2014. október 30., csütörtök

Sapkában növényekre hasonlítunk

Elkészült a fényvisszaverős Lumio-sapka, Dani állítólag olyan benne, "mint egy okos málna" (köszi a hasonlatot, Anita :-D ), de egy harmatgyenge telefonos képen kívül, amit a Facebookon mutogattam, nem engedte magát többször lefotózni, és inkább rám adta a sapkát, hogy modellezzem én.

Sajnos a málna-effektus nálam nem jön át, szerintem én sokkal inkább úgy nézek ki benne, mint egy vigyorgó paprika.


Minta: Lumio Hat, a fonal papírcsíkjának a hátulján van
Fonal: Schachenmayr Lumio
Tű: 9, azaz KILENC mm, brutális


2014. október 28., kedd

A világítós fonal visszatér

Tavaly vettem a Fonalboltban "világítós" piros fonalat (Schachenmayr Lumio), ami arról híres, hogy irdatlan vastag, kb. 75 méter a tízdekás gombolyag, és pont úgy van kiszámolva, hogy egy gombolyagból kijön egy sapka, benga nagy bojttal a tetején. Világítani persze igazából nem világít, de van benne egy vékony fényvisszaverő szál, ezért ha pl. az embert lefényképezik vakuval Lumio-sapkában, akkor nagyon szépen fog sziporkázni a feje a képen :-)

A megvalósításra végül nem került sor tavaly télen, de mindenesetre vettem egy gombolyag sötétkéket is, hogy abból meg majd Daninak lesz mondjuk egy nyakmelegítő, merthogy az fix, hogy ő az utcára nem fog kilépni  egy ilyen sapkában, viszont a fényvisszaverős fonal szerinte is vicces.

Tegnap este aztán újra előkerült a két Lumio, és kitaláljátok, mi lesz belőlük?
A kékből még én se tudom.
A pirosat viszont elkunyerálta Dani... sapkának :-D

(Kilences tűvel kötni brutális.)




2014. október 26., vasárnap

Bután felfelé néző kötött kisegér

Augusztus óta Dani egyfolytában szívat, mert elvileg éjszaka ráléptem egy egérre, de nem tudom bebizonyítani.Múltkor meg zörgött egy nejlonzacskó, én persze szívrohamot kaptam ijedtemben, hogy mi volt ez, ő meg röhögött, hogy KIS CINI, szóval eléggé egérfixáltak vagyunk mostanában. Ezért amikor megláttam a Ravelryn ezt a tündéri kis jószágot, több se kellett, dobtam el, ami a kezemben volt, és mentem maradék szürke zoknifonalért :-)

Hát de nem cuki???? Kis Cini :-D


Minta: Marisol, the knitted mouse (ingyen adják ;-)
Fonal: Drops Fabel, meg egy kevéske fekete zoknistoppoló-cérna
Tű: 3 mm, kivéve a farka, az 2,5-ös


Ha valaki mindenképp szeretne elvetemült összefüggéseket keresni, akkor nézze meg, mit kötöttem majdnem pontosan egy évvel ezelőtt :-D 


2014. október 18., szombat

A Torsion sapkám is alakul

Izé, nem biztos, hogy ez a valaha volt legnagyobb kihívás az életemben, és még unalmas is, csak megyek körbe, mint a bolondóra. De egyszer csak az történt, hogy elértem a félutat, és ott szürkére váltottam. Újabb 5 cm, és jön a lime, meg a csíkok. Legkésőbb akkor el kell döntenem, hogy melyik fele legyen kívül, a színe, vagy a visszája.

 Ennyire azért nem titokzatos :-)



Meleg téli gyereksapka

Ígértem egy homlokot-fület jó melegen tartó sapkát egy kisfiúnak, vagyis persze sokkal inkább az anyukájának. Űrhajóssapka lett volna az eredeti elképzelésük, de a legtöbb minta, amit láttam, pont szabadon hagyja a viselője homlokát, így ezek rögtön az első rostán ki is potyogtak. Főleg azért, mert ilyesmit még soha nem kötöttem, és nem most szerettem volna kipróbálni, hogy tudom-e módosítani a leírást.

