2014. december 25., csütörtök

The best (and the rest) of 2014

Elég esélytelen, hogy túl sok mindent készítenék az év hátralévő hat napjában, szóval gondoltam, akár meg is ejthetném az év végi záróbeszámolómat :-)

Nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok a felhozatallal, főleg ami a mennyiséget illeti, (mert ami végül nagy nehezen elkészült, általában jól sikerült), de azért az látszik, hogy idén se unatkoztam.


 (További négy-öt sapka, egy nyakmelegítő és egy egér kimaradt, nem mintha nem érdemelték volna meg az albumba való bekerülést, csak elfeledkeztem róluk, vagy nem találtam képet :-) )

2014. december 23., kedd

Unalmas, fekete, és büntet

Annyira, hogy elsőre nem is sikerült, szóval volt szerencsém kétszer is megkötni egymás után. Az elsőnek, miután kiderült, hogy jó már nem lesz (mert túl szűkre sikerült), saját szórakoztatásomra elbohóckodtam a tetejét, és limezöld csúcsot kötöttem neki. Dani állítólag hordani fogja, de ettől még az apukájának nem volt karácsonyi ajándéka, így vettem egy mély levegőt, és nekifutottam még egyszer.

Nem ez volt életem nagy kötőskalandja, de hát mit csináljak, erre mifelénk tele van minden ezekkel a konzervatív ízlésű férfiakkal :-D
A végső cél az, hogy hordják, és ha ehhez ilyet kell kötnöm, akkor nekik ilyet kötök :-D


Update: nyilván lapzárta után vettem észre a hibát, amit még egész az elején gyártottam bele. Szóval másodjára se sikerült ez a nyavalyás. :-(

Minta: nagy vonalakban a Yarn Scout Hat volt a szamárvezető
Fonal: Relax
Tű: 4 és 4,5 mm

2014. december 15., hétfő

Csőkötés, avagy hol éltem én eddig???

Van itt a csőkötésről egy nagyon jó kis leírás, nem akarok róla sokkal többet magyarázni, viszont az esetleg előfordulhat, hogy én sapkát soha többé nem kezdek máshogy, csakis ezen a módon.

Mert nézzétek, milyen szép lesz így a passzé alja:


A leírások szerint formatartó, rugalmas, nem nyúlik hullámosra, meg ilyenek. Ezt én boldogan elhiszem, bár bizonyítani még nem tudom, mert csak tegnap lettem kész. De az mindenesetre már most remekül látszik, mennyire jól néz ki mondjuk egy sima "cable cast on"-hoz képest. Olyan... komolynak tűnik, vagy nem is tudom, milyen szót használjak rá.

Ez a szürke izének látszó tárgy különben egy Catacomb sapka, amit Dani anyukája fog kapni ajándékba. Mondjuk a magam részéről simán megtartanám, annyira tetszik, csak akkor meg köthetnék neki újat, és nincs már annyi idő karácsonyig. Egyébként a fonalat én találtam ki hozzá: világosszürke Merino Soft és krétakék Brushed Alpaca Silk "házasításából" született ez a nagyon finom, nagyon meleg, bolyhos, puha anyag. Gondolom, szöszölni fog rendesen, de én most akkor is el vagyok tőle varázsolva, meg amúgy se az én kabátomat kell majd a ragadós hengerrel gurigázni miatta :-D

Persze felpróbáltam:


Minta: Catacomb
Fonal: egy-egy szál Merino Soft és Brushed Alpaca Silk összefogva
Tű: 4 mm


2014. december 8., hétfő

Kiscsillag

Tegnap - ha már arra jártunk - hoztunk Annásnak fonalat Lucától. Mert már megint tök jót talált ki, vékony pamutot akar horgoláshoz összefogni csillogós szállal.
Nekem persze több se kellett, rendes utánozó majom létemre azonnal akartam én is, mert mennyire jó karácsonyfadíszeket lehetne abból horgolni.

Hát... a karácsonyfadíszek olyan ANNYIRA még nem jók (egyelőre csak vacakoltam, nem konkrét mintát horgoltam), de ez a fonal így tényleg igazi ünneplőbe öltözött, és ragyog!


Fonal: Brittany pamut csipkefonal,  Árnika Impressions
Tű: 1,5 mm
Minta: nincs, de majd keresek
Inspiráció: Annás a kertből



2014. december 7., vasárnap

Sapkák Nagy Hétvégéje

Végre eljött egyszer egy olyan hétvége is, amikor kicsit több lehetőségem volt a kötőtűimet szorongatni. Na jó: kicsit több lehetőséget adtam magamnak, mert amúgy semmivel se lett volna több, mint máskor. Mindenesetre mire észbe kaptam, hipp-hopp, kész is volt nem egy, de mindjárt két sapka.

Az első egy tesztkötés volt, amire igazából Anett hívta fel a figyelmemet, hogy milyen jó már ez a sapka. Jé, tényleg, akkor jelentkezem. Azt úgy igazából nem gondoltam, hogy majd ki is választ a tervező, de mivel bekerültem, nem volt mese, a Lappit meg kellett kötni, méghozzá december 10. előtt. Erre viszont tényleg kizárólag hétvégén van esélyem, és mivel becsületbeli ügy, szépen előre is vettem a teendők listájában. A fonalválasztásnál a Drops Nepal lett a befutó, tökéletesen hozta a kötéspróbát, az 5-ös tű szélsebesen száguldott vele, fincsi volt. A színeket Dani választotta. A maradékokból még megköthetek legalább két ugyanilyet, ha akarok :-)


Minta: Lappi
Fonal: Drops Nepal
Tű: 5 mm

A Renfrew sapkát Judit húgom szemelte ki, amikor egyszer leültettem a Ravelry elé, hogy keressen magának valami jót karácsonyra. Szabad kezet adtam neki a fonalválasztásban is, ami mondjuk annyira nem volt jó ötlet, mert három lehetőségként felsorolta nekem a bézs, a mézszínű és a csokoládébarna Morbidonét, és szerintem egyik se igazán szép. Végül a méz-, vagy egyéb vélemények (Robi) szerint nejlonharisnyaszínű nyert, mint a legkisebb rossz. Saját magamnak sehogy nem tudnám elképzelni, de Juditka új sötétkék dzsekijéhez igazából tényleg jól fog menni. Ezen a képen inkább Luca mutatja be, mert neki jobban áll.


Minta: Renfrew
Fonal: Morbidone
Tű: 4,5 mm

A fazonnal egyébként nekem sincs bajom, csak engem ez a szín agyonsápaszt, na tessék, én megmondtam.




2014. december 1., hétfő

Ahol a horgolt kendők teremnek

Annás kertjében még csak virtuálisan jártam, de gondolom, élőben is olyan lehet, hogy egy csomó gyerek, macska, fonalgombolyag és könyv gurul mindenfelé a virágok között.

Annásnak hihetetlenül érzékeny szeme van a szépre. Fogja a fényképezőgépét, csak úgy elkezd nézni, és mindig talál valamit, szerintem anélkül, hogy olyan igazán nagyon keresne. A legapróbb, mások számára eldugott részletek maguktól ugranak a gépe elé. Ha rásüt a nap egy pókhálóra, ha megcsillan a fény a víz tükrén, amikor olyan furcsa színe van annak a felhőnek, ő ott van, és látja. Ha valami megtetszik neki, akár csak egy hangulat, egy jóleső érzés, akkor bevonul a boszorkánykonyhájába, és addig pacsmagol és kever, amíg pontosan ugyanazt meg nem festi fonalban is.

Aztán ha már megfestette azt a fonalat, úgy van vele, hogy kigondol valamit, és meghorgolja. Vagy már sokkal korábban kigondolta. Néha megpróbál mintából is dolgozni, de azt öt perc múlva félredobja úgyis, mert sokkal jobb ötlete van.

Addig-addig gyűjtögette a sokkal jobb ötleteit, míg egyszer csak azok szépen összálltak egy könyvvé.


Annás kertjében az ember szívesen segítene szüretelni :-) Gyertek ti is, nézzétek meg, mi termett nála mostanában!

Most aztán gyakorolhatom a csavarást segédtű nélkül


A hétvégén végre volt egy kis időm, hogy belevessem magam a mellénykötésbe. Már mutattam, hogy ezt a mintát néztem ki:


 
Egyáltalán nem modern, és a legkevésbé se fiatalos, de egy 83 éves nénié lesz, tehát pont az volt a cél, hogy ne is legyen. Tudjátok, milyen nehéz az interneten igazi nénis mellényleírást találni? :-D
 
Amilyen látványos a mintája, pont akkora szívás megkötni a minden saroknál egymásba fonódó rombuszokat, amiknek a belseje ráadásul hol rizskötéssel, hol meg fordítottal van kitöltve. Ez mondjuk a kisebbik probléma, a látványos haladást elsősorban a csavarások mérhetetlen mennyisége okozza. Ez a "Ne beszélj hozzám, most KÖTÖK!" projekt tipikus esete, ráadásul kizárólag szöveges leírással. Már a feledik mintaismétlésnél megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha megrajzolnám inkább ezt a chartot magamnak. Bár aztán nem valósítottam meg az ötletet, azért el se vetettem teljesen, csak úgy döntöttem, egyelőre inkább kötök, hogy haladjak. Karácsonyra nem lesz meg, ez teljesen nyilvánvaló, de majd kap Dani mamája egy szép nagy üveg unikumot, és megmutatom neki a fonalat, meg az addigi eredményt.

Amikor kiválasztottam a mintát, persze észleltem a csavarásokat azonnal, fel is forgattam a lakást a segédtűm után, de nagyon úgy tűnik, hogy elvitte a cica. Akkor elmentem a Barkába, hogy ott majd veszek egy újat, csak hát éppen nem volt, és igazából most már örülök neki, mert miután elkezdtem, rájöttem, hogy ezeket az egyes csavarásokat jó nagy hülyeség lett volna segédtűvel kötni. Mivel gyakorlatilag csak két szem sorrendjét kell felcserélni, arra a kis időre kézzel is meg tudom tartani, amit leengedek a tűről, de még azt se kell, mert ha ránt rajta egyet az ember, pont kijön a hurok annyira, hogy amíg a másikat lekötöm, ne fusson le.

Vagy pedig lehet szabályosan alkalmazni a segédtű nélküli csavarást, amiről Kutas-Keresztes Ági olyan jó leírást készített, hogy nincs is mit hozzáfűznöm. Itt találjátok. Nekem bejött. Valószínűleg sokkal gyorsabban lehet haladni vele, mintha mindannyiszor nekiállnék még egy tűvel hadonászni, de ezt sajnos nem tudom bizonyítani, mert a hagyományos módszert nem is próbáltam :-)

Nagyjából hétgombolyagos ügymenetre számítok egyébként (nyolcat vettem, bordót), most fogyott el az első, tehát tényleg nem tartok sehol. Azért majd amikor legközelebb otthon tartózkodom világosban, megpróbálok készíteni egy-két fényképet. Mert annak ellenére, hogy én mondjuk biztosan nem vennék fel egy ilyen mellényt, azért a kivitelezéssel egészen meg vagyok elégedve :-)