Ha az ember sok keskeny csíkot köt körben, majd bolond lesz folyton elvagdosni a fonalat, mert pontosan tudja, hogy azt később majd el kell dolgoznia. Inkább vezeti szépen felfelé a munka belső oldalán. De ez elsőre (meg másodikra) nem is olyan egyszerű. Bontottam már le félkész csíkos sapkát, mert olyan csúnya volt a belseje, hogy tudtam, ha be is fejezném, úgyse venném fel, mert utálnám.
Hallottam én sokaktól, hogy "meg kell tekerni egymással a két fonalat", de nem értettem. Próbálkoztam: volt, hogy túl sokszor tekertem meg, volt, hogy rossz irányba, így végül általában ronda lett, néha meg lyukas, de legtöbbször mindkettő.
A napokban viszont elhatároztam, hogy kötök egy csíkos zoknit ajándékba, muszáj volt tehát a végére járnom ennek a kérdésnek, mert ajándékba csak szépet lehet adni, amivel én magam is meg vagyok elégedve.
Nézegettem mindenféle képeket, és ahonnan végül is felfogtam végre, hogy amikor a fonalak keresztezéséről vakerálnak nekem, akkor melyik fonal honnan merre megy, ez az oldal: http://espacetricot.wordpress.com/2013/09/05/carry-it-up/
Ennek fényében végre értelmet nyert a Purlbee cikke is ugyanerről, amiből nagyon sokáig nem értettem, hogy mi a fenének tekeri az ujjára a fonalat: http://www.purlbee.com/knitting-tutorials-working-rnd/2013/2/19/stripes-in-the-round.html Végül is a két szín egymáshoz viszonyított helyzete itt is ugyanaz, de még mutat egy trükköt arra is, hogyan nem lesznek túl szorosak a "kereszteződések" (mert ha azok, akkor összerántják a munkadarabot, és az ugye megint csak ronda).
A fenti két cikk, - főleg a képek - tanulmányozása után végre nekem is szépen sikerült a fonalvezetés (egészen addig, míg egy ponton egyszerűen elfelejtettem a tekerési irányt, de nem ellenőriztem, hanem szép magabiztosan csináltam tovább - rosszul).
Most már nagyjából nyugodt szívvel vállalom, hogy megmutatom a félkész zokni belsejét. Csak nem most, mert azt viszont nem vállalom, hogy a pocsék panelbeli fényviszonyok mellett értékelhető képet készítsek róla :-D
A két okos linket ugyanolyan örömmel adom tovább, mint amit én éreztem, amikor végre rátaláltam a megoldásra. Hátha van, aki még keresi :-D
Köszi, Kamilla!
VálaszTörlésÉn is pont így voltam vele, mint ahogy írod - csak én lusta voltam rendesen utána keresni. Amikor meg jól ment már, én is elfelejtettem, aztán meg már totál nem tudtam, mikor csinálom jól, mikor rosszul - néha a jót visszacsináltam rosszra, stb....
Szóval, még egyszer köszi, köszi, köszi!
Kíváncsi lennék a zoknira is, hej!
De jó, örülök, hogy hasznosnak találtad!
TörlésKözben már a fényképet is feltettem.
Ugye, hogy egész vállalhatóan néz ki? :-)