Az első találkozás után így állunk egymással, a norvégminta és én. Szemmel látható, hogy vannak benne kisebb-nagyobb hibák - szorosra húzott szálak, vagy túl lazára kötött szemek -, bár a blokkolás tényleg nagyon sokat javított rajta, így végül egészen szép, viszonylag egyenletes kötésképet mutat . Összességében nem vagyok elégedetlen, sőt, megkockáztatom, hogy elégedett vagyok vele. Sok mindent tanultam, ezeket persze gyakorolni kell még, de örülök, hogy kipróbáltam egy új technika alapjait.
Az eredeti leírástól egyébként annyiban eltértem, hogy 6 sor bordás passzé helyett 10 soros duplát készítettem simakötéssel, így jobban melegít homlok- és fültájékon. A passzé belseje a fordulósorig bordó.
Bence, a célszemély egyébként anyukája háta mögött leselkedve meglátta a sapka képét, és tetszett neki, szóval innentől biztosra megyek :-)
Ez hivatalosan nem az eleje, bár akárhogy fel lehet tenni, gondolom, Bence fején is az egyik kismozdony kerül majd előre. (A vonat egy mozdonyból és két kocsiból áll, és körben kétszer ismétlődik.) Erről a mozdonyról az első kocsi picit leszakadt :-) Ott a kelleténél szorosabb egy szem, és behúzódott, olyan, mintha ott se lenne.
Itt pedig az látható, hogy a két vonatot meg véletlenül összenövesztettem :-D De szerintem Bence nem fogja bánni, úgyhogy én se sokat búslakodom miatta.
Fonal: maradék Mosó Masa, nem egészen egy gombóc szürke, és talán egy fél gombóc bordó
Tű: 3,5-ös a passzéhoz, 4-es a sapka felső részéhez (a passzé összedolgozásakor váltottam tűt)
Okosságok a norvégminta kötéséhez:
Tök jó lett!
VálaszTörlésFőleg ha már Leselkedő is ezt állítja... ;o)
Szuper a sapi, és látod, nem is olyan ördögtől való dolog a fairisle :-)
VálaszTörlés