2014. december 25., csütörtök

The best (and the rest) of 2014

Elég esélytelen, hogy túl sok mindent készítenék az év hátralévő hat napjában, szóval gondoltam, akár meg is ejthetném az év végi záróbeszámolómat :-)

Nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok a felhozatallal, főleg ami a mennyiséget illeti, (mert ami végül nagy nehezen elkészült, általában jól sikerült), de azért az látszik, hogy idén se unatkoztam.


 (További négy-öt sapka, egy nyakmelegítő és egy egér kimaradt, nem mintha nem érdemelték volna meg az albumba való bekerülést, csak elfeledkeztem róluk, vagy nem találtam képet :-) )

2014. december 23., kedd

Unalmas, fekete, és büntet

Annyira, hogy elsőre nem is sikerült, szóval volt szerencsém kétszer is megkötni egymás után. Az elsőnek, miután kiderült, hogy jó már nem lesz (mert túl szűkre sikerült), saját szórakoztatásomra elbohóckodtam a tetejét, és limezöld csúcsot kötöttem neki. Dani állítólag hordani fogja, de ettől még az apukájának nem volt karácsonyi ajándéka, így vettem egy mély levegőt, és nekifutottam még egyszer.

Nem ez volt életem nagy kötőskalandja, de hát mit csináljak, erre mifelénk tele van minden ezekkel a konzervatív ízlésű férfiakkal :-D
A végső cél az, hogy hordják, és ha ehhez ilyet kell kötnöm, akkor nekik ilyet kötök :-D


Update: nyilván lapzárta után vettem észre a hibát, amit még egész az elején gyártottam bele. Szóval másodjára se sikerült ez a nyavalyás. :-(

Minta: nagy vonalakban a Yarn Scout Hat volt a szamárvezető
Fonal: Relax
Tű: 4 és 4,5 mm

2014. december 15., hétfő

Csőkötés, avagy hol éltem én eddig???

Van itt a csőkötésről egy nagyon jó kis leírás, nem akarok róla sokkal többet magyarázni, viszont az esetleg előfordulhat, hogy én sapkát soha többé nem kezdek máshogy, csakis ezen a módon.

Mert nézzétek, milyen szép lesz így a passzé alja:


A leírások szerint formatartó, rugalmas, nem nyúlik hullámosra, meg ilyenek. Ezt én boldogan elhiszem, bár bizonyítani még nem tudom, mert csak tegnap lettem kész. De az mindenesetre már most remekül látszik, mennyire jól néz ki mondjuk egy sima "cable cast on"-hoz képest. Olyan... komolynak tűnik, vagy nem is tudom, milyen szót használjak rá.

Ez a szürke izének látszó tárgy különben egy Catacomb sapka, amit Dani anyukája fog kapni ajándékba. Mondjuk a magam részéről simán megtartanám, annyira tetszik, csak akkor meg köthetnék neki újat, és nincs már annyi idő karácsonyig. Egyébként a fonalat én találtam ki hozzá: világosszürke Merino Soft és krétakék Brushed Alpaca Silk "házasításából" született ez a nagyon finom, nagyon meleg, bolyhos, puha anyag. Gondolom, szöszölni fog rendesen, de én most akkor is el vagyok tőle varázsolva, meg amúgy se az én kabátomat kell majd a ragadós hengerrel gurigázni miatta :-D

Persze felpróbáltam:


Minta: Catacomb
Fonal: egy-egy szál Merino Soft és Brushed Alpaca Silk összefogva
Tű: 4 mm


2014. december 8., hétfő

Kiscsillag

Tegnap - ha már arra jártunk - hoztunk Annásnak fonalat Lucától. Mert már megint tök jót talált ki, vékony pamutot akar horgoláshoz összefogni csillogós szállal.
Nekem persze több se kellett, rendes utánozó majom létemre azonnal akartam én is, mert mennyire jó karácsonyfadíszeket lehetne abból horgolni.

Hát... a karácsonyfadíszek olyan ANNYIRA még nem jók (egyelőre csak vacakoltam, nem konkrét mintát horgoltam), de ez a fonal így tényleg igazi ünneplőbe öltözött, és ragyog!


Fonal: Brittany pamut csipkefonal,  Árnika Impressions
Tű: 1,5 mm
Minta: nincs, de majd keresek
Inspiráció: Annás a kertből



2014. december 7., vasárnap

Sapkák Nagy Hétvégéje

Végre eljött egyszer egy olyan hétvége is, amikor kicsit több lehetőségem volt a kötőtűimet szorongatni. Na jó: kicsit több lehetőséget adtam magamnak, mert amúgy semmivel se lett volna több, mint máskor. Mindenesetre mire észbe kaptam, hipp-hopp, kész is volt nem egy, de mindjárt két sapka.

Az első egy tesztkötés volt, amire igazából Anett hívta fel a figyelmemet, hogy milyen jó már ez a sapka. Jé, tényleg, akkor jelentkezem. Azt úgy igazából nem gondoltam, hogy majd ki is választ a tervező, de mivel bekerültem, nem volt mese, a Lappit meg kellett kötni, méghozzá december 10. előtt. Erre viszont tényleg kizárólag hétvégén van esélyem, és mivel becsületbeli ügy, szépen előre is vettem a teendők listájában. A fonalválasztásnál a Drops Nepal lett a befutó, tökéletesen hozta a kötéspróbát, az 5-ös tű szélsebesen száguldott vele, fincsi volt. A színeket Dani választotta. A maradékokból még megköthetek legalább két ugyanilyet, ha akarok :-)


Minta: Lappi
Fonal: Drops Nepal
Tű: 5 mm

A Renfrew sapkát Judit húgom szemelte ki, amikor egyszer leültettem a Ravelry elé, hogy keressen magának valami jót karácsonyra. Szabad kezet adtam neki a fonalválasztásban is, ami mondjuk annyira nem volt jó ötlet, mert három lehetőségként felsorolta nekem a bézs, a mézszínű és a csokoládébarna Morbidonét, és szerintem egyik se igazán szép. Végül a méz-, vagy egyéb vélemények (Robi) szerint nejlonharisnyaszínű nyert, mint a legkisebb rossz. Saját magamnak sehogy nem tudnám elképzelni, de Juditka új sötétkék dzsekijéhez igazából tényleg jól fog menni. Ezen a képen inkább Luca mutatja be, mert neki jobban áll.


Minta: Renfrew
Fonal: Morbidone
Tű: 4,5 mm

A fazonnal egyébként nekem sincs bajom, csak engem ez a szín agyonsápaszt, na tessék, én megmondtam.




2014. december 1., hétfő

Ahol a horgolt kendők teremnek

Annás kertjében még csak virtuálisan jártam, de gondolom, élőben is olyan lehet, hogy egy csomó gyerek, macska, fonalgombolyag és könyv gurul mindenfelé a virágok között.

Annásnak hihetetlenül érzékeny szeme van a szépre. Fogja a fényképezőgépét, csak úgy elkezd nézni, és mindig talál valamit, szerintem anélkül, hogy olyan igazán nagyon keresne. A legapróbb, mások számára eldugott részletek maguktól ugranak a gépe elé. Ha rásüt a nap egy pókhálóra, ha megcsillan a fény a víz tükrén, amikor olyan furcsa színe van annak a felhőnek, ő ott van, és látja. Ha valami megtetszik neki, akár csak egy hangulat, egy jóleső érzés, akkor bevonul a boszorkánykonyhájába, és addig pacsmagol és kever, amíg pontosan ugyanazt meg nem festi fonalban is.

Aztán ha már megfestette azt a fonalat, úgy van vele, hogy kigondol valamit, és meghorgolja. Vagy már sokkal korábban kigondolta. Néha megpróbál mintából is dolgozni, de azt öt perc múlva félredobja úgyis, mert sokkal jobb ötlete van.

Addig-addig gyűjtögette a sokkal jobb ötleteit, míg egyszer csak azok szépen összálltak egy könyvvé.


Annás kertjében az ember szívesen segítene szüretelni :-) Gyertek ti is, nézzétek meg, mi termett nála mostanában!

Most aztán gyakorolhatom a csavarást segédtű nélkül


A hétvégén végre volt egy kis időm, hogy belevessem magam a mellénykötésbe. Már mutattam, hogy ezt a mintát néztem ki:


 
Egyáltalán nem modern, és a legkevésbé se fiatalos, de egy 83 éves nénié lesz, tehát pont az volt a cél, hogy ne is legyen. Tudjátok, milyen nehéz az interneten igazi nénis mellényleírást találni? :-D
 
Amilyen látványos a mintája, pont akkora szívás megkötni a minden saroknál egymásba fonódó rombuszokat, amiknek a belseje ráadásul hol rizskötéssel, hol meg fordítottal van kitöltve. Ez mondjuk a kisebbik probléma, a látványos haladást elsősorban a csavarások mérhetetlen mennyisége okozza. Ez a "Ne beszélj hozzám, most KÖTÖK!" projekt tipikus esete, ráadásul kizárólag szöveges leírással. Már a feledik mintaismétlésnél megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha megrajzolnám inkább ezt a chartot magamnak. Bár aztán nem valósítottam meg az ötletet, azért el se vetettem teljesen, csak úgy döntöttem, egyelőre inkább kötök, hogy haladjak. Karácsonyra nem lesz meg, ez teljesen nyilvánvaló, de majd kap Dani mamája egy szép nagy üveg unikumot, és megmutatom neki a fonalat, meg az addigi eredményt.

Amikor kiválasztottam a mintát, persze észleltem a csavarásokat azonnal, fel is forgattam a lakást a segédtűm után, de nagyon úgy tűnik, hogy elvitte a cica. Akkor elmentem a Barkába, hogy ott majd veszek egy újat, csak hát éppen nem volt, és igazából most már örülök neki, mert miután elkezdtem, rájöttem, hogy ezeket az egyes csavarásokat jó nagy hülyeség lett volna segédtűvel kötni. Mivel gyakorlatilag csak két szem sorrendjét kell felcserélni, arra a kis időre kézzel is meg tudom tartani, amit leengedek a tűről, de még azt se kell, mert ha ránt rajta egyet az ember, pont kijön a hurok annyira, hogy amíg a másikat lekötöm, ne fusson le.

Vagy pedig lehet szabályosan alkalmazni a segédtű nélküli csavarást, amiről Kutas-Keresztes Ági olyan jó leírást készített, hogy nincs is mit hozzáfűznöm. Itt találjátok. Nekem bejött. Valószínűleg sokkal gyorsabban lehet haladni vele, mintha mindannyiszor nekiállnék még egy tűvel hadonászni, de ezt sajnos nem tudom bizonyítani, mert a hagyományos módszert nem is próbáltam :-)

Nagyjából hétgombolyagos ügymenetre számítok egyébként (nyolcat vettem, bordót), most fogyott el az első, tehát tényleg nem tartok sehol. Azért majd amikor legközelebb otthon tartózkodom világosban, megpróbálok készíteni egy-két fényképet. Mert annak ellenére, hogy én mondjuk biztosan nem vennék fel egy ilyen mellényt, azért a kivitelezéssel egészen meg vagyok elégedve :-)

2014. november 25., kedd

Én igazán megpróbáltam mellényt kötni

Tegnap ledobtam a láncot, hogy abból a leírásból, amiben *1 fordított, 4 simát ismételgetünk, majd a sor végén 6 sima szerepel, a büdös életben nem lesz bordás passzéminta, ha fordulás után a tervező úgy gondolja, hogy jó ötlet 6 sima és HÁROM fordított után *1sima, 4 fordítottal folytatni.

Aztán ma megtaláltam a mellény fényképe mellett a "click to zoom" feliratot, és amikor eszerint cselekedtem, a kinagyított képen nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem is a hagyományos 4-1-es passzéminta, hanem pirinyó rizskötés van a sima bordák között, de mindegy, mert tegnap már eldobtam az agyam, és lebontottam mind a 6 sort, ami már készen volt. Végül is nem baj, mert egyébként is el volt az már rontva akkor.

Szóval hiába örültem, hogy harmadik nekifutásra legalább a kötéspróbám stimmelt, valahogy mégis úgy alakult, hogy Dani mamájának a mellényét el is kezdtem, meg nem is.
De ránézésre inkább nem :-)

Majd ha egyszer mégis, akkor ez lesz: http://www.yarnspirations.com/patterns/diamond-texture-vest.html



2014. november 23., vasárnap

Tarka virágos poháralátétek az adventi vásárra

A régi munkahelyemen egyedül voltam az irodában, és azt csináltam, amit akartam, pl. zokniban járkáltam a szőnyegen, és egész nap zenét hallgattam. Az új helyen első nap két olyan kolléganővel kerültem egy irodába, akik alapvetően csendben dolgoznak, munka közben egymással is csak a legszükségesebbekre szorítkoznak. Ha a bögrém alja koppant az asztalon, olyan volt, mint az ágyúdörgés. Már furdalt a lelkiismeret, ha ittam.

Otthon aztán irány az internet, meg a pamutfonalas dobozom, és másnapra horgoltam magamnak egy poháralátétet. Bár azóta a végleges helyemre költöztem, ahol az egyik szobatársam fülhallgatóval hallgatja a zenét, hogy ne zavarjon másokat, viszont emiatt nem hallja, hogy valójában elég hangosan énekel magában :-D Emellett sóhajtozik és morog. Itt már koppanhatna a bögrém nyugodtan, de most már velem van a virágos alátét. Bevált tehát!

Annyira, hogy úgy döntöttem, a lakóotthon is ilyeneket kap tőlem idén az adventi vásárra. Itt van belőlük egy kis bemutató:


És közelebbről is:



A minta ingyenes volt valahol, de momentán nem találom. Update, mert Verocska megtalálta: http://www.ravelry.com/patterns/library/round-pretty-small-coaster
Fonal: Drops Paris
Tű: 4,25

2014. november 20., csütörtök

Fonalmegvonás

"Kamillának" a Manufaktúrán kívüli világban új munkahelye van, és az első hetek beszoktatási procedúrája esténként eléggé agyhalál-közeli állapotot eredményez. Heti egyről kettőre növeltem a pilates-órák számát is, aminek meg az a következménye, hogy kedden és csütörtökön kilencre érek haza (és fél tízkor felborulok aludni). Ott lennének még a hétvégék, de már nem is emlékszem, mikor volt olyan, hogy szombaton és/vagy vasárnap ráértem. Dani meg ha kötőtűt lát a kezemben, azt úgy értelmezi, hogy ráérek, és mégse vele foglalkozom, tehát nagyjából 5 perc után megjelenik, és a figyelmemet követeli. Ami egyáltalán nem igazság, mert én se szoktam zaklatni, amikor a bogárfórumon lóg.

Keservesen sírok tehát a fonalaim után, és várok valamiféle zökkenésre, amivel majd minden - ha nem is tér vissza a régibe, mert nyilván nem fog, de talán belekerül egy teljesen új kerékvágásba, és onnantól rendesen működik.

Mert amúgy közeledik a karácsony, meg Juditkáéknál az adventi vásár. Mindkettőre jó lenne készülni.

Miskolcra idén edényfogókat és poháralátéteket horgolok. Sajnos a fentiek miatt éppenséggel nem túl sokat, tízre már büszke leszek.

A legizgalmasabb kihívás egy mellény megkötése lenne Dani nagymamájának. Bordó Relax fonalból lesz, egyelőre úgy tűnik, 4,5-ös tűvel. Tegnap végre legalább a próbát megkötöttem hozzá, mosás után reményeim szerint stimmelni fog.

Az unokahúgaim elvileg idén is szeretnének sapkát, de már most meg tudom mondani, hogy nem kapnak. Az unokatesóm meg szintén edényfogókra vágyik, de ha nem találok sürgősen valami vastagabb pamutfonalat, akkor ez se fog összejönni.

Mindenesetre holnap vonatozni fogok Miskolcra és vissza, sőt vasárnap is. Alig várom, mert ez pontosan négyszer kettő, azaz nyolc óra nettó szabadidő :-)

Például nekiállhatnék a kitchener stitchnek végre, és befejezném az egyébként hetek óta készen várakozó Torsion-sapkámat. Vaaaaagy...... vagy végigalszom az egész utat :-D

2014. november 4., kedd

Maradék fonalak beletuszkolása egy újabb sapkába

Már rég megmondták nekem, hogy a sapka tetején a bojt az nem más, mint féktelen fonalpocsékolás, na de most hogy nézne már ki nélküle ez a sapka? Szerintem így sokkal jobb. És egyébként is: az utolsó méterig elhasználtam a tavalyi maradék Nako Sport Woolokat. Na ugye :-D


Minta: Scoops hat - ingyenes
Fonal: Nako Sport Wool 
Tű: 5,5 mm

2014. október 30., csütörtök

Sapkában növényekre hasonlítunk

Elkészült a fényvisszaverős Lumio-sapka, Dani állítólag olyan benne, "mint egy okos málna" (köszi a hasonlatot, Anita :-D ), de egy harmatgyenge telefonos képen kívül, amit a Facebookon mutogattam, nem engedte magát többször lefotózni, és inkább rám adta a sapkát, hogy modellezzem én.

Sajnos a málna-effektus nálam nem jön át, szerintem én sokkal inkább úgy nézek ki benne, mint egy vigyorgó paprika.


Minta: Lumio Hat, a fonal papírcsíkjának a hátulján van
Fonal: Schachenmayr Lumio
Tű: 9, azaz KILENC mm, brutális


2014. október 28., kedd

A világítós fonal visszatér

Tavaly vettem a Fonalboltban "világítós" piros fonalat (Schachenmayr Lumio), ami arról híres, hogy irdatlan vastag, kb. 75 méter a tízdekás gombolyag, és pont úgy van kiszámolva, hogy egy gombolyagból kijön egy sapka, benga nagy bojttal a tetején. Világítani persze igazából nem világít, de van benne egy vékony fényvisszaverő szál, ezért ha pl. az embert lefényképezik vakuval Lumio-sapkában, akkor nagyon szépen fog sziporkázni a feje a képen :-)

A megvalósításra végül nem került sor tavaly télen, de mindenesetre vettem egy gombolyag sötétkéket is, hogy abból meg majd Daninak lesz mondjuk egy nyakmelegítő, merthogy az fix, hogy ő az utcára nem fog kilépni  egy ilyen sapkában, viszont a fényvisszaverős fonal szerinte is vicces.

Tegnap este aztán újra előkerült a két Lumio, és kitaláljátok, mi lesz belőlük?
A kékből még én se tudom.
A pirosat viszont elkunyerálta Dani... sapkának :-D

(Kilences tűvel kötni brutális.)




2014. október 26., vasárnap

Bután felfelé néző kötött kisegér

Augusztus óta Dani egyfolytában szívat, mert elvileg éjszaka ráléptem egy egérre, de nem tudom bebizonyítani.Múltkor meg zörgött egy nejlonzacskó, én persze szívrohamot kaptam ijedtemben, hogy mi volt ez, ő meg röhögött, hogy KIS CINI, szóval eléggé egérfixáltak vagyunk mostanában. Ezért amikor megláttam a Ravelryn ezt a tündéri kis jószágot, több se kellett, dobtam el, ami a kezemben volt, és mentem maradék szürke zoknifonalért :-)

Hát de nem cuki???? Kis Cini :-D


Minta: Marisol, the knitted mouse (ingyen adják ;-)
Fonal: Drops Fabel, meg egy kevéske fekete zoknistoppoló-cérna
Tű: 3 mm, kivéve a farka, az 2,5-ös


Ha valaki mindenképp szeretne elvetemült összefüggéseket keresni, akkor nézze meg, mit kötöttem majdnem pontosan egy évvel ezelőtt :-D 


2014. október 18., szombat

A Torsion sapkám is alakul

Izé, nem biztos, hogy ez a valaha volt legnagyobb kihívás az életemben, és még unalmas is, csak megyek körbe, mint a bolondóra. De egyszer csak az történt, hogy elértem a félutat, és ott szürkére váltottam. Újabb 5 cm, és jön a lime, meg a csíkok. Legkésőbb akkor el kell döntenem, hogy melyik fele legyen kívül, a színe, vagy a visszája.

