2014. március 30., vasárnap

Sorakozó

Nagyjából elkészültem a négyzetekkel a vitrázsfüggönyhöz, de még nem mind van eldolgozva. Ezután következik, pontosabban holnap kezdődik az összeállítás, aztán majd valami szegély is kell rá.

Nem ebben a sorrendben lesznek összerakva, csak kipróbáltam, de már látom is, hogy nem néz ki jól így csíkosan. Valószínűleg a legjobb lenne teljesen összevissza pakolni. Kirakok még néhány változatot, aztán majd eldől.


De azért olyan kis helyesek, nem? :-D

2014. március 28., péntek

Huszonnégykezes

Volt régebben egy elég jól összeszokott társaság, a Keddi Közös Kötés állandó résztvevői, nyugodtan nevezhetjük magunkat a fonalbolt holdudvarának. Nem elég, hogy a fizetésünk jelentős részét ott költöttük el, de a végén már majdhogynem beköltöztünk, és munka után nem hazamentünk, hanem a Barkába, elvileg "kötni", de egyébként meg bandázni.

Szóval mi most összefogtunk, titokban csoportosultunk, és némi egyeztetés meg több szavazás után eldöntöttük, hogy készítünk egy takarót Lucának, aki nemcsak azt a merényletet követte el, hogy eljött a Barkából, de ráadásul még el is költözik Győrbe hogy elég messze legyen tőlünk.

Tizenketten voltunk, fejenként nagyjából 10 darab négyzetet készítettünk (ki kicsit többet, ki kicsit kevesebbet), mindenkinek ismerős vastagságú pamutfonalból. Mindössze annyi megkötés volt, hogy egy-egy négyzet úgy saccperkábé 10x10 cm legyen, az összedolgozást megkönnyítendő. A blokkok színét és mintáját minden résztvevő eldönthette, abban maradtunk, hogy direkt nem lesz koncepció, mindenki mindent horgolhat, minél tarkább és vidámabb kavalkád lesz a végeredmény, annál jobb.

A kéthetes határidő végére 135 tiritarka négyzetünk volt, ebből egy kis tetriszezéssel összeraktuk a takarót, végül hárman összedolgoztuk, vagy inkább ketten összedolgozták, én meg úgy tettem, mint aki segít.

Mielőtt átadtuk, kivittem egy kicsit sétálni a Feneketlen tóhoz.





Az átadás rendben lezajlott, Luca nem bőgött, viszont ha jól láttam, akkor örült a takarónak, ami tényleg igazi huszonnégykezes munka :-)

A Titkos Tizenkettő pedig:
Eszter, a Gumipók 
Annás a Kertből 
Zsuzsa
Peony, aki Anett
... és nem blogol, vagy legalábbis nem tudok róla, ha igen:
Szilvi
Bea
Kata
Réka
Kriszti
Viki
Tündi
(...és a maradék az én vagyok).






2014. március 24., hétfő

Időközi beszámoló a vitrázsfüggönyről

Haladok egyébként, de nem nagyon van értelme újabb fényképet mutogatni. A vezérhangyás bejegyzéshez képest annyi változott, hogy most már nem kilenc négyzetem van, hanem huszonhat. Éééés - hatásszünet - ... ebből huszonnégy már el is van dolgozva :-)
Összesen harminchat lesz egyébként, vagyis ennyi jön ki a hat gombolyag fonalból, de ha minden igaz, csak harmincötre lesz szükség.

Néhány részlet, amit viszont hasznos lehet feljegyezni, ha másnak nem, hát saját magamnak :-)
- Más rendes emberektől eltérően én 3-as tűvel horgolom a Cataniát, és szép is így.
- Egy gombolyagból 6 db, egyenként 10x10 cm-es (vagyis pár milliméterrel nagyobb), 8 grammos négyzet jön ki a Romantic Memories takaró mintájával. (A magyar fordítás hibás, aki esetleg kedvet kapott volna, horgolja inkább az angolból.)
- Egy négyzet elkészítése átlagosan 45 perc, bár talán mostanra kicsit gyorsabban megy.

Igyekszem, mert türelmetlenül ficereg a szekrényben a 3-as kötőtűm meg a halványrózsaszín Drops Lace fonalam, és éjszakánként mintha azt suttognák a fülembe, hogy Muir..... Muir... szóval ezután olyat teszek, amilyet már régóta nem: újra csipkét kötök!


2014. március 9., vasárnap

Rövidujjú, kötött, és nem kell

A Judit nevű már hónapok óta zaklat, hogy ujjatlan vagy rövidujjú kötött felsőt akar. Kiástam az aljnövényzetből 4,5 gombóc megfelelő(nek látszó) fonalat, kerestem a Ravelryn megfelelő(nek látszó) mintát, Judit jóváhagyta, én nekiestem péntek este, az utolsó gombolyagnál tartok, majdnem kész, erre a Főnökasszony az előbb enyhe undorral közli, hogy NEM KELL. Igaz, elkövettem azt a hibát, hogy leboleróztam a kardigánját (ami pedig tulajdonképpen mellény, ha már itt tartunk), és úgy tűnik, ezt nem tudja nekem megbocsátani, pedig azóta már helyesbítettem.
Most már tényleg nem tudom, befejezzem-e, de szerintem megcsinálom, aztán körülnézek, el tudom-e ajándékozni, a Juditkát meg széjjelvágom.


Lefelé kb. akkora lesz a hossza, mint a most meglévő sima rész még egyszer. Annál talán kicsit kevesebb.

Update. Még mindig nem kell. Pedig szerintem jó.


2014. március 8., szombat

Amikor a vezérhangya beindul

Olyankor az agy tehetetlen. Nincs mit csinálni, nem is érdemes próbálkozni. Magától nyílik a pénztárca, ujjongva ugrálnak a színes fonalak a táskámba, otthon a horgolótűm izgatottan ficereg, és a kezembe fészkeli magát, a lakás legtávolabbi sarkában meg közben sötét arccal gyülekeznek a duzzogó piszkos kávéscsészék, a sértődött ruhák a szárítón, az elhanyagolt papírkupacok az előszobaszekrény tetején, és neheztelő pillantásokat vet rám egy december óta befejezetlen sapka meg egy éppen csak elkezdett pulóver. Szerintem rakok be nekik Kispált, "józan ész, ha kimész, én becsukom az ajtót", aztán húzok vissza négyzeteket horgolni, mert vitrázsfüggöny nélkül a továbbiakban nem élet az életem, és nem is értem, hogy bírtam ki nélküle majdnem harminchét évig.




2014. március 3., hétfő

Kis színes

... azóta pedig kötöttem egy Graham sapkát Drops Alaskából, de le fogom bontani, és a fogyasztást újrakötni, mert nagyon csúcsfej lett, bár ezen a képen nem látszik, mert le van hajtva. Egy ismerős srác kérte, direkt úgy, hogy hosszabb fazon legyen, mint az eredeti. Gondoltam, nesze, tessék, ez most hosszabb, de aztán úgy éreztem, hogy én ilyen sapkában ötévesnél idősebb hímnemű élőlényt nem szívesen engednék egészséges közösségbe (hacsak nem bányásztörpe akar lenni farsangon), szóval újratervezés...


Amíg a fenti krumpliszsák bontásához-újrakötéséhez gyűjtöm a lelkierőt (bár mondjuk ráér, mert 15 fokban senki épelméjű emberfia nem hord ilyen vastag, kályhameleg sapkát) , addig is négyzeteket horgolok bőszen, mert tervem van velük. Ilyesmik vannak eddig:


Az ingyenes mintákra lövöldözök a Pinteresten, ha egy megtetszik, gyorsan meghorgolom, aztán lapozok tovább. Mindenféle maradék Catania, Bóbita meg Gilice fonalaknak igyekszem így a végére járni, mondanom se kell, hogy teljesen esélytelenül :-)

Tavasszal majd kardigánt meg kendőt kéne kötnöm, de én már nem mondok inkább semmit. VALAMIT természetesen kötni fogok, az azért elég valószínű.