Végül a Toasty Topper maradt fenn a szűrőn, mert bár nem a belebújós űrhajós-fazon, hanem alul megköthető sálrésze van, igazából az összes többi kitételnek megfelel. Én most megkötöttem betű szerint, de végül is a két hosszú sál helyén körbe is lehet kapcsolni a passzét, és akkor belebújós lesz. Mármint legközelebb :-)

Az eredeti mintában 5-ös tűvel köthető, viszonylag vastag fonal szerepel. Ahogy sejtettem, nekem ezt úgy kellett összeraknom magamnak, hogy az elvárt kötéspróbának megfeleljen :-) De nem baj, mert így lehetett egy kicsit bűvészkedni a színekkel. Egy vastagabb kék-cirmos, meg egy vékonyabb egyszínű világoskék gyapjúfonalat fogtam össze, természetesen a superwash kategóriából, mert az is fontos szempont volt, hogy a kész sapka majd gépben is mosható legyen.

Sajnos kisgyerekkel együtt még nem tudom megmutatni, csak így letéve :-)

A mérete szerint elvileg egyéves gyerekre való, de tegnap teszt jelleggel sikerült feltuszkolnunk a nyolcéves Julcsi unokahúgom buksijára. Neki persze nem takarja teljesen a homlokát, hátul se ér rendesen a nyakába, meg úgy általában szűk is, de mindenesetre ebből eléggé úgy tűnik, hogy sokáig jó lesz a kis célszemélyre :-D


Minta: Toasty Topper, ingyenes minta a Knittyről
Fonal: Rial Filati Morbidone Fantasy és Baby Supremo
Tű: 5 mm



2014. október 13., hétfő

Könyvbemutatót szerveztünk

Nem köszöntötte ágyúdörgés, tudomásom szerint sehol nem gyújtottak örömtüzeket, és a tévében se adtak róla hírt, amikor a Cser Kiadónál nagyjából egy héttel ezelőtt szépen csöndben megjelent Kenyó Bea első könyve, a Horgolt ez + az.

Na de minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is, Beával ilyesmi nem történhet anélkül, hogy a régi jó Barka-banda el ne kezdené törni a fejét, hogy ezt miként lehetne valahogy mégiscsak megünnepelni.

Neki is láttunk tehát egy könyvbemutató meglepetésbuli szervezésének, amire Bea gyakorlatilag az első percben rájött, de mivel rendes, nem akart minket lebuktatni, ezért nem szólt semmit, hanem hagyta, hadd szórakozzunk. Hogy a háttérben pontosan mennyit röhögtek rajtunk az ő János című férjével, szerintem azt jobb, ha örökre elfedi a jótékony homály.

Mindenesetre mindent úgy csináltunk, mint a "nagyok": termet dekoráltunk, volt nyitóbeszéd, kérdések a szerzőhöz, dedikálás, koccintás, ajándék, meg rengeteg süti.


Bea mindannyiunknak személyre szóló ajánlást írt a könyvbe, amit - utólag talán ezt is bevallhatjuk - valamivel korábban kézhez kaptunk, mint ahogy igazából hozzá lehetett volna jutni. Ezúton is üzenem az utókornak, hogy ebből a könyvből nem az egyes számú dedikált példány fogja majd egyszer a legtöbbet érni az árveréseken, hanem az a titkos mínusz tíz, ami megelőzte :-D



Bár Bea maga azt állítja, hogy Annás pisztolyt tartott a fejéhez, és rákényszerítette, hogy pont ezek a minták szerepeljenek a könyvben, szerintem ez egyáltalán nem igaz.
Egyrészt, mert Annás ilyesmit soha nem tenne, másrészt pedig egyértelműen Beára vall az a praktikus érzékenység, amivel a mintáit összegyűjtötte. Rutinos ingázóként többnyire a jól "utaztatható", menet közben is előkapható darabokat részesítette előnyben, miközben csupa-csupa hétköznapi használatra szánt - és nem utolsósorban valóban használható! -  tárgyat tervezett. Ügyesen rámutatott, hogy ha valami praktikus, az nem jelenti azt, hogy nem lehet ízléses, és ha valami "szépet" akarunk készíteni, akkor az nemcsak dísztárgy lehet, sőt!

Egyszerűen elkészíthető, praktikus és bájos dolgok gyűjteménye ez a könyv, csupa olyasmi, amit készíteni, adni és kapni is jó, és olyan otthonos érzést áraszt az egész, mint egy tányér friss, meleg házi sütemény, amit egy bögre kakaó és egy kedves mosoly kíséretében eléd tesznek, amikor hazaérsz.

