2015. február 14., szombat

Segítség, nem stimmel a fonalam színe!

Na hát EZ a méreg, nem a cián. Vettem ebből a fonalból két gombolyagot, de valószínűleg eddig még sose láttam egyiket se természetes fénynél, mert csak ma ért a kellemetlen meglepetés: az újonnan becsatlakoztatott gombolyag nem pontosan ugyanolyan színű, mint amivel eddig kötöttem.

Van az úgy, hogy ugyanabból a fonalból az egyes festések egy-egy árnyalatnyit eltérnek egymástól. Nem sokat, de mégis.
Csak éppen annyit, hogy a kötésünkre ránézve szörnyű... á, nem is szörnyű, csak olyan enyhébb kétségbeesés fogjon el.

Mert ilyenkor tök fölösleges az új fonallal folytatni a munkát. Arról a cseppnyi eltérésről nem az jut az ember eszébe, ha ránéz, hogy juj, ezek a színek majdnem egyformák, hanem épp ellenkezőleg: ordít róluk, hogy különbözőek.

A két, korábban egyformának tűnő színről itt bizony egyértelműen kiderül, hogy sajnos köszönő viszonyban sincsenek egymással. Egy teljesen elütő színnel sokkal jobban jártam volna.



És hogy ezzel mit lehet csinálni?
Konkrétan semmit. Mérgelődni esetleg lehetne, de azt ilyenkor már minek.

Meg lehetne próbálni szerezni valahonnan egy másik gombolyagot, ám ehhez elengedhetetlen, hogy meglegyen a fonal címkéje, és azon a festés kódja (nincs, nyilván, mér' is lenne). Meg ez amúgy is zsákbamacska. Remélem, most mindenki jól megtanulja az én káromon, hogy az ilyesmire vásárláskor kell odafigyelni.

Nekem az a szerencsém, hogy a kardigán alja és a gomboláspántja amúgy is kék, ezért most úgy fogok dönteni, hogy csíkos helyett mégis inkább legyen az ujja teljes egészében kék. Meggondoltam magam. Sőt, mindig is úgy terveztem. Kéken sokkal jobban néz ki. Nem, nem is akartam csíkosat. Én? Csíkosat? SOHA! :-D

2015. február 1., vasárnap

A kardigánkötés félelmetes dolog

A Zinternetnek megoszlik a véleménye arról, hogy mekkora egy újszülött keresztben (18-tól 25 cm-ig mindent láttam), szóval erősen vakarom a fejemet, mert éppen egy olyan újszülöttnek igyekszem kardigánt kötni, akivel még nem mutattak be minket egymásnak.

Mindenesetre végül egy olyan méretet választottam, ami egyes források szerint nagyobb újszülöttre, más források szerint pedig párhónapos kisfókára lehet jó, ezzel talán olyan nagyon nem trafálok mellé.

Ha jól sikerül a próbálkozás, azzal két legyet is üthetek egycsapásra, mert egyrészt újabb darabbal bővül a szép lassan készülgető Welcome Baby ajándékgarnitúra, másrészt meg újabb mumust küldhetek végre a padlóra azzal, ha életemben először nemcsak elkezdek, hanem be is fejezek egy felülről kezdett raglánfelsőt, na nem mintha máshonnan kezdve már sikerült volna ez a produkció, bár ezelőtt már többször is nekiálltam különböző méretekben és vastagságokban. Aztán mindig feladtam és megfutamodtam.

Pillanatnyilag így néz ki az eleje:




Ez a hátulja:



Itt pedig a szaporítás:



Szerintem én vagyok rá a leginkább kíváncsi, hogy mi sül ki belőle. Remélem, kardigán :-)