Alakuló kalap

Szóval az úgy volt, hogy a sokadik bontást megunva minta után néztem, és kiválasztottam ezt a leírást. Mondjuk a karimája nem tetszik, de ahogy néztem, pont úgy dolgozik a fejetető szaporításával, ahogy azt én is képzeltem. (Nem jól néztem, mert persze az enyém mégiscsak kicsit lapos lett, és nem olyan szép gömbölyű, mint az eredetiben, de most már egye kánya, így is klasszisokkal jobb, mint volt).

Amikor a felsőrésszel elkészültem, megint elmentem lopni, és most összegyűjtöttem egy karimát, mégpedig innen.

Most, hogy már ismerős(ebb) a rafia, bíztam benne, hogy amikor elkezdem szaporítani a karimát, abban a pillanatban szépen kifelé fog fordulni, mert különben idétlenül fog lógni az egész.

Horgolótűt, sőt mintát is váltottam ezen a ponton, és az eddigi 4,25-ös tűt meg a félpálcát lecseréltem 3,5-ös tűre és rövidpálcára. A karima harmadik soránál máris jól látható, ahogy szépen-okosan kikanyarodik, éppen úgy, ahogy azt vártam tőle.

Azért egyelőre nem török ki hangos örömujjongásban, mert még simán kiderülhet, hogy hülyén néz ki, de egyelőre ígéretes.

Kalaphorgolás, apró nehézségekkel

Elég régóta volt már nekem megakadva a lemez ott, hogy kalapot akarok horgolni raffiából. Most végre beszereztem néhány gombolyagot, átnéztem néhány (száz) leírást, megnéztem néhány (ezer) képet, és belecsaptam a lecsóba.

A raffiahorgolás olyan tök jól megy, hogy eddig háromszor bontottam vissza a készülő munkadarabot: egyszer még rögtön az elején azért, mert nem tetszett, utána az oldala közepétől a tetejéig azért mert nagynak tűnt, harmadszor meg az egészet, mert akkor meg kicsinek tűnt, ÉS nem tetszett :-D

Furcsa egy szerzet ám ez a raffia. Eddig minden más fonal úgy viselkedett sapka-/kalap-/ vagy amigurumis gömbhorgolásnál, hogy amikor elértem a megfelelő átmérőjű kört, és további szaporítás nélkül elkezdtem lefelé haladni az oldalán, akkor még egy kicsit szélesedett kifelé, és egyben szép gömbölyű lett a teteje. Na, a raffia nem. Ameddig növeltem a szemszámot, példásan viselkedő körlapot produkált, majd amikor elkezdtem az oldalát, rögtön az első sornál függőlegesbe állt, és gyakorlatilag elkezdett úgy kinézni, mint egy kémény. Persze ilyen kalap is létezik, csak az a baj, hogy én most pont nem ilyet akarok.

Szóval momentán söralátét, aztán majd tényleg nézek valami rendes mintát, és nem képzelem magamról azt, hogy megy ez nekem rutinból

.

Elkészült a Muir stóla!

Két nappal a határidő előtt fejeztem be, tegnap - hathatós mérnöki segítséggel - blokkoltam, mára megszáradt, és már vittem is dicsekedni és fényképezni, még mielőtt holnap átadnám ajándékba.

Majdnem három hónapig készült, bár az igaz, hogy nem folyamatosan kötöttem, és néha félre-félretettem, hogy például a gyorsabb sikerélmény kedvéért horgoljak egy kicsit, vagy hasonló :-)

Azt hiszem, végső tanulságként talán azt állapíthatnám meg, hogy csipkét kötni jó nagy szívás, viszont a végeredmény nagyon szép :-)

Ezen a felső képen én igyekszem bemutatni, de hiába húzom ki magam, alig látszom ki alóla. Igazából Sissynek jobban áll, de akárhogy szerette volna megtartani, csak kölcsönbe kaphatta meg :-D

Technikai részletek:

Fonal: púderrózsaszín Drops Lace, 1 gombolyag, meg egy pici (mondjuk legfeljebb 900 méter összesen)

Tű: 3,25 mm

Minta: Muir (Rosemary Hill), ingyenesen letölthető 

Messze vagyunk még, Törpapa?

