2015. augusztus 24., hétfő

Az _eléggé_ jól sikerült kendőről

A Csipkekendő. Gyönyörű a mintája, ezer éve a kedvenceim között. Nézegettem, szeretgettem, aztán megvettem, és meghorgoltam. A - nem annyira barátságos, de ettől még - csodaszép, fényes és finom Drops Lace fonal számomra legszebb árnyalatából. Aztán gondoltam egy merészet, és az utolsó négy sorba gyöngyöket is fűztem, aprószemű, gyöngyházas rózsaszíneket. Csak diszkréten kacsintanak rá az emberre, ha éppen úgy esik a fény.
És az egész csak hatvannyolc gramm, olyan légies, simán áthúzom a karikagyűrűn. Annyira imádtam horgolni, hogy egy hét alatt kész is lett.



Lehetne akár tökéletes is.

De annak idején megfogadtam, hogy ebben a blogban nemcsak a fantasztikusan sikerült alkotás feletti derűs, üdvözült mosolyom fog lebegni, hanem ha a valóságban úgy volt, akkor esetleg b.zmegek is röpködnek majd, meg lemondó sóhajok szállnak.

A leheletvékony, csúszós fonalat a hozzá képest böhöm tűvel nem sikerült igazán egyenletesen horgolnom, így amikor elkészültem, elvágtam a szálat, beáztattam, kinyomkodtam, és izgatott várakozással nekiálltam szépen kitűzködni a padlón, akkor láttam, hogy néhány helyen bizony lyukas lett. Ami a legbosszantóbb, hogy egyébként nincs elrontva, nem hibás, "csak" egyenetlen.


De igen, látszik :-)

Semmi gond, nem haragszunk egymásra a kendővel, nekem ez igazából a horgolás mellett a kötésben is állandó problémám, nem lehet mit tenni, gyakorolni kell, és még többet gyakorolni. Hát állok elébe, ennél sokkal kellemetlenebb kötelességei is vannak az embernek :-D 

Amúgy a lyukakat leszámítva tényleg nagyon szép, örülök, hogy végre abbahagytam a nézegetését, és helyette inkább megcsináltam :-)


Fonal: púderrózsaszín Drops Lace
Tű: 4,5 mm








2015. augusztus 18., kedd

Fortune's Shawlette - kész!

Akárhány bejegyzést is írok egy-egy készülő projektről menet közben, a végén azért szeretek összefoglalót készíteni, átismételni a történetet, megörökíteni és megosztani, ha megint tanultam valami újat, és nem utolsósorban valami rendes képet mutatni az elkészült holmiról.

Sok újdonságról most nem számolhatok be, mindössze arra jöttem rá, hogy nem kell nyúlnak lenni, LEHET a zoknifonalat nyugodtan 5,5 mm-es tűvel horgolni, pláne ha a 4,5-ös annyira nyilvánvalóan nem jó :-) Na és amiről már beszámoltam korábban, hogy mégse ördögtől való dolog a röviden átmenetes fonalat horgolásra használni. Legalábbis ez a minta kihozta az állatot konkrétan ebből a fonalból.

Lentről felfelé építkezik a kendő, a leírás szerint 40 ismétlődés után kell egy lezáró sort készíteni, majd a másik két oldalára ráhorgolni a szegélyt. Én 43-nál kezdtem aggódni, hogy biztos marad-e elég fonalam a befejezéshez, de maradt. Még egy - vagy talán két - sorra futotta volna, de addigra egyszer már leszedtem a tulajdonképpen kész szegélyt, nem akaródzott még egyet bontani. Különben szerintem ma se lenne kész, hanem ment volna a sarokba, én meg a másikba utálkozni. Szerencsére nem lett kicsi, ennyi jön ki a nem egészen négyszáz méterből.

Nem utolsósorban pedig jöjjenek a "rendes" képek. A rendetleneket nem mutogatom :-)







2015. augusztus 13., csütörtök

Kivételes kiskendő

Az én kegyetlen férjem még pasikorában majdnem kihajigálta a háttértapétámat, pedig tudhatná, hogy azzal sokkal jobban lehet kézimunkát fotózni az erkélyen.

Na de meglett, és máris mutatom, hogy állok a kis Fortune's Shawlette nevű kendőcskével.
Így állok, miután egyszer lebontottam, és eggyel nagyobb tűvel újrakezdtem.


