Talán lesz valami ebből a kardigánból

Egyszer lesz, hol nem lesz, az ujjleválasztáson innen, a raglánvonalon viszont - remélhetőleg - túl, lesz egyszer egy kardigán.
Meggyűlik vele a bajom, mert nem tudom eldönteni, szétválaszthatom-e ott, ahol most vagyok (indulok is nemsokára konzultálni a Nagy Bölcshöz, aki a Bocskai úti barlangjában délelőtt fogadóórát tart a magamfajta lúzernek), vagy kéne még szaporítanom egy kicsit ezeken a vonalakon.

Azt mondják, az a jó a fentről lefelé építkező raglánvonalas felsőkben, hogy az ember menet közben magára próbálhatja, és akkor látja, hogy megfelelő-e már a méret.
Igen ám, de itt még semmi nem fix, nincs ujja, amiről megállapíthatnám, hogy hónaljban szűk-e vagy netán bő, és mivel nagyon rövid, ráadásul elöl nyitott, még azt se érzékelem, hogy a mellemet lesz-e hol tárolnom benne, vagy majd hülyén szétfeszül a gombolásnál. Mindenesetre kezdem elérni a leírásban megadott centimétereket, szóval esélyes, hogy a felsőrésze sacc per kábé most van/lesz kész.

Igaz, a mintától kapásból el kell térni, mert ezen a tervezőcsajon, a Veerán, annyira hülyén tud állni minden, mint akit megfogtak a pulcsijának a nyakánál, felcsipeszelték egy szárítókötélre, és most ott lóg, bevág neki minden hónaljban, és túlságosan fenn van a nyaka.
Tök jó kedvcsináló, nem? :-D Most, hogy feltételezem, máris mindenki Veerától akar kardigánt kötni azonnal, hozzáteszem azt is, hogy meg kell nézni más rendes embereknek a projektjeit, amik viszont teljesen hordhatóan, sőt, többnyire nagyon klasszul mutatnak - miután az ember nagyjából eltalálta a saját méretét :-D

Ehhez viszont nekem még segítség kell.
Szerencsére tényleg halad a munka ezzel a böszmevastag fonal, és mondjuk a kötésképpel soha nem leszek elégedett - nem igazán tudok szépen dolgozni ezzel a fonallal, de van ilyen, máskor majd másból kötök, ezen meg majd javít egy kört a blokkolás - de ha végre egyszer átlátom a rendszert, akkor az nekem eléggé jó lesz.

Nagyon úgy tűnik, hogy az enyém nem így fog kinézni, mint az övé, itt a blogjában, hanem inkább rendes nyaka lesz, valahogy így:

Ezt a színt idén már nem választottam volna kardigánnak, de ez van, tavaly zsákoltam be magamnak, most aztán ígyjárás. Nem mintha nem tetszene, csak talán jobban tenném, ha nem öltöznék rózsaszín buboréknak, de mindegy, meglátjuk, az is simán előfordulhat, hogy tök jó lesz :-D

Úristen, elrontottam! Mi lesz most?

Nagyjából kétszáz szem fityeg a tűmön, 20 soronként kell gomblyukat készíteni, én meg boldogan fütyörészve épp aaaaaa.... basszuskulcs, a huszonnegyediknél tartok. Hát, ezt tútótuk, Béláim.
Lógó orral kezdeném a bontást, amikor eszembe jut, hogy az ilyesmit azért már ki tudom úgy javítani, hogy csak a rontás fölötti szemeken bontom le az utolsó négy sort.

Akinek kétségei vannak, nézze csak, így kell, nem boszorkányság. Mutatom.

1) Első lépés: ahogy azt már Ahmed, a halott terrorista is megmondta: "Location, location, location". Pontosan meghatározom, hogy hol a gebasz. Nekem 4 sorral korábban, vagyis a lustakötésben két csíkkal lejjebb. Ahová a horgolótűt bedugtam, oda kellett volna egy gomblyuk.

2) Második lépés: azt a 10 szemet ott lebontom, 4 soron keresztül. Addig bontok, amíg utána majd azt a sort kell először újrakötnöm, amelyikben javítanivaló van. Mivel sor végén vagyok, nem 4 rövid keresztszálam lesz egymás alatt a szemek helyén, hanem 2 duplahosszúságú hurok. A 10 szem most szabadon van, tűre szedem őket. Valahogy így. (Én most lányos zavaromban eggyel kisebb tűre fűztem fel őket, de mindegy.)

3) Most aztán kiválasztom az alsó huroknak az alsó szálát, felveszem szépen az ujjamra a fonalat, és megkötöm az első sort rendesen. Nosza.

4) Aztán megfordítom, és a hurok maradékából megkötöm a második sort. Azért érdemes figyelni, hogy tartsuk a szokásos feszességet. Ideális esetben a két sort most pontosan annyi fonalból kéne megkötni, mint elsőre. Sajnos ez a kép elég ramatyul sikerült, de ezt csak utólag vettem észre, és akkor már igazából nem annyira szerettem volna még egyszer visszabontani odáig, hogy újat fázisfotózhassak :-D

5) Akkor most még maradt egy hurok, tehát jöhet a maradék két sor. Megkötöttem ezt is, hipp és hopp. Elfogyott az összes fonalam, visszaértem ugyanabba a sorba, ahonnét a bontást kezdtem, és idessetek: van gomblyuk!

6) Akkor most az immáron hibátlan 10 szemet szépen vissza is pakolhatom a helyére, hogy megint mindenki egy tűn legyen.

7) Ez kész is van, folytathatom a kötést!

