2015. március 10., kedd

A babakardigános történet

Úgy végződött, hogy a kardigán végül jó lett, a tulajdonos pedig cuki és jószagú.


Az előzmények pedig a következők.

Supremo fonalat választottam, amit - a teszt sajnos kimutatta - én legeslegeslegfeljebb 3-assal tudok kötni, olyan 26-27-es kötéspróbával, erre meg gyakorlatilag alig volt épkézláb minta a Ravelryn. 

Végül 3-4 újszülöttkardigán-mintát olvastam el tüzetesen és hasonlítottam össze pontról pontra. Kb. ugyanarra a fazonra és méretre egészen meglepően eltérő szemszámokat használtak, hát ebből én táblázatot gyártottam, és bár hivatalosan nem számoltam át egyik mintát se, nagyjából a saját kötéspróbám szemszámával és az interneten fellelhető - szintén nagyon különböző -, újszülöttek méretére vonatkozó adattáblákkal összehasonlítgatva, egyik információt innen, a másikat onnan felhasználva összeraktam a (mondjuk így) saját változatomat. 

Egyébként ez volt életem első befejezett kardigánja (mert félbehagyott már volt több is), még ha babaméretű is, tehát ezen a fronton is elértem az áttörést :-)

Technikailag a következő kihívásokkal néztem szembe:
- szemek felszedése a ferde v-kivágás két oldalán (nem tökéletes, utána kell nézni, bár szerintem törvényszerű, hogy ezt nem nagyon lehet igazán szimmetrikusra)
- ujj szemeinek tűre szedése és körbekapcsolása a lehető legkevésbé visszataszító módon, majd a mégis keletkező lyukak eltüntetése
- fogyasztás és színváltás egy kör ugyanazon pontján
- egyenletes simakötés síkban (sucks) 

A munka során egyszer csak kiderült, hogy az ifjonc már kb. kéthónapos lesz, mire találkozunk, és talán jobb lett volna egyből egy nagyobb méretet kötni neki. Itt egy kicsit lelohadt a lelkesedésem, mert attól féltem, hogy kinövi, mire átadom, de bontani elég nagy szívás lett volna a körben rákötött gomboláspánt miatt - na jó, ez így vicces, mert egy kb. A/5-ös méretű izéről beszélünk, abban meg mi a szívás :-D -, mindenesetre inkább azt forgattam a fejemben, hogy feladom postán. Aztán mégsem adtam, hanem drukkoltam, és bejött. A használatba vett kardigánt fent már láthattátok, de készült róla pár fotó baba nélkül is. 

Szóval összességében elégedett vagyok, de főleg nagyon örülök, hogy nemcsak jó fotótéma, hanem megfelelő méretű babaruha is lett a kiskardigánból :-)






A képeket - az első kivételével - a rendes Judit kolléganőm lőtte a rendes fényképezőgépével, azért ilyen jók.

9 megjegyzés:

  1. Én csak bámulom, miket tudsz!
    Nagyon ügyes vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :-) (van ám úgy, hogy én lepődöm meg a legjobban, hogy apááááám, én ilyet is tudok? :-D - mint például most)

      Törlés
  2. Hű, nagyon profi, azzal a gyönyörű raglánvonallal! És de jó, hogy összejött a csíkos ujj is! Direkt kinagyítottam a képeket, de bizony nem látom rajta a szürke kétféleségét. Gratulálok! :) És sok további babaruhát kívánok, mert azokat olyan hálás dolog kötni. Elkészülnek, mire megunná őket az ember... :D
    Üdv, Jutka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Jutka, és köszi a bátorítást is a csíkos ujjhoz :-) Tényleg az volt a jó megoldás, amit itt javasoltatok.

      Törlés
  3. Gyönyörű lett, a raglánvonal is meg a nyakkivágás is, és babaholmi létére szörnyen elegáns, etonidiákos. Nagyon ügyes vagy, külön kalapemelés a számolgatás miatt is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, abszolút férfiember benne a baba, még ha picurka is! :))
      Jutka

      Törlés
    2. Etonidiákos :-D :-D Na, megvan akkor a jövőkép, mondom Lucának, kezdjen spórolni :-D Egyébként itthon mi is csak vihogni tudtunk, hogy egy ennyire mini kis bigyó hogy tud mégis ennyire tipikusan férfikardigán lenni - de hát úgy látszik, tud :-)

      Törlés
  4. Tökéletes kardigán egy tökéletes úriember(ké)nek :) A sapi is jó lett?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az valahogy nem annyira állt jól neki. Rá lehetett adni meg minden, de nem volt az igazi szerintem :-)

      Törlés