 Ennyire azért nem titokzatos :-)



Meleg téli gyereksapka

Ígértem egy homlokot-fület jó melegen tartó sapkát egy kisfiúnak, vagyis persze sokkal inkább az anyukájának. Űrhajóssapka lett volna az eredeti elképzelésük, de a legtöbb minta, amit láttam, pont szabadon hagyja a viselője homlokát, így ezek rögtön az első rostán ki is potyogtak. Főleg azért, mert ilyesmit még soha nem kötöttem, és nem most szerettem volna kipróbálni, hogy tudom-e módosítani a leírást.

Végül a Toasty Topper maradt fenn a szűrőn, mert bár nem a belebújós űrhajós-fazon, hanem alul megköthető sálrésze van, igazából az összes többi kitételnek megfelel. Én most megkötöttem betű szerint, de végül is a két hosszú sál helyén körbe is lehet kapcsolni a passzét, és akkor belebújós lesz. Mármint legközelebb :-)

Az eredeti mintában 5-ös tűvel köthető, viszonylag vastag fonal szerepel. Ahogy sejtettem, nekem ezt úgy kellett összeraknom magamnak, hogy az elvárt kötéspróbának megfeleljen :-) De nem baj, mert így lehetett egy kicsit bűvészkedni a színekkel. Egy vastagabb kék-cirmos, meg egy vékonyabb egyszínű világoskék gyapjúfonalat fogtam össze, természetesen a superwash kategóriából, mert az is fontos szempont volt, hogy a kész sapka majd gépben is mosható legyen.

Sajnos kisgyerekkel együtt még nem tudom megmutatni, csak így letéve :-)

A mérete szerint elvileg egyéves gyerekre való, de tegnap teszt jelleggel sikerült feltuszkolnunk a nyolcéves Julcsi unokahúgom buksijára. Neki persze nem takarja teljesen a homlokát, hátul se ér rendesen a nyakába, meg úgy általában szűk is, de mindenesetre ebből eléggé úgy tűnik, hogy sokáig jó lesz a kis célszemélyre :-D


Minta: Toasty Topper, ingyenes minta a Knittyről
Fonal: Rial Filati Morbidone Fantasy és Baby Supremo
Tű: 5 mm



2014. október 13., hétfő

Könyvbemutatót szerveztünk

Nem köszöntötte ágyúdörgés, tudomásom szerint sehol nem gyújtottak örömtüzeket, és a tévében se adtak róla hírt, amikor a Cser Kiadónál nagyjából egy héttel ezelőtt szépen csöndben megjelent Kenyó Bea első könyve, a Horgolt ez + az.

Na de minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is, Beával ilyesmi nem történhet anélkül, hogy a régi jó Barka-banda el ne kezdené törni a fejét, hogy ezt miként lehetne valahogy mégiscsak megünnepelni.

Neki is láttunk tehát egy könyvbemutató meglepetésbuli szervezésének, amire Bea gyakorlatilag az első percben rájött, de mivel rendes, nem akart minket lebuktatni, ezért nem szólt semmit, hanem hagyta, hadd szórakozzunk. Hogy a háttérben pontosan mennyit röhögtek rajtunk az ő János című férjével, szerintem azt jobb, ha örökre elfedi a jótékony homály.

Mindenesetre mindent úgy csináltunk, mint a "nagyok": termet dekoráltunk, volt nyitóbeszéd, kérdések a szerzőhöz, dedikálás, koccintás, ajándék, meg rengeteg süti.


Bea mindannyiunknak személyre szóló ajánlást írt a könyvbe, amit - utólag talán ezt is bevallhatjuk - valamivel korábban kézhez kaptunk, mint ahogy igazából hozzá lehetett volna jutni. Ezúton is üzenem az utókornak, hogy ebből a könyvből nem az egyes számú dedikált példány fogja majd egyszer a legtöbbet érni az árveréseken, hanem az a titkos mínusz tíz, ami megelőzte :-D



Bár Bea maga azt állítja, hogy Annás pisztolyt tartott a fejéhez, és rákényszerítette, hogy pont ezek a minták szerepeljenek a könyvben, szerintem ez egyáltalán nem igaz.
Egyrészt, mert Annás ilyesmit soha nem tenne, másrészt pedig egyértelműen Beára vall az a praktikus érzékenység, amivel a mintáit összegyűjtötte. Rutinos ingázóként többnyire a jól "utaztatható", menet közben is előkapható darabokat részesítette előnyben, miközben csupa-csupa hétköznapi használatra szánt - és nem utolsósorban valóban használható! -  tárgyat tervezett. Ügyesen rámutatott, hogy ha valami praktikus, az nem jelenti azt, hogy nem lehet ízléses, és ha valami "szépet" akarunk készíteni, akkor az nemcsak dísztárgy lehet, sőt!

Egyszerűen elkészíthető, praktikus és bájos dolgok gyűjteménye ez a könyv, csupa olyasmi, amit készíteni, adni és kapni is jó, és olyan otthonos érzést áraszt az egész, mint egy tányér friss, meleg házi sütemény, amit egy bögre kakaó és egy kedves mosoly kíséretében eléd tesznek, amikor hazaérsz.

Teremtsük meg mi is ezt a hangulatot, horgoljunk együtt Beával ezt meg azt :-)



2014. október 3., péntek

Ideiglenes kezdés, amit tényleg ki is lehet bontani

Az ideiglenes kezdés, vagy rendes angol nevén a provisional cast on, jó nagy szívás. Egyébként esküszöm, tényleg szeretek kötni, csak vannak benne olyan apró kis disznóságok, mint pl. ez meg a pikós leláncolás, meg a kötéspróba, és amikor az ember ilyenekkel találkozik, olyankor finnyog egy kicsit, de persze megcsinálja, mert amúgy meg nem a világ vége.

Ideiglenes kezdésre akkor van szükség, ha az első sor szemeit valamiért "nyitva akarjuk hagyni", mert később még dolgunk lesz vele, pl. csak így tudunk egy munkadarabot szimmetrikusra kötni, vagy folytatni akarjuk/kell az ellenkező irányban, mert szegély lesz még rajta, ilyesmi.

Amivel általában először találkozunk ideiglenes kezdés címszó alatt, az az a módszer, amikor egy kis maradék fonalból horgolunk egy láncszemsort, és ennek a hátulján szedegetjük fel a hurkokat a kötőtű hegyével,  a "dolgozó fonalból" egyben azonnal kötve is bele az első sort. Aztán kötünk, ameddig kell, és a végén egy laza mozdulattal kibontjuk a láncszemsort, újra tűre szedjük az "élő" szemeket, és tesszük velük, amit a minta diktál.

Ja, persze.

Ami egy kicsit megnehezíti a dolgunkat, hogy el kell találni, merre nézzen a láncszemsor, melyik legyen az eleje, melyik a vége, és ha ezt mind aprólékosan belőttük, még akkor is simán lehet, hogy a kötés kisördöge mindent összekever, és amikor a szerintünk megfelelő fonalvéget meghúzzuk, akkor ahelyett, hogy szép engedelmesen kibomlana a láncszemsor, sokkal inkább jó szoros csomókat kötünk, aztán vagdoshatjuk ki a szemekből a hurkokat egyenként kisollóval. Hát, ez annyira nem funky.

Amikor a Muir stólát kötöttem, a tervező, Romy Hill oldalán megtaláltam az ideiglenes kezdésnek egy sokkal felhasználóbarátabb módját. Ez is horgolótűvel működik, gyakorlatilag szemeket horgolunk egyenesen a kötőtűre, és kisdobos-becsszóra mondom, hogy TÉNYLEG szépszerével ki lehet bontani a végén.

Most egy kétrétegű sapkát kezdtem el, aminek az a lényege, hogy kötünk egy csövet, megcsavarjuk, egyik oldalát a másikra húzzuk, és összedolgozzuk a legelejét a legvégével - ezért kell nyitva maradnia az első sornak, tehát ideiglenes kezdéssel szedem fel a szemeket.

Naná, hogy a nagyobb sikerrel kecsegtető, újonnan megismert módszerrel :-)

1) Horgolunk néhány láncszemet.
2) A kötőtűt a horgolótű alá helyezzük. A pár láncszem a tűk háta mögé esik.
3) Alulról előrehozzuk a fonalat, és a két tű körül hátravisszük. Ilyenkor a két tűket a jobb kezünkben tartjuk, a fonalat pedig a bal kezünkön vezetjük, mint minden más normális esetben. Csak nekem nem voltak kéznél további végtagjaim, hogy tartsam is, meg fényképezzek is :-D
4) A horgolótűvel elcsípjük a fonalat, és áthúzzuk a rajta lévő szemen. Ezzel egy újabb láncszemet képeztünk, meg egyben egy hurkot a kötőtű körül is.
5) Ezt folytatjuk, amíg kell.



Így néz ki képekben.

Amikor már elég szem van a kötőtűn, akkor jöhet még pár láncszem csak úgy a levegőbe. Olyan lesz, mintha már lenne egy sor a kötőtűnkön. Akkor fogjuk a fonalat, amivel kötni fogunk, és tök simán folytatjuk a kötést. A végén, amikor majd kell, az ideiglenes sor egy húzással akadálytalanul kibontható.

Próbáljátok ki!
Ez pedig itt Romy Hill eredeti leírása.

2014. szeptember 30., kedd

Elkészült a fekete is

Nem kellett hozzá sok idő, hogy ezt a nyakmelegítőt is befejezzem. Nincsen róla sok mesélnivaló, az egyetlen különlegessége, hogy mindkét oldalát lehet kifelé fordítani, gombokat is direkt úgy válogattam hozzá, hogy legyen egy komoly és egy bohókás arca :-)

Így néz ki alaphelyzetben a mályvaszínű gombokkal, az alsót mondjuk elfelejtettem begombolni, de hát reggel volt még.


Mivel nem akartam a fekete gombokkal is egy ugyanilyen képet, így kigondoltam (vagy -gomboltam?) egy ilyen verziót is, ahol a két középső lyukon a fekete néz kifelé :-)


Ezt a fajta gombolást a Yellow Brick Road projektfotói között találtam, szerintem jópofa.


Itt pedig vállmelegítőként is kipróbáltam, sok értelme ugyan nincs, de akartam még egy képet, na :-D



Itt még azt is elmesélem, hogy új számítógépem van az irodában, de persze nem lehet rá semmit feltelepíteni, így a Picasát sem. Ezért aztán kipróbáltam a PicMonkey nevű onlájn, és többnyire ingyenes képszerkesztőt. Alapvetően főleg szerencsétlenkedtem vele, de mivel ebben is van automatikus javítás meg levágás, olyan nagyon még a magamfajta se bírja elrontani valószínűleg. Ja, és tud kollázst is készíteni, aminek örültem, mert mostanában imádok ilyesmikkel szórakozni :-D





2014. szeptember 28., vasárnap

Kormos nyakmelegítő

A legutóbbi szürke nyakmelegítőm sok mindenkinek tetszett, és a sorok között olvasva úgy értelmeztem, ha egészen VÉLETLENÜL készítenék egyet feketében, annak is lenne gazdája. Igen ám, csakhogy én neeeeeeem szeretem egymás után kétszer is megkötni ugyanazt.... de ettől még a vezérhangya beindult a fejemben.
Fekete fonalam van, hasonló minta van, szóval jöhet a következő :-D


Minta: Woven Cowl (ingyenes)
Fonal: Rial Filati Relax
Tű: 4,5 mm



2014. szeptember 25., csütörtök

Végre kész a kistakaró

Voltak pillanatok, amikor nem igazán voltam benne biztos, hogy ez valaha az életben el fog készülni. De ez a nap is eljött.

Meg vagyok elégedve az eredménnyel, de most egy darabig szerintem nem fogok takarót horgolni, illetve ha mégis, akkor nem 3,5-ös tűvel, nem kétsoronkénti színváltással, ja, és soha többé Cotton Gold.

A takaró egyébként majdnem egy méter széles, kicsit több, mint egy méter hosszú, majdnem pontosan 5 gombolyag fonal van benne, vagyis 50 dkg, mert ez a fonal tízdekás kiszerelésben kapható.

Volt, amelyik színből kevés volt, ezért egy csíkkal kevesebbet horgoltam belőle, mint terveztem (almazöld - abból horgoltam az elején a próbát, gondoltam, hogy visszabontom, és beledolgozom a takaróba, de még úgy se lett volna elég), aztán volt, amelyik úgy lett elég, hogy először kevésnek bizonyult :-D Akkor egy fél sort visszabontottam, kicsit szorosabban újrahorgoltam, és végül nagy nehezen még maradt néhány cm, hogy tisztességesen eldolgozhassam.
A pinkkel viszont végig tudtam rövidpálcázni a két egyenes oldalt, és még mindig maradt belőle.
Szóval így lett olyan, amilyen :-D

Munka közben majdnem mindenhol eldolgoztam a szálvégeket, néhány azért még maradt a végére, illetve keletkeztek újak a szegély miatt. Ezeket még elrendezem, aztán kérek egy időpontot az átadásra.

Mindenesetre ma reggel kivittem a parkba fényképezni. Ilyen ügyesen modellkedett :-)




2014. szeptember 19., péntek

Paving Stone - KÉSZ!

Egygombolyagos örömkötögetés, egyszerű minta, közepes tű, jópofa végeredmény, gyors sikerélmény. Felveszem a karácsonyi ajándékötletek listájára. 

2014. szeptember 17., szerda

Elmentem a Gombudvarba

Gombot vettem Gombudvarba' félpénzzel, persze hogy a készülő szürke nyakmelegítőhöz, de mivel nem tudtam eldönteni, hogy elegáns legyen, fekete bőrgombokkal, vagy inkább bohókás, bíborlila műanyagokkal, ezért aztán mindkettőből vettem.


A Gombudvar egyébként a legtutibb beszerzőhely, és az eladónénitől nem nagyon lehet olyasmit kérni, amire ne az történne, hogy felmászik a létrára, valamelyik polcról leszedi a valahányadik dobozt, egy kicsit kotorászik benne, és kiszedi PONTOSAN azt a gombot, amiről az előbb hadováltál, hogy hát izé, valami olyasmi kéne. (Régiposta utca 7-9., aki még nem ismerné eléggé. :-) )

Beács(acs)ka blogja

Na tessék, settenkedve blogol, és nem szól, kénytelen vagyok magamtól megtalálni.
Hosszú szoknyában száguld a rollerral, lobog a haja, fülig ér a szája, és amikor a kezével nem szépeket csinál, akkor jókat.
Röviden ennyit Beáról, a többit meg leírja ő maga: http://csacskasagaim.blogspot.hu/

2014. szeptember 15., hétfő

Kockaköves nyakmelegítő

Megkért egy ismerősöm, hogy kössek neki sapkát-sálat viszonylag vastag fonalból, de azért szép nőies legyen. Igent mondtam neki, de első körben tettem egy halvány kísérletet, hogy önző érdekből lebeszéljem a sálról, és meggyőzzem, hogy akarjon inkább nyakmelegítőt (mert azzal hamarabb kész vagyok), de nem sikerült, ragaszkodik a sálhoz, szóval hogy úgy mondjam, ezt megszívtam :-)

Pedig kedvcsinálónak szép kis kollekciót állítottam össze, hogy legyen miből válogatnia. A gyűjteményem annyira jól sikerült, hogy a saját kedvemet kiválóan meg is hoztam a Yellow Brick Road nyakmelegítőhöz. Annyira megtetszett a kihasználhatósága, ahogy ezerféleképpen lehet csavarni meg tekerni meg gombolni (nézzétek meg a linket), hogy még tegnap este belefogtam. Hogy az enyém lesz, vagy újabb közpréda, az majd eldől menet közben.

Világosszürke fonalat választottam hozzá, nem utolsósorban azért, mert olyan például volt itthon.
A minta nem bonyolult, az első ismétlés után fejből folytatható, mégsem unalmas. Oda kell figyelni, persze, de nem igényli azt a fajta koncentrációt, amit mondjuk egy megjegyezhetetlen csipkeminta. Közepesen vastag, 4,5-ös tűvel, a kellemes, jól kezelhető Relax fonalból kötve finom kis esti lazítós projekt.

Ajánlom kezdőknek, akik tudják már a simát és a fordítottat, de azért még szívesen maradnának egy téglalap biztonságos keretei között, és minden haladónak, aki egy gyors és jópofa ajándékötletet keres, meg akinek még tetszik :-)


Minta: Yellow Brick Road Cowl (ingyenes)
Fonal: Rial Filati, Relax
Tű: 4,5 mm 





2014. szeptember 13., szombat

Bányásztörpe-sapka Unforgettable fonalból

A végeláthatatlan favágós darabok között megint vágytam a gyors sikerélményre. Ebből lett ez a kis mókás horgolt sapka. Már rég kinéztem a mintát, és amikor véletlenül szembejött a lehetőség, hogy pontosan ugyanolyan fonalat is kaphattam, onnantól már csak az volt a kérdés, hogy MIKOR :-D És hát ma eljött az ideje.

Hibátlan, klassz, vagány. De ez se az enyém lesz, pillanatok alatt levadászták :-D

Ez az első munkám ebből a fonalból. Akril létére nagyon finom puha. Kicsikét szöszös, ez elvileg majd a mosással megszűnik. De elrontani nem szabad, mert a lehetetlenséggel határos a bontása az összeakadó szöszök miatt. Egyébként egyágú, nem teljesen egyenletes sodrású, de nem volt benne se annyira vékony, se annyira túl vastag rész, amit ki kellett volna vágnom és újracsatlakoztatnom. (Más fonalnál már jártam így.)
Síkban horgolva (kendőnek teszteltem, de az félbemaradt) gond nélkül elbírt volna 6-os tűt, így körben 5-ös tűvel mégsem lett tömör. Nem huzatos, csak laza, jó esésű. Meg vagyok vele elégedve. Remélem, a tulajdonosa jól érzi majd magát benne a télen.



Minta: Unforgettable hat (ingyenes)
Fonal: Red Heart Boutique Unforgettable (Parrot) a Fonalboltból 
Tű: a felső részhez 5 mm-es, a passzéhoz 3,75-ös (nem találtam a 4-est, de nem baj, jó lett ezzel :-D )

Talán lesz valami ebből a kardigánból

Egyszer lesz, hol nem lesz, az ujjleválasztáson innen, a raglánvonalon viszont - remélhetőleg - túl, lesz egyszer egy kardigán.
Meggyűlik vele a bajom, mert nem tudom eldönteni, szétválaszthatom-e ott, ahol most vagyok (indulok is nemsokára konzultálni a Nagy Bölcshöz, aki a Bocskai úti barlangjában délelőtt fogadóórát tart a magamfajta lúzernek), vagy kéne még szaporítanom egy kicsit ezeken a vonalakon.

Azt mondják, az a jó a fentről lefelé építkező raglánvonalas felsőkben, hogy az ember menet közben magára próbálhatja, és akkor látja, hogy megfelelő-e már a méret.
Igen ám, de itt még semmi nem fix, nincs ujja, amiről megállapíthatnám, hogy hónaljban szűk-e vagy netán bő, és mivel nagyon rövid, ráadásul elöl nyitott, még azt se érzékelem, hogy a mellemet lesz-e hol tárolnom benne, vagy majd hülyén szétfeszül a gombolásnál. Mindenesetre kezdem elérni a leírásban megadott centimétereket, szóval esélyes, hogy a felsőrésze sacc per kábé most van/lesz kész.

Igaz, a mintától kapásból el kell térni, mert ezen a tervezőcsajon, a Veerán, annyira hülyén tud állni minden, mint akit megfogtak a pulcsijának a nyakánál, felcsipeszelték egy szárítókötélre, és most ott lóg, bevág neki minden hónaljban, és túlságosan fenn van a nyaka.
Tök jó kedvcsináló, nem? :-D Most, hogy feltételezem, máris mindenki Veerától akar kardigánt kötni azonnal, hozzáteszem azt is, hogy meg kell nézni más rendes embereknek a projektjeit, amik viszont teljesen hordhatóan, sőt, többnyire nagyon klasszul mutatnak - miután az ember nagyjából eltalálta a saját méretét :-D

Ehhez viszont nekem még segítség kell.
Szerencsére tényleg halad a munka ezzel a böszmevastag fonal, és mondjuk a kötésképpel soha nem leszek elégedett - nem igazán tudok szépen dolgozni ezzel a fonallal, de van ilyen, máskor majd másból kötök, ezen meg majd javít egy kört a blokkolás - de ha végre egyszer átlátom a rendszert, akkor az nekem eléggé jó lesz.

Nagyon úgy tűnik, hogy az enyém nem így fog kinézni, mint az övé, itt a blogjában, hanem inkább rendes nyaka lesz, valahogy így:



Ezt a színt idén már nem választottam volna kardigánnak, de ez van, tavaly zsákoltam be magamnak, most aztán ígyjárás. Nem mintha nem tetszene, csak talán jobban tenném, ha nem öltöznék rózsaszín buboréknak, de mindegy, meglátjuk, az is simán előfordulhat, hogy tök jó lesz :-D



2014. szeptember 10., szerda

Úristen, elrontottam! Mi lesz most?

Nagyjából kétszáz szem fityeg a tűmön, 20 soronként kell gomblyukat készíteni, én meg boldogan fütyörészve épp aaaaaa.... basszuskulcs, a huszonnegyediknél tartok. Hát, ezt tútótuk, Béláim.
Lógó orral kezdeném a bontást, amikor eszembe jut, hogy az ilyesmit azért már ki tudom úgy javítani, hogy csak a rontás fölötti szemeken bontom le az utolsó négy sort.

Akinek kétségei vannak, nézze csak, így kell, nem boszorkányság. Mutatom.

1) Első lépés: ahogy azt már Ahmed, a halott terrorista is megmondta: "Location, location, location". Pontosan meghatározom, hogy hol a gebasz. Nekem 4 sorral korábban, vagyis a lustakötésben két csíkkal lejjebb. Ahová a horgolótűt bedugtam, oda kellett volna egy gomblyuk.


2) Második lépés: azt a 10 szemet ott lebontom, 4 soron keresztül. Addig bontok, amíg utána majd azt a sort kell először újrakötnöm, amelyikben javítanivaló van. Mivel sor végén vagyok, nem 4 rövid keresztszálam lesz egymás alatt a szemek helyén, hanem 2 duplahosszúságú hurok. A 10 szem most szabadon van, tűre szedem őket. Valahogy így. (Én most lányos zavaromban eggyel kisebb tűre fűztem fel őket, de mindegy.)


3) Most aztán kiválasztom az alsó huroknak az alsó szálát, felveszem szépen az ujjamra a fonalat, és megkötöm az első sort rendesen. Nosza.



4) Aztán megfordítom, és a hurok maradékából megkötöm a második sort. Azért érdemes figyelni, hogy tartsuk a szokásos feszességet. Ideális esetben a két sort most pontosan annyi fonalból kéne megkötni, mint elsőre. Sajnos ez a kép elég ramatyul sikerült, de ezt csak utólag vettem észre, és akkor már igazából nem annyira szerettem volna még egyszer visszabontani odáig, hogy újat fázisfotózhassak :-D


5) Akkor most még maradt egy hurok, tehát jöhet a maradék két sor. Megkötöttem ezt is, hipp és hopp. Elfogyott az összes fonalam, visszaértem ugyanabba a sorba, ahonnét a bontást kezdtem, és idessetek: van gomblyuk!




6) Akkor most az immáron hibátlan 10 szemet szépen vissza is pakolhatom a helyére, hogy megint mindenki egy tűn legyen.



7) Ez kész is van, folytathatom a kötést!

Nem is volt nehéz, ugye? Leszaladt szemet, kettévált szálat, véletlenül simán kötött fordítottat, fordítottan kötött simát, tehát ahol alapvetően a szemszám nem változik, olyan dolgokat lehet így egyszerűen kijavítani. Ahol változik a szemszám, az kicsit keményebb dió, mert több/kevesebb szemhez hosszabb/rövidebb fonal kellene, márpedig az ugye adott. Annyi van, amennyit belekötöttünk az anyagba eredetileg. Apró trükköket persze elbír, lehet azon a részen kicsit vékonyabb tűvel kötni, vagy kicsit vastagabbal, akkor kijön még egy szem, vagy elfogy a felesleg, ha épp egy fogyasztást "szúrtunk be" utólag.

Szóval javítgassatok bátran, küzdjetek és bízva bízzatok. Én a magam részéről ennél olyan sokkal bonyolultabb mintákat már nem tudok kijavítani, de erre a kicsire viszont annyira büszke vagyok, hogy feltétlenül szükségesnek tartottam másokat is a módszer kipróbálására buzdítani :-)
(Egyébként még az lenne egy jó megoldás, hogy nem rontjátok el, de az nekem pl. sose szokott bejönni :-D ))






Döglött akták

És kardigánok.
Bár elsőre inkább csak egy.

Tavaly elkezdtem egy Golden Wheat kardigánt, aztán abbahagytam. Hiába a sok-sok évre visszanyúló kötős múlt, az "igazi" ruhadaraboktól mégis félek, mint a tűztől, ki is találom mindig, hogy most éppen miért nem próbálom meg.

Pedig annyiszor mondták már, hogy ha normális vastagságú fonallal és tűvel dolgozom, akkor ahány szemből egy nyamvadt pár zokni megvan, ugyanannyiból már akár egy kardi is kijöhetne :-D

A másik, hogy rondán kötök hatos tűvel.

Na de most már tényleg jó lenne megharcolni ezekkel a mumusokkal, és ha csak EGYSZER túljutok a raglánvonalon meg az ujjak leválasztásán, meg azon, hogy megtanulom magamhoz mérni, jó-e már, vagy mekkora kell még, szóval ha egyszer átlátom a folyamatot, akkor valószínűleg nem fogom ennyire túlmisztifikálni. Ha meg ronda lesz, akkor ronda lesz, tanulódarab.

Szóval ez a terv. Ma :-D


2014. szeptember 7., vasárnap

Kiértem a sűrű erdőből, és új kendőm van :-)

Így sikerült ez az eltérítős kendő. Kicsike, nyakban hordható méret. Gyöngyös-bigyós-lógós, a hecc kedvéért. Tetszik nagyon, de ha találok rá jelentkezőt, akkor szerintem nem tartom meg.


2014. szeptember 4., csütörtök

Rendes fénykép a Xeranthemum sapkáról

...hogy ne csak azt az elfuserált szelfit mutogassam, amin egyébként is úgy néz ki, ami látszik belőlem, mintha valami előkarácsonyi partira helyes kis piros-zöld koboldnak öltöztem volna.

A fényképet Blanka kolléganőm kattintotta a jól bevált munkahelyi teraszon, az utómunkálatok viszont ezúttal az Eldugott Zugblog titkos műhelyében készültek :-)


A sapkát egyébként közprédává tettem a Facebookon, ahol az egyik zöld- és sapkamániás kedves kötőkollegina azon nyomban el is happolta.

