Ha már így esett, gondoltam, hogy ezek után muszáj meghorgolnom belőle valamit, hogy ne érje szó a ház elejét. Pedig mindig azt mondom, hogy a mandalának igazából semmi haszna, de amúgy meg annyira jó készíteni, hogy időnként inkább kitalálok neki valami funkciót, csak nekiállhassak egynek. Most is azért választottam a Granny-mandalát, mert Dani úgyis szeretett volna az asztalára valami horgolt izét, amit alátétnek használhat, hogy a ketyeréi ne sértsék fel az asztalt, vagy fordítva. Meg egyébként is régóta irigyli azt a retro-mandalát, ami ugyancsak nagyimintás, és a tesójának készítettem ajándékba a házavatójára.
Nosza, Dani, válassz színt. Nem tudja, legyen vidám. Kimarkoltam pár vidámat a cataniás ládából. Szivárványsorrendbe raktam, aztán megkérdeztem a leendő tulajdonost, hogy ne keverjem-e inkább össze. Azt mondta, hogy ne, a sorrend tehát maradt.
Csak a minta nem...
A könyvbeli mandala viszonylag kicsi, én meg folytatni akartam, ezért inkább a Crochet with Raymond blogban leírt mintát használtam hozzá.
Végül aztán Dani úgy járt, hogy a mandaláját spontán elajándékoztuk, de nem sajnálta, mert nagy örömet szereztünk vele, ő meg úgyis kap másikat, akár ugyanilyet is.
Aztán természetesen a könyvből is meg kell majd horgolni valamelyiket... utána ráérünk kitalálni, hogy mire lesz jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése