Ajándékot készíteni nem is olyan egyszerű

Minden elvemmel ellenkezve beszálltam a PIF-játékba a Facebookon. Gondolom, úgy nagyjából mindenki ismeri, de röviden a lényege, hogy valaki felajánl egy saját kezűleg készített tárgyat. Akinek tetszik, az lecsap rá, cserébe pedig ő is felajánl valamit, amit pedig egy harmadik valaki stoppolhat le, és így tovább. Mivel határidős (mindenki 3 hónapot kap, hogy befejezze a felajánlását), eléggé ódzkodtam tőle, mert nem igazán tudok, meg nem is szeretek időre dolgozni. Természetesen ezt addig lehetett betartani, ameddig nem jött egy olyan felajánlás, amire nem lehetett nem lecsapni :-D És tessék, máris nyakig vagyok a PIF-ben, egy horgolt kendővel szálltam be, amit Verocskának fogok elkészíteni (és vicces módon az ő tesójától kapom az ásványos füldísz+nyaklánc garnitúrát, ami az egésznek a kiváltó oka volt :-D ).

Az egyik kedvenc kendőmintámat már többször meghorgoltam Drops Delightból, és most is abból készítem. Ezzel kapcsolatban eddig a következő tapasztalatokat szereztem:

1) A fentről lefelé, oda-vissza cikkcakkozó sorokkal, színátmenetes fonalból horgolt háromszögkendőnek marhára nem mindegy, hogy milyen színnel és mekkora átmenettel kezdődik a nyakánál a középső része. Egészen máshogy néz ki, ha egy másik szín esik középre, valahogy az egész kendő megjelenését meghatározza.

2) A Delight fonal gyönyörű, csak nem szabad elrontani, amit csinál belőle az ember, mert bontani egy rémálom. Mivel zoknifonal, filcesedni ugyan nem tud, de a szerkezetéből adódóan olyan gyönyörűen összeakad saját magával, hogy tényleg zen-buddhista legyen a talpán, aki vérmérséklettől függően gutaütés/gyomorfekély nélkül vidáman mosolyogva lebontja.

Az előzmények ismeretében álltam neki a munkálatoknak. A kendőt 3 gombolyagból horgolom, és az 1) pont alapján mindhárom gombolyagnak megkerestem mindkét végét, megnéztem, melyiken hogy fognak alakulni várhatóan a színátmenetek, majd 3 próbadarabot horgoltam, 3 különböző méretű tűvel, hogy azok közül is megtaláljam az ideálisat. A háromból az "A" próba szerencsére egyáltalán nem tetszett, azt - a 2) pont értelmében csúnyán káromkodva - rögtön le is bontottam. A maradék kettő közül a "B" próbát kimostam és blokkoltam, hogy lássam, jó-e a tűméret, a "C"-t pedig folytattam, mert azt terveztem véglegesnek. Egészen az első gombolyag fonal végéig, sőt, már becsatlakoztattam a következő gombócot, amikor ráébredtem, hogy talán mégis a "B" tetszik jobban.

De már semmiben nem voltam biztos, végighorgoltam tehát annál is egy teljes gombolyagot, hogy lássam a színek alakulását, egymás mellé tettem a két - egyébként kísértetiesen hasonló - háromszöget, és végül a "C" próbát megint csak lebontottam, nagy gubancolások és ráncigálások közepette.

A két, csak úgy kézzel, kapkodva egymásra tekert gombolyag viszont olyan kezelhetetlennek bizonyult, hogy előszedtem a fonalgombolyítómat, és áttekertem az egészet, hogy normálisan lehessen vele dolgozni a továbbiakban.

Itt tartok pillanatnyilag, hét nap alatt körülbelül 175 méter fonalat sikerült felhasználnom, igaz, azt többször is :-D Kicsit paranoiás és nagyon maximalista vagyok, mert ez most nem az enyém lesz, de remélem, a rendelkezésre álló további két és fél hónap elég lesz arra, hogy - esetleges további bontásokat is beleszámítva - végül időben befejezzem a kendőt, és átadásra érdemesnek nyilvánítsam :-D

A kép illusztráció. Valójában nem is igaz, hogy beszippantott az örvény.