2017. július 1., szombat

Az a haszontalan mandala

Múltkor egy Kacskaringó-fonalas piknik alkalmával megvettem a Horgolt mandalák című könyvnek egy kishibás példányát, mert nagggggyyyyyyon akciós volt, de most tényleg, és KELLETT is.

Ha már így esett, gondoltam, hogy ezek után muszáj meghorgolnom belőle valamit, hogy ne érje szó a ház elejét. Pedig mindig azt mondom, hogy a mandalának igazából semmi haszna, de amúgy meg annyira jó készíteni, hogy időnként inkább kitalálok neki valami funkciót, csak nekiállhassak egynek. Most is azért választottam a Granny-mandalát, mert Dani úgyis szeretett volna az asztalára valami horgolt izét, amit alátétnek használhat, hogy a ketyeréi ne sértsék fel az asztalt, vagy fordítva. Meg egyébként is régóta irigyli azt a retro-mandalát, ami ugyancsak nagyimintás, és a tesójának készítettem ajándékba a házavatójára.

Nosza, Dani, válassz színt. Nem tudja, legyen vidám. Kimarkoltam pár vidámat a cataniás ládából. Szivárványsorrendbe raktam, aztán megkérdeztem a leendő tulajdonost, hogy ne keverjem-e inkább össze. Azt mondta, hogy ne, a sorrend tehát maradt.
Csak a minta nem...
A könyvbeli mandala viszonylag kicsi, én meg folytatni akartam, ezért inkább a Crochet with Raymond blogban leírt mintát használtam hozzá.

Végül aztán Dani úgy járt, hogy a mandaláját spontán elajándékoztuk, de nem sajnálta, mert nagy örömet szereztünk vele, ő meg úgyis kap másikat, akár ugyanilyet is.
Aztán természetesen a könyvből is meg kell majd horgolni valamelyiket... utána ráérünk kitalálni, hogy mire lesz jó.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése