda

Meglepetés, ezúttal nekem

A Facebookos Kamilla-oldalamon már mutattam, hogy mit kaptam ajándékba ma reggel. Zsolt kollégám nagyobbik kislánya, Hanna küldött nekem egy rajzot cserébe a rágcsakendőért, amit a kishúgának, Lucának horgoltam. Amúgy is korán ébred a leányzó, tehát oviba indulás előtt simán volt ideje összedobni ezt a rajzot. Odaadta az apjának, hogy hozza el annak a néninek, aki a kisegeret küldte, mert a kistesója még nem tudja megköszönni, ezért ő szeretné a nevében :-)


Sajnos azt nem mondta meg, mit ábrázol a rajz, a kollégámnak pedig fogalma sincs róla, de akkor is kiakad tőle a cukiságmérő :-)


Engem azonnal megvett kilóra, egyáltalán nem tartom kizártnak, sőt, határozottan biztos vagyok benne, hogy ezek után egész véletlenül neki is horgolok majd valami apróságot.

2016. május 1., vasárnap

Telefontok japán virággal

Judit kolléganőm kért egy telefontokot, és ezt kapta. Eredetileg nem terveztünk rá mintát, de végül láttam egy képet, ahol hasonló virágos rátéttel díszítették, és kitaláltam, hogy deeeee, nekünk is kell ilyen. A zöld fonal valami szekrénymélyi pamut, a kék egy kis Drops Fabel, a japán virág mintáját pedig innen szoktam kipuskázni, akárhányszor elfelejtem :-)





2016. április 30., szombat

Pici Luca kisegere

Zsolt kollégámnak megszületett a kettes számú kislánya, Luca. Nagyon cuki baba, igazán megérdemel egy rágcsakendőt, annak ellenére, hogy konkrétan rágcsálni majd csak hónapok múlva fogja tudni - egye fene, addig majd alszik vele, legalább egy darabig betölti a szundikendő funkciót is :-)

Uncsi volt a nagyinégyzet, valami más alapot akartam horgolni, találtam is egy tök jópofa mintát. Eredetileg olyat akartam, de nem is igazán figyeltem oda, csak a szemem sarkából annyit láttam, hogy csíkos, az már nem "jött át", hogy valójában rövidpálcákkal készült, de mindegy is, mert egyráhajtásos pálcákkal is teljesen jól néz ki, és az se hátrány, hogy sokkal gyorsabban megvoltam a kezdőnégyzettel. A szegély mondjuk többestés program volt, és zabálta is a fonalat rendesen, de elég hatékonyan növelte a kendő cukiságfaktorát.

Abban a mintában is kisegeres a kendő, de gyorsan átpörgettem néhány horgolt egér leírását, hogy hátha van jobb, és volt. Mivel sokkal vékonyabb tűvel és fonallal dolgoztam, módosítani kellett az egérmintát, és egy kicsit eltoltam az arányokat, szegény jószág meg elkezdett patkányosodni. Ettől mondjuk megijedtem, mert egy patkány nem valami kedves welcome-ajándék még fodros szoknyában sem, de addig-addig tuningoltam a fejecskét, pl. máshová raktam az orrát, ami végül nem fekete lett, hanem inkább rózsaszín, sokkal nagyobb füleket horgoltam neki, és az egyikre még masnit is varrtam, szóval addig barkácsoltam, míg szerencsére visszaváltozott egérré.

Végül ilyen lett. Mondjuk a kollégám most egy hétre szabira megy, tehát a Zegér addig még nálam lakik, de alig várom, hogy átadhassam, bár elég valószínű, hogy a kéthetes kislánya még igazából nem fog örömujjongásban kitörni :-D De remélem, később jóbarátok lesznek Cinikével.



Fonal: Drops Safran
Tű: 3 mm-es általában, és 2,5 mm-es a fejhez
Minta: innen-onnan összeollózgatva, saját ötletekkel kiegészítve és módosítva, de inspirált például ez az egérfigura, ezek a szundikendők, meg ennek a jószágnak a nagy kerek füle.