Teremtsük meg mi is ezt a hangulatot, horgoljunk együtt Beával ezt meg azt :-)



2014. október 3., péntek

Ideiglenes kezdés, amit tényleg ki is lehet bontani

Az ideiglenes kezdés, vagy rendes angol nevén a provisional cast on, jó nagy szívás. Egyébként esküszöm, tényleg szeretek kötni, csak vannak benne olyan apró kis disznóságok, mint pl. ez meg a pikós leláncolás, meg a kötéspróba, és amikor az ember ilyenekkel találkozik, olyankor finnyog egy kicsit, de persze megcsinálja, mert amúgy meg nem a világ vége.

Ideiglenes kezdésre akkor van szükség, ha az első sor szemeit valamiért "nyitva akarjuk hagyni", mert később még dolgunk lesz vele, pl. csak így tudunk egy munkadarabot szimmetrikusra kötni, vagy folytatni akarjuk/kell az ellenkező irányban, mert szegély lesz még rajta, ilyesmi.

Amivel általában először találkozunk ideiglenes kezdés címszó alatt, az az a módszer, amikor egy kis maradék fonalból horgolunk egy láncszemsort, és ennek a hátulján szedegetjük fel a hurkokat a kötőtű hegyével,  a "dolgozó fonalból" egyben azonnal kötve is bele az első sort. Aztán kötünk, ameddig kell, és a végén egy laza mozdulattal kibontjuk a láncszemsort, újra tűre szedjük az "élő" szemeket, és tesszük velük, amit a minta diktál.

Ja, persze.

Ami egy kicsit megnehezíti a dolgunkat, hogy el kell találni, merre nézzen a láncszemsor, melyik legyen az eleje, melyik a vége, és ha ezt mind aprólékosan belőttük, még akkor is simán lehet, hogy a kötés kisördöge mindent összekever, és amikor a szerintünk megfelelő fonalvéget meghúzzuk, akkor ahelyett, hogy szép engedelmesen kibomlana a láncszemsor, sokkal inkább jó szoros csomókat kötünk, aztán vagdoshatjuk ki a szemekből a hurkokat egyenként kisollóval. Hát, ez annyira nem funky.

Amikor a Muir stólát kötöttem, a tervező, Romy Hill oldalán megtaláltam az ideiglenes kezdésnek egy sokkal felhasználóbarátabb módját. Ez is horgolótűvel működik, gyakorlatilag szemeket horgolunk egyenesen a kötőtűre, és kisdobos-becsszóra mondom, hogy TÉNYLEG szépszerével ki lehet bontani a végén.

Most egy kétrétegű sapkát kezdtem el, aminek az a lényege, hogy kötünk egy csövet, megcsavarjuk, egyik oldalát a másikra húzzuk, és összedolgozzuk a legelejét a legvégével - ezért kell nyitva maradnia az első sornak, tehát ideiglenes kezdéssel szedem fel a szemeket.

Naná, hogy a nagyobb sikerrel kecsegtető, újonnan megismert módszerrel :-)

1) Horgolunk néhány láncszemet.
2) A kötőtűt a horgolótű alá helyezzük. A pár láncszem a tűk háta mögé esik.
3) Alulról előrehozzuk a fonalat, és a két tű körül hátravisszük. Ilyenkor a két tűket a jobb kezünkben tartjuk, a fonalat pedig a bal kezünkön vezetjük, mint minden más normális esetben. Csak nekem nem voltak kéznél további végtagjaim, hogy tartsam is, meg fényképezzek is :-D
4) A horgolótűvel elcsípjük a fonalat, és áthúzzuk a rajta lévő szemen. Ezzel egy újabb láncszemet képeztünk, meg egyben egy hurkot a kötőtű körül is.
5) Ezt folytatjuk, amíg kell.



Így néz ki képekben.

Amikor már elég szem van a kötőtűn, akkor jöhet még pár láncszem csak úgy a levegőbe. Olyan lesz, mintha már lenne egy sor a kötőtűnkön. Akkor fogjuk a fonalat, amivel kötni fogunk, és tök simán folytatjuk a kötést. A végén, amikor majd kell, az ideiglenes sor egy húzással akadálytalanul kibontható.

Próbáljátok ki!
Ez pedig itt Romy Hill eredeti leírása.