2018. február 20., kedd

Januári kisruha

Majdnem elfelejtettem dokumentálni a lányom Sproutlette ruhácskáját, pedig minden szerencsétlenkedés dacára végül jól sikerült.
Vastagabb fonalat választottam hozzá, azt hittem, hogy jó lesz úgy, ahogy átszámoltam, aztán kb. mindenhol nagy lett, kivéve a karkivágását, ami meg most éppenséggel nem kicsi, de legalább jól megakadályozza, hogy jövőre még hordhassa Zuzi ezt a rucit mellénynek. Sebaj, van egy ruhája MOST. A szülinapján különös kegyetlenséggel összekente csokitortával, kimostam, vállfára akasztottam, és néha nézegettem.
Ma aztán megvilágosodtam, hogy nem ezért melóztam vele annyit, jól ráadtam Zuzira, és megint nézegettem, csak most vele együtt :-)


Az elején levő minta miatt tetszett meg először ez a ruhácska, ha jól emlékszem. Meg mert egy elég aranyos kislányon mutatták be. 


Hátulgombolós, ezt a szép csicsás gombot még a nagymamám dobozából guberáltam ki pár éve, hogy majd valamire jó lesz. És tényleg :-) 


Ez a szegély... az eredeti minta szerint (az ugye vékonyabb fonalra íródott) kb. 18 cm után kell elkezdeni a leveles mintát. Csakhogy én elfelejtettem, hogy a vastagabb fonalamból bizony-bizony jóval előbb kellene, így aztán nem rajtam múlt, hogy mégse bokáig ér, csak eddig. 


Na jó, bevallom, kiküldtem a Youtube-ot a tévé képernyőjére, és a ruhatulajdonos kivételesen a szokásosnál több Gryllus Vilmos-videót megnézhetett, hogy egyhelyben maradjon pár percig :-D  

Fonal: Kacskaringó Bonbon
Tű: 4 mm


2018. február 17., szombat

Retro babakardigán

Ez a gyerek állandóan kinövi mindenét, és persze lehetetlen ebben az ütemben ellátni sk kötött cuccokkal, de gondoltam, szezononként egy kardigán egyelőre belefér az életembe.
Azt tudtam is, hogy milyen fonalból szeretném kötni, Dani meg kiválasztotta hozzá a színeket, akkor már csak minta kell.
Persze ez ment a legnehezebben, mert legyen egyszerű, legyen cuki, legyen csajos, meg vagány, meg még ingyenes is lehetőleg.
Aztán az történt, hogy ilyet nem találtam, viszont az Etsyn volt egy szuper, ott a kész kardigánt árulták potom húszezer forintért (plusz postaköltség, csak innen Ausztráliából), és akárhogy néztem, csak annyit láttam belőle, hogy ez egy pont ugyanolyan raglánkardigán, mint amilyet én már kötöttem korábban, csak gallérja van.
Összenéztem a méreteket meg a szemszámokat mindenféle ingyenes alapmintákkal, menet közben meg Zuzi aktuális kardigánjával, kötögettem szépen, aztán elértem a gallérig, ott kissé megijedtem, mert azt még soha nem kötöttem, de segítettek kitalálni. Itt sajnos nekiálltam egyénieskedni, mert volt egy remeknek tűnő ötletem, amiről később kiderült, hogy nem annyira volt az.

Befejeztem, eldolgoztam a szálakat, rápróbáltam Zuzira, és akkor láttam, hogy jobb lett volna azt a gallért rendesen csinálni, úgy, ahogy mondták :-D De ennyi eldolgozott fonalvéget én ki nem bontok, a gallér így marad, ettől még Zuzi lesz a legcsíkosabb gyerek tavasszal a játszótéren.
Az apukája szerint mindenesetre nagyon retro kinézete van ebben a cuccban.



 Itt még ki se volt mosva, és kell még rá egy kilencedik gomb, mert miután összeszámoltam, valamiért mégis eggyel kevesebbet sikerült vennem.

 Zuzinak is tetszik, néha megjelenik, és húzza maga után, hogy adjam rá, de MOST, és ennél sokkal gyorsabban.

 Bátran variálja a színeket, anyagokat és stílusokat, nem törődve azzal, hogy az anyja szerint ez a kardigán mackónadrággal hülyén néz ki. Ő a divatot nem követi, hanem diktálja, tessék, lehet utánozni :-D


Itt látszik, hogy azért is fordítva szedtem fel a szemeket a gallérhoz, hogy BELÜL (!!!) szép legyen, mert kívül majd ÚGYIS (!!!) el fogja takarni. Persze.


Fonal: Kacskaringó Praliné
Tű: 3,5 mm
Gomb: a piacról