Kezdhetem a következőt :-)

2014. szeptember 1., hétfő

Még mindig eltérítve

Egyelőre nem találtam vissza a fő-fő feladatomhoz, ilyen kis apróságoknak hagyom, hogy elcsavarják a fejemet. Szerintem tökéletes őszi sapka lett. És ez a fonal is nagyon szimpatikus.



Minta: Xeranthemum (ingyenes)
Fonal: Drops Cotton Merino
Tű: 3 és 3,75 mm 


Már megint bevittek engem a sűrű erdőbe :-)

Belekaptam egy-két dologba a napokban, mert sose bírok magammal. A gigantikus babatakaró 80 cm körül jár, közeledik a cél (100 cm), de egyre fogy a lelkierőm, és mindig találok valami mentséget, hogy most éppen miért foglalkozom mással. Nem olyan nehéz ez :-)

Lófráltam a neten nagyjából céltalanul, és persze megint megláttam egy jó kis kendőmintát, ingyeneset. Azonnal elkezdett villogni bennem a kijelző, hogy Delight---Delight---Delight. Először csak úgy csináltam, mintha ártatlanul megosztanám az egyik kötős-horgolós csoportban, mint csodaklassz inspirációt. Persze viszonylag pontosan tudtam, hogy nagyon rövid időn belül oda fogok somfordálni a fonalakhoz, kiszedem az egyik Delightot, és már ugrik a kezembe a horgolótű, tekerednek köré az első hurkok, alakulnak az első sorok, meg a továbbiak... és így történt, ami szerintem még soha, hogy egy nap alatt elhorgoltam egy teljes gombolyagot :-D

Most megpróbálom letenni, mert tényleg komolyan gondolom, hogy a végére kéne járni már ennek a takaró-dolognak, de addig is megmutatom, mire jutottam a tegnapi hirtelen felindulásomban.

Itt még nevezhetjük próbahorgolásnak, ártatlanul. "Jaj, én csak ANNYIRA kíváncsi voltam, hogy fogja kiadni a mintát ez a fonal."


Aha, persze. Akkor ez mi? :-D


De hát teljesen egyértelmű, hogy nem lehet abbahagyni valamit, ami így néz ki:



Az öcsém (!!!!!) azt mondta, ez már _egész_ jól néz ki, kéne belőle olyan tizenöt négyzetméter. A falra.



Mondtam neki, először is vegye meg a fonalat, aztán majd meglátjuk :-D

Minta: Road Trip Scarf, ingyenes 
Horgolótű: 3,75
Fonal: Drops Delight, 05-ös


2014. augusztus 30., szombat

Damilos körkötőtű felújítása

Mi ez a baromság? - kérdeztem magamtól, amikor először olvastam arról, hogy meleg vízbe kell lógatni a régi kötőtűket, és attól majd megjavulnak. Hiszi a piszi. Aztán nemrégiben szekrénypakoláskor iszonyatos damilgubancba akadtam, kötőtűk lógtak ki belőle mindenfelé. Kibogoztam, néztem....végül arra gondoltam, hogy itt ez a nagy rakás izé, akár ki is próbálhatom, ennek már sokat ártani nem lehet.

Szerintem a legtöbb mindenki örökölt az anyukájától, nagymamájától egy csomó szürke, teflonbevonatú kötőtűt, és azt is megkockáztatom, hogy pont úgy utál vele dolgozni, mint én, mert a damil göcsörtös, megtöredezett, cikkcakkos, és matracrugónak sokkal alkalmasabb lenne, mint kötésre. Mégse dobjuk ki, viszont legalább jókat bosszankodunk rajta.

Ne tegyük, van megoldás, és én ezen a helyen megkövetem a melegvizes módszer kitalálóit és megosztóit, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hol olvastam a trükköt.

Az ügymenet egyébként annyira borzasztóan egyszerű, hogy az ember komolyan csak azt sajnálja, hogy ez mér' megint másnak jutott eszébe. Lábosban vizet melegítünk, szerintem nem kell forrnia. A damilt beletunkoljuk, de a tűt nem, mert akkor nem lehet megfogni :-) Kicsit a víz alatt tartjuk, aztán kivesszük, meghúzogatjuk, hogy szokja az egyenest, megint egy kicsit visszarakjuk, megint kihúzogatjuk... végül boldog napközisvigyorral, kicsit még mindig hitetlenkedve nyugtázzuk az eredményt.

Nem fényképeztem le, mert gyanítom, mindenki el tud képzelni egy vízben úszó kötőtűt.
De ha mégis lenne rá igény, szóljatok, és megszerelek még egyet, de azt már fázisfotókkal igazolom :-)

2014. augusztus 28., csütörtök

"Piros Multi", persze kötöttben

Száguldó Szilvia kötött nekem egy felsőt. Egyrészt, mert rendes, másrészt, mert szerintem soha életében nem mondott még nemet senkinek semmire, harmadrészt meg jó eséllyel módfelett unta már hallgatni, hogy folyton mindenféle kötött holmi után ácsingózom, még talán a fonalat is megveszem hozzá, aztán sose lesz belőle semmi :-)

Így aztán kicsit átrendezte a kötnivalók listáját, és egy másik ajándékpulcsi, egy csíkos sajátpulcsi, egy gerillahorgolás, egy dagadt madár és egy nyakmelegítő (meg amit még kifelejtettem) között szorított még egy kis időt erre a.... a..... szóval erre.

A piros a színe, a multi pedig a funkciója. Többféleképpen hordható, sok mindenhez felvehető, klasszul kihasználható ápolós-eltakarós mellény? vagy tunika? vagy blúz? - mindig az, aminek én aznap akarom :-)


Inspiráció: Longboard Pullover
Fonal: Schachenmayr Cotton Bamboo (www.fonalbolt.com)
Másik hasonló felső kékben: fedélzet-felső 

2014. augusztus 22., péntek

Nem annyira látványos, de haladás

Ez a babatakaró mintha nem is akarna nőni, meg igazából tök fölösleges olyan képeket mutogatni, hogy most hárommal több csík van, mint az előző alkalommal. De egy rendes blogger márpedig akkor is mutogat :-D

Tehát nézzük meg, milyen állapotban van most az eredetileg szép kövér, tízdekás gombolyagom, ez elég látványosan igazolja, hogy _tényleg_ haladok azért.

Merthogy ilyenek voltak:



És mostanra már nemcsak a zöld, hanem az összes többi is ilyen kis csoffadt:


Ja igen, és ez a kis virágos a kedvenc bögrém :-)

2014. augusztus 14., csütörtök

Mirákulum-mirákuli

És hókusz-pókusz, meg abrakadabra.
Íme:


3,5 mm-es tűvel 20 szem/10 cm, és tényleg szép lett, de talán jobban örülnék egy kicsivel tömörebb textúrának, szóval egyszer csak veszek egy másik nagy levegőt, és összeütök egyet 3,25-össel is. Közben további varázsigéket mormolok, hogy annál kisebb már ne kelljen.