2014. május 29., csütörtök

"Oooolyan a szemed, mint egy kispárna"

Ez sajnos egy Bizottság-dalszövegből van, de hajnali 7-kor, amikor még nekem is OLYAN a szemem, nem tudok frappánsabb címet kitalálni.

Szóval ezek a tesztnégyzetek, mert azt még ki kéne találni Katának, hogy sima négyzetes, vagy virágos blokkokat szeretne. A lenszínű keret az már biztos. Legalábbis úgy nagyjából :-)








2014. május 28., szerda

Világutazó Kamilla

Képzeljétek el, beindult a Kamilla Manufaktúra nemzetközi karrierje :-)
Párnahuzat-előlapot fogok horgolni, ami egyenesen - na jó, kis kitérővel, mert Pécsen keresztül, de akkor is - Franciaországba utazik majd!

A kihívás, hogy mindenféle sárgából legyen. Nagyinégyzetekből tervezem, méghozzá ugyanannak a néhány színnek a különböző variációjából. Először is betáraztam néhány Cataniát, halványsárgától a sötét narancsig, az összedolgozáshoz, illetve keretező színhez pedig két elképzelésem van, az egyik egy icipicit zöldesszürke lenszínű fonal, a másik meg ez a "sok tejben kevés nyuszis kakaó" :-)

Itt sorakozik az alapanyag:


Alig várom, hogy végre horgolhassak egy próbanégyzetet, de ennek sajnos az első és legfontosabb előfeltétele, hogy most azonnal leszakadok a netről, és elmegyek takarí...

Színezzünk!

Nézegettem én már korábban a Design Seeds oldalát, mert szép, na de mióta megjelent Lucának ez a bejegyzése az Árnika Műhelyben, azóta - rendes utánozó majomként - én is megszállottan keresem a saját színpalettámat  :-D

Nyilván minden nap találok egy újat, ami még az előzőnél is jobban tetszik, de van egy, ami napok óta masszívan tartja magát a kedvenceim között, miközben a többiek hullanak, mégpedig ez a kombináció:


Vigyázat! Az oldal rendkívül addiktív. Azonnali függőséget okoz, amely - nem túlzok - legalább olyan erős, mint a Facebook vagy a Pinterest ellenállhatatlan vonzása. Én szóltam. 

(Aki nem hallgatott rám, és tessék, ugye megmondtam, máris képtelen leszakadni, az legalább mutassa meg nekem is a saját kedvencét, csak hogy legyen újabb indokom nézelődni ;-) 

2014. május 18., vasárnap

Lassú munkához sok idő kell

Ehhez a Muir stólához meg még több. A mintaegység negyedik ismétlésénél tartok, és hogy cserébe viszont mi mindent NEM csináltam meg ezen a hétvégén (se), azt fedje jótékony homály. Vagy stóla :-)

A képen leginkább azt illusztrálom, hogy miért ne fényképezzünk csipkét a dróthálós biztonsági üvegből készült erkélyen, romantikus naplementében.




2014. május 15., csütörtök

Mehet vissza a balettbe ugrálni

Amikor az összes négyzettel elkészültem, és megterveztem, milyen sorrendben fogom őket összeállítani, akkor a kisasztalon raktam ki a végleges verziót... ami aztán hetekre ott is maradt, mert közbejöttek mindenféle más, halaszthatatlan és "azonnalakarom" projektek. Közben én egészen hozzászoktam, hogy az asztalon "terítő" van, mert a sok színes négyzet éppen úgy nézett ki. Egyébként nálam soha az életben nem volt terítő sehol, és álmomban se gondoltam volna, hogy egyszer majd azt szeretném, hogy legyen. Mégis, amikor elkezdtem összedolgozni a blokkokat, és láttam, ahogy fokozatosan elfogynak, az asztal valahogy olyan üresnek tűnt nélkülük.

Tegnap este, amikor befejeztem az összehorgolást, és a kész függönyt felfűztem a vitrázsrúdra, azonnal muszáj is volt feltennem a konyhaablakra, hogy aztán ma reggel, már világosban, egyértelművé váljon, hogy sajnos egyrészt túlságosan sötét lesz tőle a konyha, másrészt meg egyáltalán nem is illik oda. Szinte könyörög, hogy vegyem már le végre.

