Az úgy volt, hogy befejeztem mind a húsz négyzetet a vagány Vivid babatakaróhoz, és elkezdtem keresni A Tökéletes Összevarrási Technikát, nem zárkózva el mindeközben attól, hogy esetleg valami teljesen újat kelljen kipróbálnom.
Mivel a Vivid blokkokat körben kell kötni, igazából mind a négy oldalán leláncolt szegély fut végig. Persze akárhonnan nézzük, aktuálisan nyilván van "vízszintes" meg "függőleges" oldala, de ez mégsem ugyanolyan, mint egy lentről felfelé, oda-vissza haladó sorokkal kötött téglalapnak a vízszintes oldala (szemfelszedés, leláncolás), meg a függőleges oldala (legfeljebb egy szélszem, de még inkább nagy semmi, csak az anyag széle), tehát mindenképp "vízszintes" összedolgozást kerestem. Meg is örültem a Moogly legszélső szemekbe öltögetett verziójának, amiről viszont elég gyorsan kiderült, hogy ronda.
Nem fényképeztem le, higgyétek el, hogy nem szép, hanem egyenetlen, a hátoldalán kicsit jobban mutat, de megfordítva meg nem működik :-) Ja, és rugalmatlan is, nem mozognak együtt az összevarrt blokkok.
Szét is szedtem, kerestem másikat. Kipróbáltam egyébként a whip stitch nevű öltést is, az még rondább volt (illetve nekem még kevésbé tetszett, szerintem erre a célra nem igazán alkalmas).
Végül valahol láttam egy videót, ahol a mattress stitchnek egy másik értelmezését mutatták be, mégpedig úgy, hogy az anyag szélétől egy sorral beljebb, lentről felfelé haladva, mindig egyszerre két-két szál alá öltve, és ezt a két négyzet szélén felváltva ismételgetve haladtak szépen lentről felfelé. A videót sajnos soha többé nem sikerült megtalálnom, de igazából úgyis jobban kedvelem a képes leírásokat, szóval megkerestem ugyanazt "álló" változatban, és meg is lett, ez az, amit az első bekezdésben a második linken találtok.
Na, ez végre bejött, és mutatom is, hogy miért.
Mert ilyen szépen "találkoztatja össze" mindkét négyzet első lustakötéses bordáját.
Meg mert a hátulja is ilyen kulturáltan néz ki.
És még egyszer, nem győzök örülni a szabályos, pontosan illeszkedő oldalaknak :-)
(Bocsánat, a fényképezőgépem meg a Cotton Merino színei nem barátok, de most kivételesen nem is annyira lényeges, hogy egészen pontosan milyen színű blokkokat varrtam össze. )
Szóval folytathatom a takarót az összevarrós résszel. Elég gyorsan megy, a vártnál sokkal kevésbé fogom utálni, de jön még a kutyára dér, húsz négyzetnek negyven végét kell majd eldolgoznom utoljára :-D
Örülök, hogy megtaláltad az ideális megoldást, tényleg nagyon szép, amit választottál. Hajrá a többihez!
VálaszTörlésKöszi! Már most is tincsekben őszülök, van két négyzet, és mintha egyáltalán nem akarnának egymás mellé kerülni, nem vagyok képes összepasszintani a sarkukat :-( Negyedszer szedtem szét épp most, mert megint el voltak mászva az átlók... Na de legyűröm, ha nem ma, akkor holnap!
TörlésÉn bizonyára automatikusan azzal az öltéssel varrtam volna össze, amit németül Maschenstich-nek hívnak (mint a pulóverek vállát). Igaz, ez leláncolt szemek esetén a fonákján nem lett volna olyan szép, mint a tiéd. De ha nem láncolod le a szemeket, sőt le sem kötöd az utolsó sort, akkor az összevarrás adja ki a kötés utolsó sorát. Hogy ez körben kötött négyzeteknél hogy működne pontosan, azon még el kell gondolkoznom. Tudod, én szeretem a bonyolult megoldásokat. :-) Szóval szerintem a lehető legjobb megoldást találtad meg. Dóra
VálaszTörlésKitchener stitch, ha ugyanarról beszélünk, és eléggé utálatos dolog :-) Ennyi négyzetnél nagyon tervszerűen kellett volna dolgozni, és előre tudni, hogy melyik hová fog kerülni, ennek alapján szükség lett volna olyanokra, amiknek két oldala le van láncolva, a többi nincs; aztán olyanokra, amiknek egy oldala van leláncolva, a többi nincs, a belsőknek meg ugye egy se. Szóval nem működött volna az, hogy előbb megkötöm az összeset, aztán majd lesz valami :-D
TörlésEz biztos. Ráadásul fél szemmel el lettek volna csúszva egymáshoz képest a szemben lévő négyzetek.
Törlés