2014. március 8., szombat

Amikor a vezérhangya beindul

Olyankor az agy tehetetlen. Nincs mit csinálni, nem is érdemes próbálkozni. Magától nyílik a pénztárca, ujjongva ugrálnak a színes fonalak a táskámba, otthon a horgolótűm izgatottan ficereg, és a kezembe fészkeli magát, a lakás legtávolabbi sarkában meg közben sötét arccal gyülekeznek a duzzogó piszkos kávéscsészék, a sértődött ruhák a szárítón, az elhanyagolt papírkupacok az előszobaszekrény tetején, és neheztelő pillantásokat vet rám egy december óta befejezetlen sapka meg egy éppen csak elkezdett pulóver. Szerintem rakok be nekik Kispált, "józan ész, ha kimész, én becsukom az ajtót", aztán húzok vissza négyzeteket horgolni, mert vitrázsfüggöny nélkül a továbbiakban nem élet az életem, és nem is értem, hogy bírtam ki nélküle majdnem harminchét évig.




2 megjegyzés:

  1. :D
    Valószínűleg tavasz közelg...

    VálaszTörlés
  2. ... már itt is van! És már úgy 30 négyzettel kész vagyok!

    VálaszTörlés