Nem is volt nehéz, ugye? Leszaladt szemet, kettévált szálat, véletlenül simán kötött fordítottat, fordítottan kötött simát, tehát ahol alapvetően a szemszám nem változik, olyan dolgokat lehet így egyszerűen kijavítani. Ahol változik a szemszám, az kicsit keményebb dió, mert több/kevesebb szemhez hosszabb/rövidebb fonal kellene, márpedig az ugye adott. Annyi van, amennyit belekötöttünk az anyagba eredetileg. Apró trükköket persze elbír, lehet azon a részen kicsit vékonyabb tűvel kötni, vagy kicsit vastagabbal, akkor kijön még egy szem, vagy elfogy a felesleg, ha épp egy fogyasztást "szúrtunk be" utólag.

Szóval javítgassatok bátran, küzdjetek és bízva bízzatok. Én a magam részéről ennél olyan sokkal bonyolultabb mintákat már nem tudok kijavítani, de erre a kicsire viszont annyira büszke vagyok, hogy feltétlenül szükségesnek tartottam másokat is a módszer kipróbálására buzdítani :-)
(Egyébként még az lenne egy jó megoldás, hogy nem rontjátok el, de az nekem pl. sose szokott bejönni :-D ))

Döglött akták

És kardigánok.
Bár elsőre inkább csak egy.

Tavaly elkezdtem egy Golden Wheat kardigánt, aztán abbahagytam. Hiába a sok-sok évre visszanyúló kötős múlt, az "igazi" ruhadaraboktól mégis félek, mint a tűztől, ki is találom mindig, hogy most éppen miért nem próbálom meg.

Pedig annyiszor mondták már, hogy ha normális vastagságú fonallal és tűvel dolgozom, akkor ahány szemből egy nyamvadt pár zokni megvan, ugyanannyiból már akár egy kardi is kijöhetne :-D

A másik, hogy rondán kötök hatos tűvel.

Na de most már tényleg jó lenne megharcolni ezekkel a mumusokkal, és ha csak EGYSZER túljutok a raglánvonalon meg az ujjak leválasztásán, meg azon, hogy megtanulom magamhoz mérni, jó-e már, vagy mekkora kell még, szóval ha egyszer átlátom a folyamatot, akkor valószínűleg nem fogom ennyire túlmisztifikálni. Ha meg ronda lesz, akkor ronda lesz, tanulódarab.

Szóval ez a terv. Ma :-D

Kiértem a sűrű erdőből, és új kendőm van :-)

Így sikerült ez az eltérítős kendő. Kicsike, nyakban hordható méret. Gyöngyös-bigyós-lógós, a hecc kedvéért. Tetszik nagyon, de ha találok rá jelentkezőt, akkor szerintem nem tartom meg.

Rendes fénykép a Xeranthemum sapkáról

...hogy ne csak azt az elfuserált szelfit mutogassam, amin egyébként is úgy néz ki, ami látszik belőlem, mintha valami előkarácsonyi partira helyes kis piros-zöld koboldnak öltöztem volna.

A fényképet Blanka kolléganőm kattintotta a jól bevált munkahelyi teraszon, az utómunkálatok viszont ezúttal az Eldugott Zugblog titkos műhelyében készültek :-)

A sapkát egyébként közprédává tettem a Facebookon, ahol az egyik zöld- és sapkamániás kedves kötőkollegina azon nyomban el is happolta.

Kezdhetem a következőt :-)

Még mindig eltérítve

Egyelőre nem találtam vissza a fő-fő feladatomhoz, ilyen kis apróságoknak hagyom, hogy elcsavarják a fejemet. Szerintem tökéletes őszi sapka lett. És ez a fonal is nagyon szimpatikus.

Minta: Xeranthemum (ingyenes)

Fonal: Drops Cotton Merino

Tű: 3 és 3,75 mm 

Már megint bevittek engem a sűrű erdőbe :-)

Belekaptam egy-két dologba a napokban, mert sose bírok magammal. A gigantikus babatakaró 80 cm körül jár, közeledik a cél (100 cm), de egyre fogy a lelkierőm, és mindig találok valami mentséget, hogy most éppen miért foglalkozom mással. Nem olyan nehéz ez :-)

Lófráltam a neten nagyjából céltalanul, és persze megint megláttam egy jó kis kendőmintát, ingyeneset. Azonnal elkezdett villogni bennem a kijelző, hogy Delight---Delight---Delight. Először csak úgy csináltam, mintha ártatlanul megosztanám az egyik kötős-horgolós csoportban, mint csodaklassz inspirációt. Persze viszonylag pontosan tudtam, hogy nagyon rövid időn belül oda fogok somfordálni a fonalakhoz, kiszedem az egyik Delightot, és már ugrik a kezembe a horgolótű, tekerednek köré az első hurkok, alakulnak az első sorok, meg a továbbiak... és így történt, ami szerintem még soha, hogy egy nap alatt elhorgoltam egy teljes gombolyagot :-D

Most megpróbálom letenni, mert tényleg komolyan gondolom, hogy a végére kéne járni már ennek a takaró-dolognak, de addig is megmutatom, mire jutottam a tegnapi hirtelen felindulásomban.

Itt még nevezhetjük próbahorgolásnak, ártatlanul. "Jaj, én csak ANNYIRA kíváncsi voltam, hogy fogja kiadni a mintát ez a fonal."

Aha, persze. Akkor ez mi? :-D

De hát teljesen egyértelmű, hogy nem lehet abbahagyni valamit, ami így néz ki:

Az öcsém (!!!!!) azt mondta, ez már _egész_ jól néz ki, kéne belőle olyan tizenöt négyzetméter. A falra.

Mondtam neki, először is vegye meg a fonalat, aztán majd meglátjuk :-D

Minta: Road Trip Scarf, ingyenes 

Horgolótű: 3,75

Fonal: Drops Delight, 05-ös