A hét elején már az utolsó ismétlését kezdtem a Muir stólának, gondoltam, óóóóó, ezt már hipphopp befejezem, még egy kis szegély, aztán blokkolhatom is.
Tegnap is nagyon látványosan haladtam, együltő helyemben 6 sorral is végeztem, aztán nem sokkal később ennél egy kicsivel többet kellett lebontani.

Eddig tulajdonképpen biztos voltam benne, hogy időre elkészülök, de tegnap óta erősen kételkedem, ugyanis három napom maradt, hogy hipphopp, befejezzem az ismétléseket, szegélyt kössek rá, és blokkoljam.

Szóval MOST már messze vagyunk, Törpikéim.

A blog, mint jegyzetfüzet

Ha csak "megkönyvjelzőzöm", azt elfelejtem, ha beteszem a FB-csoportba, ott előbb-utóbb lecsúszik, papírra jegyzetelni gyakorlatilag veszett fejsze nyele, márpedig nekem ilyen táska K.E.L.L., annak ellenére, hogy többször írásba adtam, és fenntartom, hogy nem szeretem a horgolt táskákat. Kivéve ezt.

Forrás: http://elisabethandree.wordpress.com/2012/05/30/tiny-squares/

A másik oldala egyébként rengeteg pici négyzetből áll, a lila főszínnel összedolgozva, a fenti linken vannak még róla képek. De nekem ez az egyszínű oldal jobban tetszik, a kiskockás zsebbel.

Az energiatakarékos projekttartó tasak

Ha az ember stólát köt (vagy hát bármi mást, ami egy idő után túl hosszú, és nagy helyet foglal), sokkal könnyebb a sorok végén megfordulni, vagy úgy általában, sokkal könnyebb az egészet egyben arrébb rakni, ha beletuszkoljuk egy nejlonzacskóba, és éppen csak az a vége néz ki belőle, amelyiken dolgozunk.

A folyamatban lévő projektjeimet eddig is nejlon-vagy papírzacsiban hurcoltam magammal, de amikor haladni akartam velük, akkor általában a fonalgombolyagot hagytam benne a zacskóban, magát a munkadarabot pedig kiszedtem teljesen, aztán a térdemre terítve zsonglőrködtem vele. Tegnaptól ennek vége! Fonal a táskámban/mellettem, az ölemben csak a stóla "tömörített verziója", és máris nem lep el mindent a madzag meg a félkész cucc.

 Igaz, ehhez nem árt, ha egy úgynevezett "center-pull" gombolyagunk van, vagyis gombolyítás után nem a külső végét kapjuk el a fonalnak, hanem valahogy kipiszkáljuk belülről az elejét, és azzal kezdünk kötni. Ebben az esetben a gombóc nyugton marad ott, ahová letesszük, nem közlekedik összevissza, nem pörög semerre, szépen leültetjük magunk mellé, vagy berakjuk a táskánkba, és onnantól nincs vele gond, gyönyörűen jön a közepéből a fonal.

Hihetetlen, hogy ezek az apróságok mennyit lendítenek a munkán. Kényelmesebb, rendezettebb, hatékonyabb - milyen kár, hogy nem fedeztem fel korábban.

(Vajon mindenki rájött már rajtam kívül? :-D )

Babatakaró - az első csíkok

Van, amikor nem haladhatok a tervek szerint, mert pl. titkos ajándék lesz, amit készítek, és jobb lenne, ha a célszemélynek még a családja se nagyon látná, mert a végén még elárulják a meglepetést.

De egy lazítós, teraszon üldögélős hétvégét nem hagyhatok csak úgy elmenni kötés és horgolás nélkül, mindig van tehát B-projektem, most egy babatakaró, amit végre elkezdtem.

Cotton Gold fonallal még soha nem dolgoztam, mondjuk úgy, hogy össze kell szoknunk, de a színek nagyon tetszenek, és már most látszik, hogy igazi kislányos darab lesz - pár hét múlva. Attól tartok, JÓ pár hét múlva :-)

Minta: Neat Ripple Pattern (Attic24)

Tű: 3,5 mm, Boye's