Egye fene. Én ugyan nagyon szerettem volna egy vitrázsfüggönyt, de ha egyszer terítő akar lenni, akkor legyen terítő. Nem fogok vele vitatkozni, visszateszem a kisasztalra este. (Nem is baj, hogy nem horgoltam meg a tervezett akasztó-hurkokat a szélére, így legalább nem kell lebontanom.)

Azért megmutatom bevetés közben:






Minta: Romantic Memories (eredetileg takaró) a DROPStól, megvan magyarul is
Fonal: Catania (mind a hat színből 1-1 gombolyag), a Fonalboltból 
Tű: 3 mm-es
Inspiráció: Karin aan de haak 








2014. május 11., vasárnap

Horgolásterápia szörnyű idők esetére

Ha igyekszem optimistán fogalmazni, akkor a legpozitívabban talán úgy foglalhatnám össze az elmúlt időszakot, hogy ocsmány szar napjaim vannak. Jólesik ilyenkor színes gombolyagok között tölteni legalább a vasárnapot, de igencsak meg kell gondolni, mi az, amiben nem bírok nagy kárt tenni a megmaradt három életképes agysejtemmel.

A türkiz kardigánt tegnap már elrontottam, a legtöbb, amit ma tehettem érte, hogy visszabontottam addig, ahol legutoljára biztosan jó volt, és többször nem nyúltam hozzá.
A Muir fel se merült, a csipkének is meg magamnak is ártanék vele, ha most valahol belegabalyodnék.

Jobb nekem ilyenkor horgolni, kisebb a kockázat. Hosszú ideje darabokban hevernek az asztalon a vitrázsfüggönynek szánt színes négyzetek, hát akkor nosza, itt az ideje, hogy megembereljem magam, és haladjak végre ezzel a projekttel is.

A mintaleírásban javasolt, cikkcakkos összehorgolás (láncszemsorral haladunk két négyzet szemközti oldalai között, és három láncszemenként minden harmadik szemnél rövidpálcával rögzítjük egyszer itt, aztán ott, stb.) egyrészt nem nézett ki jól, másrészt nem hozta az elvárt, üvegablak-szerű hatást, így új megoldás után kellett néznem.

Duzzogva próbáltam megúszni egy majdnem félórás Youtube-videót a Flat-braid join nevű csatlakoztatásról, amit Kati (a Fonalbolt webáruház üzemeltetője és a Tanulj horgolni! blog szerzője) ajánlott, majd miután magáról a módszerről megtaláltam a nekem való képes-szöveges leírást, mégis visszasunnyogtam a videóhoz, mert ott azt is bemutatják, hogy lehet megállás, vágás, eldolgozás és megállás nélkül összehorgolni akárhány blokkot. Mire sikerült átlátnom a folyamatot, le is higgadtam, bónuszként pedig megtanultam az új fonal csatlakoztatásakor keletkező fonalvég azonnali eltüntetését.

Itt tartok most, és a fénykép készítésénél ismét bebizonyosodott, hogy legyen kint akármilyen szutyadék borult, esős idő, az még mindig előnyösebb megvilágítást biztosít, mint amit bent a panelban én valaha is össze tudok hozni. Háttérben a szándékosan ronda linóleum még jobban kiemeli a feketével keretezett színes négyzetek tarka vidámságát.


Eddig egészen meg vagyok elégedve.



2014. május 10., szombat

Sájnihepi türkiz fonalam

Kivittem az erkélyre lefényképezni a Reflected Lines kardigánom kezdeményét, rásütött a nap, és én vigyorogni kezdtem, mert eszembe jutott a Shiny Happy People című dal, amire főiskolás koromban én AKKORÁKAT buliztam a többiekkel, hogy... hogy.... hogy csak na :-)

Valahogy így haladok, és annyira azért nem egyenletes, mint amennyire felvágtam rá a minap, de én örülök neki.

