Bár lassan már illene leszakadnom az esküvős témáról, igazából most jöttem rá, hogy kreatívkodós szempontból még semmiféle összefoglalót nem készítettem róla.
Persze Kate Davies tervezőhöz képest a fasorba' se vagyok (
nézzétek meg, miket tervezett és kötött magának is és a férjének is, eszméletlen), de én is nagyon szerettem volna legalább néhány apróságot saját kezűleg készíteni. Eredetileg eléggé nagyratörő terveim voltak (szerencsesüti a vendégeknek, kötött/horgolt stóla vagy boleró saját magamnak, horgolt füzér és csipkés mécsesek a kerti buliba, meg ilyenek), de aztán a hetek-hónapok csak teltek, én meg még mindig nem jutottam túl a tervezgetésen, szóval szépen egyesével elengedtem az ötleteimet, és csak annyit tartottam meg, amennyit a realitásoknál maradva meg is tudtam valósítani.
Ezeket sikerült: pici, hullámcsatra erősíthető virágdíszek, rózsás nyakláncok a koszorúsleánykáknak és magamnak (de a négyből az egyiket Beától kaptuk, így az ő keze is benne van), gyűrűpárna, amit horgolni és varrni is kellett, és amire a legbüszkébb vagyok: Dani nyakkendője, amit végül természetesen felvett :-)
A nyakláncot és a nyakkendőt korábban már bemutattam, a gyűrűpárna szívecskéje
Annás kertjéből van, a párnához használt maradék pamutszatén meg a ruhámból, ami egyébként szintén sk, csak nem az én saját kezemmel készült, hanem
A Matulaikrek varrták, illetve többnyire Zsuzsi varrta, Kriszti meg gondolom, drukkolt :-)
Nem lenne kerek a történet, ha nem egészíteném ki a profik által, de mégis külön csakis nekünk készített darabokkal. A meghívónkat - a Barkából sokaknak ismerős - Olgától kaptuk ajándékba, és nézzétek, mennyire hasonlítunk magunkra :-D A gyűrűmre pillantva pedig nemcsak az jut eszembe, hogy a férjem húzta az ujjamra, hanem az is, hogy Anna barátnőm készítette.
Hát így raktuk mi össze az esküvőnket, csupa barát és kedves ismerős segítségével. Számomra nagy jelentősége van, hogy ennyi mindenkinek a keze nyomát viselte magán ez a nap. Ettől tényleg olyan KÖZÖS lett :-)