2015. május 17., vasárnap

Sárkánykendő

A múltkori bejegyzés stólája sokkal inkább kendő lett végül, de annak viszont tök jó :-D
Addig-addig kötöttem, míg úgy tűnt, hogy már csak annyi fonal van, amennyivel leláncolom, és nem lesz túl sok maradék. (Ezt a pontot egyébként elég jól sikerült beazonosítanom, mert úgy nagyjából 20 cm fonal maradt a végén. Kicsit izgultam is leláncolás közben. Huhh.)

A fonalhoz (700m/100g) képest kicsit túl vastag tűvel kötöttem (3,25), és blokkolni terveztem, mert nem látszott túl nagynak. De amint a kész kendő vizet ért, azonnal éreztem, hogy a laza kötés miatt ez jóóóóó sok anyagot felvett, és lesz hova nőnie, hát volt is.

Nincs blokkolópálcám, ezért felkészültem a legrosszabbra, elővettem a több száz gombostűmet, és a padlóra telepedtem azzal, hogy ott töltöm a fél délutánt, mire ebből v-formát blokkolok. Aztán úgy alakult, hogy kitűztem a csücskeit, és annyira megtetszett, amit láttam, hogy azon a ponton abba is hagytam a tűzködést, nyilvánvalóan eléggé megkönnyebbülve :-D

Szóval végül ilyen sárkányos lett:


Amikor már épp csak egy icipicit volt nedves, gyorsan felszedtem, mert tudtam, hogy már meg fogja tartani az alakját, és kivittem az erkélyre, ahol szépen sütött a nap, és egy kicsit fújdogált a szél. Ott pillanatok alatt megszáradt, így az esti programra már jöhetett is velem.

A ház előtt egy kicsit megálltunk fényképezni.


Dani eléggé magasan van, ezért gyakorlatilag az összes képen felfelé bámulok.



Szóval ez egy ilyen vidám kis nagy kendőcske lett, úgy tűnik, szeretni fogom.


Fonal: Bilum kézzel festett hernyózöld Pukpuk (merinó-selyem keverékfonal, 700m/100g, el is fogyott szépen mind)
Tű: 3,25 mm
Minta: Penne by Balogh Szilvi, de szemmel láthatólag elég erősen módosította a tervező, hogy megköthessem kendőnek :-) 


(A kendőt egyébként alig több, mint két hét alatt hoztam össze, ez ad némi reményt arra, hogy a következő darabot - ami egy határidős tesztkötés - is képes leszek időben befejezni. Egyelőre annyit mondok róla, hogy piros.)

2015. május 4., hétfő

Az idei első igazi tavaszi projekt

A kék micsoda után némileg alkotói válságba kerültem. Vágytam valami nagy örömkötésre, csak azt nem tudtam pontosan, hogy minek örülnék. Hiába néztem a szebbnél szebb kézzel festett fonalaimat, amiket részben az idei, részben még a tavalyi gyapjúnapon vettem Csillaghegyen, azok csak arra voltak jók, hogy egyre növekvő lelkiismeret-furdalást okozzanak.

Végül a szín győzedelmeskedett, egyre jobban izgatta a fantáziámat, hogy az élénk, világító "hernyózöld" csipkefonalamból mit lehetne összehozni a kendő kategóriában. Nehezítette a dolgot, hogy túl konkrét elképzeléseim voltak, amikből nem sikerült engedni: ne legyen romantikus-csipkés, de csupa simakötés se. Lehet háromszög, de semmiképp nem a tengelyesen szimmetrikus, lyuksorral elválasztott, inkább valami aszimmetrikus. Vagy köríves. Vagy esetleg stóla. Valami tömörebb mintával.

Keresgélés közben - mivel a fonal még motringban volt - összeraktam és kipróbáltam a fonalgombolyítót is, amit még Zsuzsa kolléganőm talált nekem otthon a lomtárban. Működött, így tehát életem első önálló fonalgombolyításán is túlestem, már a "gépesített" verzión, mert kézzel már gombolyítottam, de az mondjuk nem volt annyira élvezetes, és főleg nem haladós.


Igaz, néha előfordult ilyesmi:




De végül lett egy szép zöld gombolyagom, amiből még mindig nem tudtam, mi legyen. Már úgy voltam vele, hogy az a kendő/stóla, amit ebből a fonalból meg lehetne kötni, igazából nem is létezik, amikor Szilvi már megint megmentette a hazát, és pikkpakk átírta nekem v-alakú stólára a jópofa Penne nyakmelegítő mintáját.

Ebben a stólában az első igazi kihívás, hogy fel kell szedni 309 szemet. Onnantól viszont igazi kikapcsolódás kötni, mert könnyű, haladós, de mégsem unalmas.

A hosszú hétvégén a 100 grammos gombolyagnak még a felét se sikerült feldolgoznom, de Dani reggel kiszámolta, hogy már 18.000 szemet kötöttem, és megállapította, hogy egészen biztosan nem vagyok teljesen normális.

A stóla mindenesetre ütős kis darabnak ígérkezik, alig várom a következő hétégét, amikor megint egy kicsit több időm lesz foglalkozni vele.

Így világít a napon, öröm ránézni is: