2015. május 4., hétfő

Az idei első igazi tavaszi projekt

A kék micsoda után némileg alkotói válságba kerültem. Vágytam valami nagy örömkötésre, csak azt nem tudtam pontosan, hogy minek örülnék. Hiába néztem a szebbnél szebb kézzel festett fonalaimat, amiket részben az idei, részben még a tavalyi gyapjúnapon vettem Csillaghegyen, azok csak arra voltak jók, hogy egyre növekvő lelkiismeret-furdalást okozzanak.

Végül a szín győzedelmeskedett, egyre jobban izgatta a fantáziámat, hogy az élénk, világító "hernyózöld" csipkefonalamból mit lehetne összehozni a kendő kategóriában. Nehezítette a dolgot, hogy túl konkrét elképzeléseim voltak, amikből nem sikerült engedni: ne legyen romantikus-csipkés, de csupa simakötés se. Lehet háromszög, de semmiképp nem a tengelyesen szimmetrikus, lyuksorral elválasztott, inkább valami aszimmetrikus. Vagy köríves. Vagy esetleg stóla. Valami tömörebb mintával.

Keresgélés közben - mivel a fonal még motringban volt - összeraktam és kipróbáltam a fonalgombolyítót is, amit még Zsuzsa kolléganőm talált nekem otthon a lomtárban. Működött, így tehát életem első önálló fonalgombolyításán is túlestem, már a "gépesített" verzión, mert kézzel már gombolyítottam, de az mondjuk nem volt annyira élvezetes, és főleg nem haladós.


Igaz, néha előfordult ilyesmi:




De végül lett egy szép zöld gombolyagom, amiből még mindig nem tudtam, mi legyen. Már úgy voltam vele, hogy az a kendő/stóla, amit ebből a fonalból meg lehetne kötni, igazából nem is létezik, amikor Szilvi már megint megmentette a hazát, és pikkpakk átírta nekem v-alakú stólára a jópofa Penne nyakmelegítő mintáját.

Ebben a stólában az első igazi kihívás, hogy fel kell szedni 309 szemet. Onnantól viszont igazi kikapcsolódás kötni, mert könnyű, haladós, de mégsem unalmas.

A hosszú hétvégén a 100 grammos gombolyagnak még a felét se sikerült feldolgoznom, de Dani reggel kiszámolta, hogy már 18.000 szemet kötöttem, és megállapította, hogy egészen biztosan nem vagyok teljesen normális.

A stóla mindenesetre ütős kis darabnak ígérkezik, alig várom a következő hétégét, amikor megint egy kicsit több időm lesz foglalkozni vele.

Így világít a napon, öröm ránézni is:






9 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszi, szerintem is jól alakul :-)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Eléggé tutisodik már, köszi :-)

      Törlés
  3. Nagyon jó ez a szín, hajrá a kötéshez! Dani nagyon kedves, jó tudni, hány szemnél jársz... Nálunk apukánk szokta mondogatni, hogy na, van türelmetek, mikor Kriszti mutat valami elkészült foltost, és esetleg még azt is közli, hogy hány kis darabból is lett összevarrva. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet tovább kalkulálni, hogy ha 36 grammnál 18 ezer szem, akkor mennyi lesz a 100 grammból, de ezt is inkább majd a Dani kiszámolja szerintem :-D

      Törlés
    2. Igen, mindenképpen fontos lenne ezt megtudni! :) Nem is beszélve arról, hogy most kiszámolja, és mire elfogy a 100 g, le lehet ellenőrizni, hogy tényleg annyi lett-e! Micsoda izgalmak! :D Már látom is, hogy jön a kötő-lovi, és fogadásokat is lehet majd kötni rá! :D

      Törlés
  4. Most ettem meg egy nagy tál friss fejes salátát, a középső leveleinek pont ilyen gyönyörűséges színe volt! Szép lesz, szép!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mostanában én is csupa ilyen zöldet (meg még pirosat) ennék legszívesebben állandóan, szóval biztos ez is befolyásolta a színválasztást :-D

      Törlés