2017. július 3., hétfő

Mégiscsak PIF

Mióta Zuzi megszületett, nem vettem részt a Pay it Forward ajándékkészítős láncjátékban, merthogy a határidős feladatokkal nekem baba nélkül is mindig meggyűlt a bajom.
De "sajnos" egy babaruha-felajánlásnak nem tudtam ellenállni, lecsaptam rá, és tessék, máris gondolkodhattam, hogy én vajon mit dobjak be.

Több lehetőség közül végül a Forget Me Knot kendőt választotta ki Györgyi, akinek aztán el is készítettem a saját, korábbi kendőm hasonmását, ugyanolyan Drops Delight fonalból, mint amilyenből az enyém is van. Györgyi azt mondta, hogy az már akkor is nagyon tetszett neki, amikor annak idején elkészült, és látott róla fényképet.

Ez a kendő - Delightból - még mindig egy igazi örömhorgolás, ezért annak ellenére, hogy a fonalra pár hetet várni kellett, simán tudtam tartani a határidőt.

Az átadás nálunk zajlott, kávézással és Zuzidajkálással egybekötve. Mi is kaptunk ajándékot, néhány finom, illatos, házi készítésű szappant, amilyeneket én nagyon szívesen használok.

A kendőt Danival gyorsan lefotóztuk, amikor elkészült, de Györgyi is küldött párat, így mindkettőnkkel meg tudom mutatni:








Fonal: Drops Delight (Rainbow)
Tű: 4,5 mm


2017. július 1., szombat

Az a haszontalan mandala

Múltkor egy Kacskaringó-fonalas piknik alkalmával megvettem a Horgolt mandalák című könyvnek egy kishibás példányát, mert nagggggyyyyyyon akciós volt, de most tényleg, és KELLETT is.

Ha már így esett, gondoltam, hogy ezek után muszáj meghorgolnom belőle valamit, hogy ne érje szó a ház elejét. Pedig mindig azt mondom, hogy a mandalának igazából semmi haszna, de amúgy meg annyira jó készíteni, hogy időnként inkább kitalálok neki valami funkciót, csak nekiállhassak egynek. Most is azért választottam a Granny-mandalát, mert Dani úgyis szeretett volna az asztalára valami horgolt izét, amit alátétnek használhat, hogy a ketyeréi ne sértsék fel az asztalt, vagy fordítva. Meg egyébként is régóta irigyli azt a retro-mandalát, ami ugyancsak nagyimintás, és a tesójának készítettem ajándékba a házavatójára.

Nosza, Dani, válassz színt. Nem tudja, legyen vidám. Kimarkoltam pár vidámat a cataniás ládából. Szivárványsorrendbe raktam, aztán megkérdeztem a leendő tulajdonost, hogy ne keverjem-e inkább össze. Azt mondta, hogy ne, a sorrend tehát maradt.
Csak a minta nem...
A könyvbeli mandala viszonylag kicsi, én meg folytatni akartam, ezért inkább a Crochet with Raymond blogban leírt mintát használtam hozzá.

Végül aztán Dani úgy járt, hogy a mandaláját spontán elajándékoztuk, de nem sajnálta, mert nagy örömet szereztünk vele, ő meg úgyis kap másikat, akár ugyanilyet is.
Aztán természetesen a könyvből is meg kell majd horgolni valamelyiket... utána ráérünk kitalálni, hogy mire lesz jó.