Feltétlenül és azonnal muszáj és akarom, és K.E.L.L.

Létezhet sok minden, amire egy túlzsúfolt és lepukkant retro panellakásban szükség van, de a cuki horgolt biszbaszok valahogy NEM tartoznak ezek közé. Belátja ezt az ember lánya jobbik eszével, persze, nyilván, csak hát van egy apró, jelentéktelen, említésre alig-alig méltó kis probléma: cuki biszbaszokat horgolni sajnos jó :-D

Mindig úgy van, hogy a dolgok mennek a maguk rendje szerint. Bele se szólhatunk. Megtaláltam ugye a kedvenc színpalettámat, azt a szedreset. Legközelebb a fonalboltban addig pakoltam a színes gombolyagokat, míg összeraktam az én palettámhoz leginkább hasonlító színösszeállítást. Ezt persze muszáj volt megvásárolnom, mert K.E.L.L. Közben horgolós blogokat nézegettem csak úgy a nézegetés miatt, meg hogy a másik fonalamhoz mintát keressek, szerencsére egyébként ahhoz is találtam :-) Viszont ott voltak ezek a gyönyörű mandalák mindenhol, lépten nyomon. Naná, hogy pillanatok alatt eldőlt, muszáj nekem is otthonra egy ilyen, nem is értem, hogy élhettem eddig nélküle.

Én ilyenkor már küzdelem nélkül meg szoktam adni magam, most minek kapálózni. Úgyis meg fogom csinálni. Nem tudom még, hogy pontosan hová teszem, meg hogy fog kinézni, semmit se tudok, de mandalát horgolok, és ez nekem jó.