 Itt van közelebbről a raglánvonal

És pillanatnyilag ennyi az egész :-) 

2014. május 8., csütörtök

Árnika körbeért

Azt írja ez a Luca, hogy 360 fokos fordulatot vett az élete. Először azt hittem, biztos elrontotta, és valójában a 180-ra gondolt, már épp kezdtem volna belekötni, aztán rájöttem, hogy igazából teljesen jól van ez így. Tény, hogy körbefordult vele a világ rendesen, de most ugyanoda érkezett, mint ahonnan indult, és ahol a helye van: kézimunkabirodalmat építget!

Szóval olvassátok, szeressétek, kísérjétek figyelemmel az Árnika Műhely bejegyzéseit, és egy kicsit később majd az Árnika Impressions webshopot!

A logót szigorúan a szerző hozzájárulása nélkül tettem közzé. Forrás: Árnika Műhely.



Akkor most hová tekerjem??? - fonalvezetési bonyodalmak

A tegnapi bejegyzésem nyomán hosszan brainstormingoltunk a fészbúkos kolleginákkal, kiveséztük, melyikünk mit tesz, hogy a kötése szép egyenletes legyen. (Amúgy az a legjobb, hogy olyan is van, aki semmit: nem pofázik, hanem köt.)

Az örök kontinentális-vagy-kombinált kérdésen túl egyértelműen kulcsfontosságú, hogy milyen feszesen/lazán tartjuk és vezetjük a fonalat. Meg egyáltalán, HOGYAN.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor tulajdonképpen a kötés során az a lényeg, hogy a kötőtűt szúrjuk át a soron következő szemen, a fonalat valamelyik kezünkkel valahogyan tekerjük a tű köré, mindegy végül is, csak megfelelő irányban tekeredjen, aztán meg az új hurkot húzzuk át a régin. Tessék, kötöttünk egy szemet. Az angolok ezt úgy is képesek elérni, hogy lógatják a fonalat, és ahol kell, ott a jobb kezükkel átvetik a tűn, azt' sanyi.

Más rendes emberek a bal kezük ujjaival gyakorlatilag végig készenlétben tartják a madzagot, hogy a tű hegyével igény szerint bármikor elérhessék. Ahogyan a jobb tűvel szépen egyesével kötögetjük le a szemeket a bal tűről, úgy az ujjunkról adagoljuk a fonalat, ami folyamatosan "érkezik" a gombolyagról. Ha az ujjunk és a tű hegye között a fonal egyenesen, de nem feszesen érkezik, az már többnyire jó.

Jó, csak nem elég. Ha nagyon "eresztjük" a fonalat, túl laza lesz a kötésünk, és pacuhán fog kinézni, ha meg nagyon visszatartjuk, akkor olyan szoros lesz, hogy a következő sorban nem tudjuk beleszúrni a tűt.

Ki is fejlesztett a Nép különböző technikákat, és mindenki azt használja, amelyik neki a legjobban bejön.

Többek között van,aki:

1) Egyszer körbetekeri a mutatóujján a fonalat, és gyia. (Vagy ugyanez kétszer, az a lényeg, hogy a fonal ne szoruljon meg, hanem folyamatosan csússzon. Ez az éppen használt anyagtól is függ.)
2) Ha ez nagyon laza, akkor a fonalat ezen kívül még megtartja a kisujja és a gyűrűsujja között.
3) Esetleg egyszer körbetekeri a kisujján, áthozza a többi ujja alatt a tenyere oldalán, felhozza a mutatóujjánál, azon pedig nem tekeri meg, csak átteszi.
4) Felteker egy kilométert, onnan adagolja, míg el nem fogy, aztán megint felteker egy csomót.
5) Ide-oda fűzögeti végig az ujjai között.

A legelborultabb ötlet, amit a neten láttam, az volt, hogy húzzunk fel egy batárnagy gyűrűt, és akkor az alatt frankó egyenletesen elfut a fonal.

Ti még mit tudtok? Kérek további tippeket! :-)

2014. május 7., szerda

Segítség, nem egyenletes!

