2015. október 30., péntek

Gyöngyös horgolt drótfülbevaló

A múltkori, őszi színekben pompázó Swarovski-gyöngyökkel díszített falevelem megadta a kezdőlökést a drótékszerhorgoláshoz.

Amikor Luca feltette a kasmírrózsaszín palettához összegyűjtögetett inspirációs fotóit, és megláttam ezt a fülbevalót, nekem gyakorlatilag végem volt.

Blush Earrings Pink Earrings Wire Crochet Jewelry by AlbinaRose:

(A fülbevaló a Pinteresten itt található.)

Nem érdekelt, hogy én ilyet nem tudok, hogy egy gyenge kísérleten kívül sose próbáltam, nekem ilyen fülbevaló akkor is K.E.L.L., és kész.

Azonnal (na jó, azért megvártam a munkaidő végét) indultam beszerezni az ékszerdrótot, a gyöngyöket, a fülbevalóhorgot, és büszkén pakoltam elő otthon a zsákmányomat.
Megpróbáltam a fülbevalóhoz mintát keresni, de nem sikerült, ezért kénytelen voltam gondolkodni.
Végül is ez valamiféle négyszög lehet, a csücskére állítva, két oldala behajtva és összedolgozva. nehogymá' ne tudjak ilyet én is.

Fogtam a levélből maradt rézszínű drótomat, és azon kezdtem el kísérletezni, hogy ne pocsékoljam a még sokkal vékonyabb ezüstszínűt, amit a végleges verzióhoz akartam csak felhasználni.

Drótot horgolni egyébként nyilván pont ugyanúgy kell, mint fonalat, de 0,4 mm felett nem igazán ajánlják horgoláshoz, mert az már vastag és merev lenne. Nem tesz jót se a kéznek (vág), se a tűnek (nyúzza), meg amúgy is azt már szerintem másra használják, és fogóval alakítják inkább.

 A leveles medálhoz én is csak 0,4-eset kaptam (és már ezt is lehet simán kézzel szakítani), a 0,25-ös viszont tényleg nagyon kis finom, azzal már illik óvatosan duhajkodni. Hajlékony, jól formázható, puha a rézdrót, amiben viszont alapvetően eltér a fonaltól, hogy megtartja a formát, amit adtam neki. Elrontani azért idegesítő, mert bontani is sokkal macerásabb, húzni nem jó ötlet, mert megtörik, éles csücske lesz, elakad, a csücsöknél törik/szakad, a rángatást el kell felejteni. Óvatos szétpiszkálás jöhet szóba, ha már muszáj. De inkább arra érdemes figyelni, hogy minden hurkot EGYSZER, határozottan, de ésszel húzzunk meg, és utána ne izélgessük tovább.

A másik lényeges különbség a fonalhoz képest, hogy a drótra TÉNYLEG kénytelen az ember előre egyesével felfűzni a használni kívánt gyöngyöket. Fonal esetében megoldható, hogy utólag húzzuk rá a gyöngyöt a szemekre/pálcákra, de drótnál ilyen opció nincs, akinek későn jut eszébe, hogy hoppá, gyöngyözni akart, hát az így járt, bocsika.

A titkos módszer egyébként annyi, hogy felfűzi az ember lánya az eszméletlen mennyiségű gyöngyöt, aztán horgolni kezd, és mikor úgy érzi, hogy a következő pálcánál majd esedékes lesz, akkor először is előrehúz egyet a betárazott készletből a tű elé, majd minden további cicó nélkül meghorgolja a pálcát, azt' sanyi. Nem is tudom, mit hadováltam én erről ennyit. Nálam nem nagyon volt kérdés, minden pálca előtt gyöngy, más szabály nincs. 14 láncszem, fordulás, 13 rövidpálca (azaz 13 gyöngy) minden sorban. Sor végén magasítás, fordulás, a következő sor végén a magasítást kifelejteni nem illik, de aki bizonytalan, számolja meg a gyöngyöket.

A drótból készült horgolás annyira nem lesz egyenletes, mint a fonal, olyan barátságosan kaotikus látványt nyújt, de azért látszik benne a rendszer, főleg ha minél kisebb tűvel horgoljuk. Jópofa, na.

Sok a duma most már, mutatom a produktumot.



A behajtott és összedolgozott négyzet valami csúcsos, csigaházhoz hasonló kinézetet öltött, legalábbis mi ilyesmiket szedtünk össze régen a telken.


Mindkét "csiga" csúcsába szerelőkarikát akasztottam, és ezzel együtt erősítettem fel a fülbevalóhorgokra.


Így néz ki bevetésen, a fülemben.


A péntek reggeli álmos fejem pedig így virul a szép új fülbevalóm miatt érzett büszkeségtől.

Látom, hogy nem pont ugyanolyan, mint az eredeti, de én odavagyok érte :-)

2015. október 25., vasárnap

A petrolkék verzió

A szürke sapka továbbra is nagy volt rám. Mivel tudtam, hogy Bea egyébként is tervez kötni egyet, és ő nem is ilyen gyerekméretű tökfedőket hord, mint én, megkérdeztem, kéri-e. Kérte, és választhattam helyette két másik gombolyagot.