Mondják, alapvetés, hogy röviden színátmenetes fonalat horgolásra nem használunk. De kipróbáltam a mintát ezzel a tarkabarkával, és annyira tetszett, mert épp olyan volt, mintha periszkópba néztem volna, ahol a mindenféle színű kis kristálydarabkák fura alakzatokba rendeződve csillognak-villognak. A szabályt tehát mindjárt ki is egészítettem azzal, hogy: "kivéve, amikor igen".


Minta: Fortune's Shawlette (ingyenes)
Fonal: zoknifonal, Lucától kaptam, szerintem ő meg Ninától szerezte :-)
Tű: 5,5 mm, de még akár nagyobb is lehetne egy picikével - viszont még egyszer nem bontom le, ilyen marad, slussz

2015. augusztus 2., vasárnap

Kötött nyakkendő bevállalós célszemélynek

Dani kért egy élénkzöld kötött nyakkendőt, és megígérte, hogy felveszi. (Mert elsőre azt válaszoltam neki, hogy tudja, kivel szórakozzon, annyira azért nem érek rá.)

Kerestem mintákat, aztán az egyiknek nekiálltam, de nem voltam vele megelégedve, mert csúnyán szaporította a csücskét, sok másikkal meg az volt a bajom, hogy csak egyrétegű volt, szóval addig-addig néztem, míg úgy döntöttem, hogy majd én kitalálom, hogy kell ezt rendesen, és így is lett. (Az elején azért Annamari segített.)

No hát, SZERINTEM úgy kell rendesen nyakkendőt kötni, hogy elkezd az ember tulajdonképpen egy zokniorrot 3-3 szemmel, simakötéssel - én magic looppal szoktam körben kötni -, és mindkét oldal mindkét szélén addig szaporítja balról és jobbról is, míg olyan széles nem lesz, mint amit előzetesen kinézett magának, majd az egyik tűvégen még szaporít egy-egy szemet, de a másikon már nem. Innentől további rengeteg kör simakötés következik, azt leszámítva, hogy az utoljára pluszban szaporított egy-egy szemet végig fordítottan kötjük, hogy majd lapos legyen a nyakkendő széle, mert a henger alakú az hülyén nézne ki :-)

Természetesen a kimosott kötéspróba alapján már rég kiszámoltuk, hogy a nyakkendő legszélesebb és legkeskenyebb része között pontosan milyen ütemben kell fogyasztani, munka közben tehát ez alapján járunk el, szemjelölő használata melegen ajánlott. Nálam minden hetvenedik körben kellett fogyasztani, jobbról-balról egy-egy szemet, mindkét tűn.

Amikor már eléggé előrehaladott állapotban volt a munkadarab, Dani mester ellenőrzés végett megkötött magának egy hagyományos nyakkendőt, amibe közvetlenül a csomó alatt és felett beleszúrtunk egy gombostűt. Ez kijelölte a nadrággombtól a csomóig tartó, lelógó rész hosszát, valamint azt a szakaszt, amekkora a csomóhoz kell. Ez utóbbinak saccométerrel kiszámoltuk a másfélszeresét, mert a duplán kötött anyag sokkal vastagabb, mint egy normális nyakkendő, legyen elég anyag a csomózáshoz.

Ezután fogtam még egy ugyanakkora kötőtűt, és a két réteg szemeit párosával összekötögettem, hogy innen csak egy rétegben haladjak tovább (az ingnyak alá ne kelljen böszmevastag kötéshurkát gyömöszölni). Azonnal fogyasztottam is egy-egy szemet mindkét oldalon, mert hirtelen szélesebb lett, mint kétrétegű korában.

Két-két szem lusta szegéllyel, simakötéssel haladtam tovább, tartva a fogyasztást minden hetvenedik sorban. Amikor elértem a kontrollnyakkendő hosszát, leláncoltam a maradék szemeket. Minden jó szándékom ellenére pöndörödik, mert túl hosszú és túl keskeny, konkrétan befordul maga alá a komplett szegély, de nem baj, megkötéskor be kell igazítani a gallér alá.



A fogyasztásoknál elég jól látható zökkenőket majd a blokkolás és/vagy a gőzvasaló dolga lesz kiegyenlíteni, az meg a Danié, hogy kicsit rövidebbre kösse legközelebb.

Fonal: Cheval Blanc Celeste
Tű: 3 mm