Nagyjából törvényszerű, hogy ugyanolyan fonalfeszesség mellett a harisnyakötés (simakötés) egyik oldala valószínűleg kicsit szorosabb lesz, a másik meg lazább. Ez a különbség sok mindenkinél annyira picike, hogy nem is lehet észrevenni, másoknál viszont jelentős, és meglátszik. Az egy sor szoros - egy sor laza kötés eredménye az, hogy a színén csíkmintás lesz a munkadarabunk, a hátoldalán meg szépen kettesével párban állnak a fordított sorok kis bordái. Ez bizonyos esetekben még akár jól is nézhetne ki, de szerintem a legtöbben utáljuk, és mindent megteszünk, hogy valamilyen úton-módon inkább csökkentsük a két oldal közti eltérést, és a lehető legegyenletesebb kötésképet produkáljuk. 

(Adalékinformáció, mélyebben érintetteknek: kontinentális kötésnél valószínű, hogy a sima szem szorosabb, a fordított lazább. Kombináltnál a sima lesz a lazább, a fordított meg szoros. Aki erről többet szeretne tudni, ugorjon át Eszterhez, IDE. Én is kipróbáltam, hogy kötésmódot váltok, de nem vált be, mert ugye abban is van egy szoros meg egy laza sor, csak fordítva.) 

Keringenek egyébként további megoldási javaslatok az interneten, pl. hogy a lazábbik oldalt kössük egy fél számmal kisebb tűvel, ez sok mindenkinél működik, nálam igazából nem oldotta meg a problémát.  
(A kedvenc tanácsom egyébként az, hogy akinek nem megy egyenletesen a simakötés, az ne kössön úgy. Tulajdonképpen teljesen kézenfekvő, nem is értem, miért nem gondoltam rá eddig.) 

Az eddigi legjobb eredményt azzal értem el, hogy én igazság szerint a fonalat se tudom rendesen adagolni :-D (Lassan kénytelen leszek bevallani, hogy kötni se tudok.) Ha szabályosan, folyamatosan próbálom vezetni a fonalat, egyszer áttekerve a mutatóujjamon, akkor az szinte már a rondaságig laza. Ezért aztán én a "betárazósok" táborát gyarapítom, aki egyszerre felteker huszonöt métert, aztán onnan adagolja. Ha elfogy, újratölt, és így tovább. 

A napokban kipróbáltam, mi történik, ha a szoros oldalt laza fonalvezetéssel próbálom ellensúlyozni, a laza oldalt meg a szorosabbal. Szerintem én lepődtem meg a legjobban, de az eredmény: vállalható! Az információ birtokában neki is álltam egy kardigánnak nyomban. Lássuk meg, hogy mi lesz belőle! :-)

Itt látható a kötéspróbának az a része, ahol megvilágosodtam :-) Kicsit girbegurba, ahogy az irodai parafatáblára kutyafuttában ki tudtam rajzszögezni. Látjátok?


Viszonylag jól kivehető, hogy a csúnyábbik fele nagyjából ott a "c"-nél kezdődik valóban. 

2014. május 4., vasárnap

Randala

Vagyis Ronda Mandala.

Házavatóra voltunk hivatalosak a hétvégén, ahol a pincéből-padlásról összegereblyézett, az előző tulajdonostól örökölt kacatok közé már csak épp egy ilyen horgolt kerek terítő hiányzott, aminek túl sok gyakorlati haszna nincs, ámde ilyet legalább már nem kell majd venni a pécsi vásárban a tökéletes retro-hangulat megteremtéséhez.

A randalát - még félkészen - teszteltük Orfűn kempingezés közben, és látható, hogy a viharvert alumínium kávéskészlettel tökéletes harmóniát alkotott, de később remekül megfért a kék-fehér pöttyös menzás bögrével is.

Mondom én, hogy nélkülözhetetlen. És univerzális. Minden háztartásba K.E.L.L.

(Egyébként maradék pamutfonalakat tuszkoltam bele, hogy még fogyjanak egy kicsit. A végén még van 3 kör fekete, és kész.)


Leírás: a Crochet with Raymond blogon találtam, ingyenes.
Fonal: mindenféle maradék Catania, Gilice, Bóbita.
Tű: kivételesen 3,5 mm-es (amúgy ezeket én alapesetben 3-assal szoktam horgolni )