Ha már így alakult, gondoltam, ne legyen másodjára is szürke, hanem megkötöttem petrolkékből, hogy legyen valamim a Colortrend játék aktuális fordulójára is.

Nem tervezek olyasmit, hogy ugyanezt a sapkát a maradék 15 forduló mindegyikére is megkötöm, mind az összes hátralévő színben, de most jól jött, mert hiába, hogy a kéknek a türkizes-petrolos árnyalatai a fő-fő kedvenc színeim, ötletem most valahogy mégsem volt. 

Második nekifutásra már igen nagy volt az arcom: kisebb tűvel és kevesebb szemmel kezdve kötöttem a passzét, aztán vastagabbra váltottam, és felszaporítottam a végleges szemszámra. Tartottam magam a legutóbbi korrigált magassághoz, de a fogyasztáson nem változtattam. Mivel az eredeti, hatalmas masni érezhetően lehúzta a sapka oldalát, ezért egy picivel keskenyebbre, és valamivel rövidebbre kötöttem. 

Egyébként szerintem teljesen ugyanúgy néz ki, csak most már tényleg jó a mérete, ami azért - lássuk be -, nem hátrány :-) 



2015. október 18., vasárnap

Zsálya és szerecsendió

Mégiscsak megihlettek végül ezek a szárított gyógynövények :-)
Persze nem tervezem lecserélni a gardróbomat, de mivel Árnika egy szóval nem mondott olyasmit, hogy ehető pályaműveket nem lehet beküldeni, kaptam magam, és összedobtam egy zsályás-szerecsendiós sütőtökpitét.
Na jó, a szerecsendió gyógyhatásairól nem tudok, az legyen inkább fűszernövény, viszont a zsályateát nagyjából MINDENRE ajánlják, de torokgyulladásra egészen biztosan, szóval ő nem lóg ki a kategóriából :-)



"Versenyen kívül" is érdemes a megörökítésre, nagyon finom lett. Az alapja egy sima sós pitetészta, gyorsan választottam egyet találomra a neten. Kerek formába nyomkodtam (nem volt kedvem kiszedni a helyéről a gyúródeszkát), kicsit elősütöttem, majd ráöntöttem a következő tölteléket (és ezt már én improvizáltam, nem a Google barátkozta nekem): 3 tojás, 2 dl főzőtejszín, egy kb. félkilónyi sütőtökből készített püré, jó adag reszelt cheddar sajt, só, zsálya, őrölt szerecsendió.

Visszatettem a sütőbe, és addig hagytam benn, míg a teteje megszilárdult, az oldala pedig szemmel láthatóan barnulni kezdett.

Próbáljátok ki, tényleg jó :-)


2015. október 17., szombat

Fekete erdő szürkében - végre még egy sapka

Időnként vannak olyan holmik, főleg sapkák, amiket meglátok, és azt mondom, hogy K.E.L.L., mindenki érti, hogy ez a K.E.L.L. ez egy olyan kell, amikor nincs mese. Amikor dobom el, ami a kezemben van, mert lehetőleg azonnal K.E.L.L. Még azt bírom, hogy néha már használják mások is, mert egyszerűen _minden_ többletjelentés benne van, amivel ez a szó bír, így a nagybetűkkel-pontokkal felszerelve.

Ilyen volt például a terepmintás cicafüles, aztán a kapucni formájú manósapka, most meg ez a masnis.

Eredetileg közösen terveztük kötni Beával, de neki közbejött a fonalfesztivál, mire meg annak vége lett, én nagyjából kész lettem, csak a masni szárai hiányoztak. Ezeket tegnap vonatozás közben aztán gyorsan oda is biggyesztettem, és már készen is volt.

Na de a törpök élete nemcsak játék és mese, amikor felpróbáltam a sapkát, kiderült, hogy hosszú. Vagy magas, vagy milyen. Gondolkodtam, hogy úgy hagyom, de tudtam, hogy utálnám miatta, szóval nem volt mit tenni, szétszedtem, visszabontottam a fogyasztás előtti harmadik sorig, így kb. egy centivel lett kisebb. Visszakötöttem a tetejét, és így lett éppen jó, örülök, hogy elszántam magam. Befejezett - még ha nem is tökéletes - munkát eszméletlen nehéz szétszedni, mármint nem fizikailag, mert csak húzni kell egy madzagot, azt' bomlik szépen, mint az őrült, de ezt a döntést meghozni, komolyan, mintha lakást vásárolna az ember, és tudná, hogy évtizedekre szól az, amit most elhatároz :-)

A másik kényes pontom a szálak eldolgozása. Egy-két-ötéves sapkáim vannak, a közepükből befelé fityegő fonalvéggel, mert azt minek behúzogatni, úgyse látja senki. Amúgy tényleg nem, de épp a héten röhögött ki a Szilvi kolléganőm, hogy azt az utolsó tíz percet még igazán rászánhatnám a dolgaimra, szóval most ez is eszembe jutott, és bűnbánó pofával sunnyogtam a kedvenc szálbehúzós tűmet megkeresni, és akkor most ezt a sapkát tényleg befejeztem minden szempontból, nyugodtan meg lehetne nézni belülről is.

LehetNE, viszont csak kívülről fogom megmutatni :-P

Szóval igazból nincs szó másról, csak egy eléggé alap szürke sapkáról, valahol a bányásztörpe és a szopottgombóc között, mert se nem buggyos, se nem cuppanós.


Viszont lóg róla két széles, szalagszerű cucc, amiket az ember szépen masnira köt:


Megnézi, hogy közelről is szép-e, és hogyha igen, 



Akkor felveszi, csinál magáról szelfit, jól megeffektezi, és feltölti a zinternetre, hadd fájjon másnak is :-D



Nagy vonalakban ez történt :-)

Minta: Black Forest hat (ingyenes a Ravelryn)
Tű: 4 mm
Fonal: Drops Lima




2015. október 16., péntek

Hervadt őszi leveles medál

Szerintem talán a régi Barkában volt az a polc - hol is lett volna-, ahol én egy könyvet lapozgatva először rácsodálkoztam a vékony drótból horgolt, gyöngyökkel kombinált ékszerekre. Már akkor is nagyon tetszettek, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy ki is próbáltam volna, vajon menne-e nekem is az ilyesmi.

Egészen máig. Napok óta töröm a fejem, hogy mit készítsek Árnika Műhelyének az aktuális heti felhívására . Ez a zöldes-barnás paletta igazából nem az én színvilágom, ebből adódóan fonalam se nagyon van itthon hozzá, ha mégis vennék, akkor meg rászánnék egy csomó időt, mire kötnék vagy horgolnék valamit, hogy aztán ne hordjam úgyse.

Szerencsére reménysugárként egyszer csak felderengett a GYÖNGY. Sose gyöngyöztem, igazából fűzni ezután se akarok (mondom most), de a horgolás az nyilván teljesen más :-)

Itt volt a csodás alkalom, hogy mindezt dróttal is kipróbáljam, réges-régi tervemet is valóra váltva.

A hozzávalókat - aranyszínű ékszerdrót, csillogó zöldes-barnás-borostyános gyöngyök, vékony kekizöld bőrszíj -  beszerezni nem volt bonyolult.Iiigen ám, akkor most van drótom meg gyöngyöm, de mit csináljak vele, hogy lesz ebből horgolt ékszer?

Végül is megnéztem egy csomó leírást meg videót, aztán rájöttem, hogy ezekkel a fene se fog szórakozni, elvégre tudok én horgolni rendesen, akkor minek vacakolok. Választottam egy falevélmintát, amihez hasonlókat kellett készíteni a múltkori rózsás nyakláncomhoz is, szóval még benne volt az ujjamban a boogie :-) Felfűztem előre az összes gyöngyöt, mert szerencsére most időben rájöttem, hogy EZT nem fogom tudni utólag kitalálni, szóval jobban teszem, ha előre tervezek. Aztán csak horgoltam, időnként előrehoztam egy gyöngyöt is, szándékosan nem szimmetrikusan.

Ez lett belőle végül, nem tudom, milyennek kéne lennie hivatalosan,de én a magam részéről meg vagyok elégedve vele, és büszkén indítom el a játékon, a "száraz gyógynövényszínek" kategóriában.









2015. október 10., szombat

Viharos őszi szürkék

Amikor Luca nemrég játékot hirdetett az Árnika Műhelyben (ezt a játékot itt), az elejétől kezdve biztos voltam benne, hogy ez valami nekem való lesz, különben is mi, vadvirágok, tartsunk össze :-)

Amikor aztán a színinspirációs kihívásához közzétette az első palettát,



szinte ujjongó örömben törtem ki, annyira magaménak éreztem, mondjuk az eredeti terveim között az szerepelt, hogy elsősorban a legutolsó, kékes-petrolos árnyalattal fogok kezdeni valamit.

Aztán nem így lett, a szín is, az alapanyag is, meg a munkadarab is jó néhány változáson esett át még ötletcsíra korában, hogy aztán a végén az legyen, ami lett: horgolt ombre nyakmelegítő, vastag, pihepuha fonalból.


Eleinte azt hittem, jó lesz ilyen kis keskenynek, egyszínűnek.


De valahogy ragaszkodott a másik két csíkhoz, így lett végül igazán divatosan túlméretezett :-)

A világítóan aranysárga körtével pedig igazán jól állnak egymásnak. 

Minta: Annás horgolt nyakbavalói közül az Adria (Köszi a tippet, Bea! :-D )
Fonal: Drops Cloud, mindhárom színből 1-1 gombolyag
Horgolótű: 9 mm