2015. január 3., szombat

Lord Kitchener, a főgonosz

Bence unokaöcsém két hét múlva lesz négy éves. Amikor született, egy Baby Surprise Jacket kardigánnal terveztem fogadni. A miniatűr darab kötésével pillanatok alatt megvoltam. Egy darabban készül, a háta közepén pedig kötést utánzó öltésekkel (kitchener stitch, lánykori nevén grafting) kell összevarrni. Azaz csak kellett volna. Elolvastam az ügymenetet egyszer, kétszer, háromszor, megpróbáltam kibogozni, vagy legalább vaktában nekiállni, hogy majd közben megértem - de nem. Megijedtem, leblokkoltam, feladtam. A tenyérnyi kiskardigán idestova négy éve a dobozban őrzi a szégyenletes kudarc emlékét.

Ősszel újabb remek mintát találtam, a Torsion nevű sapkát. Hosszú csövet kötünk simakötéssel, középen megcsavarjuk, szorosan megkötjük, kifordítjuk, az elejét a végével összekötjük. A minta szerint I-corddal zárjuk le, de a projektek többségénél azt írták, hogy azzal egyáltalán nem lesz elég rugalmas. Nem baj, elkezdtem, októberben végeztem is a csővel, jött a befejezés. Akkor most mit csináljak I-cord helyett, kérdeztem azokat, akiket ilyenkor kérdezni szoktam, és azt mondták, hogy hát a kitchener stitch jó lesz. Uhh.

Akkor inkább hirtelen sok más dolgom lett. Karácsonyig kitartottak a mentségeim, közben kaptam pár jótanácsot, okos linket.

Annamari ajánlotta a Craftsy ingyenes videóját, amit sokáig meg se néztem, egyrészt mert vártam, hogy mikor lesz egyszerre egy csomó szabadidőm, amikor ráadásul hosszabb ideig nem is szól hozzám senki (mert sejtettem, hogy ez koncentrálós történet lesz), valamint bevallom, hogy - nem tudom, megmagyarázni, miért, de - egyáltalán nem csípem Anne Hansont, és nem annyira volt kedvem tőle tanulni :-)

A két ünnep közti egyik punnyadós estén szántam el magam. Önmagában a videó nem lett volna elég, mert én a simakötés visszáját akartam összedolgozni, de szerencsére találtam még hozzá írásos összefoglalót is, ami pedig a videó nélkül nem lett volna elég :-) Nem mondom, hogy egycsapásra, de elkaptam a lényeget.

Ma délután pedig összeszedtem minden bátorságomat, és...... idenézzetek:



Kitchener stitch, és én csináltam egyedül!  

A fentiekben megjelölt videót és szöveges összefoglalót bátran ajánlom mindenkinek, akinek szintén meggyűlt, vagy még csak ezután fog meggyűlni a baja ezzel a fránya Lord Kitchenerrel* :-) 

* Híres katonatiszt volt az öreg, aki háborús hőstettei mellett történelmi jelentőségűt alkotott a kötés terén is. A korabeli zoknik orrvarrása ugyanis feltörte a katonák lábujját a bakancsban, ő viszont kigondolt egy varrás nélküli zokniorr-megoldást, és bátorította a frontra kötögető hölgyeket, hogy inkább azt használják. Aki nem hiszi, itt járhat utána. 

5 megjegyzés:

  1. Na, ezt a Lordot nem is tudtam, de jó fej lehetett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a Lordot Anett már mesélte régebben, de attól még az összedolgozást nem tanultam meg egycsapásra :-D Csak most jött el az ideje :-D

      Törlés
  2. Hű, ezt a sapit én is kinéztem már, mutasd majd egészen készen is mielőbb! Amikor az ilyen mumus-műveletek hirtelen sikerülnek, és onnantól mennek, mint a karikacsapás, az mindig nagyon klassz érzés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Készen vagyok! Danit megkérem, hogy dokumentáljon, mert tegnap csak igenbéna szelfiket sikerült lőnöm magamról :-D

      Törlés
  3. Én meg már csomószor használtam, de nem tudtam, hogy ilyen neve van a technikának. Valami régi újságból vettem a tippet, talán Fürge Ujjak volt, vagy akármi.

    VálaszTörlés