Karácsonyi zöldség

A múltkor mondták a lakóotthonban, hogy vannak 5-en, akiket a családjuk úgy adott be hozzájuk, hogy egyben teljesen meg is szüntettek velük mindenféle kapcsolatot egyszer és mindenkorra. Nem keresik őket, nem telefonálnak, nem látogatják, nem viszik haza, nem adnak néha egy kis zsebpénzt, semmi.

Páran a Facebookpajtik közül, akiknek még akadt egy kis szabad kapacitásuk, és/vagy lelkesedésük, úgy döntöttünk, legalább ezt az öt embert felkaroljuk, és küldünk nekik valamit karácsonyra. Nyilván a lakóotthoni gondozók se hagynák, hogy nekik semmi ne jusson a fa alá, de így egy kicsit mégis többet adhatunk.

Én egy "fiúszínű" szettet kötöttem viszonylag vastag, meleg fonalból. A sapka Stephen West egyik ingyenes - és meglepő, de kifejezetten konszolidált - mintája alapján készült, a sál meg 1 sima, 1 fordított nagyon sokáig :-D

Minta: Pom Pom It!
Tű: 5 mm

Fonal: Steinbach Wolle Sport

PS: azt nem állítom, hogy augusztus és november között nem csináltam semmit, sőt, de hát jaj nekem, ez a blogolás, ez kicsit akadozik mostanság. 

Kicsi kendő

Gondolná az ember, hogy ilyen "egyszerű", ritmikusan ismétlő, vonalzóval rajzolt mintát aztán el se lehet rontani. Hát dehogynem.
Eleinte nagyon durván kifogott rajtam Annás kendője, az még csak hagyján, hogy az első 10-12 sor után vissza kellett bontani, na de akkor is, amikor már huszonvalahány gramm benne volt az ötvenből, az bizony már jobban fájt.

Kezdetben az volt a baj, hogy nem találtam a szélén a magasításokat, akkor egy darabig minden sor mindkét végére jelölőt akasztottam, egészen addig, amíg meg nem jegyeztem, hogy néz ki egy sor, amikor kész van, hová nem szabad elfelejteni horgolni még egy pálcát.
Ez egyébként nagy segítség volt, de a saját hülyeségemtől megvédeni nem tudott, ha a félpálcás sorban egy szemet véletlenül kihagytam, akkor a következő sor el volt szúrva. Emiatt is bontottam egyszer-kétszer(-háromszor?).

A legrémesebb az volt, amikor rögtön az elején az egyik sor szélén a szaporítást rontottam el, és csak sokkal később vettem észre, hogy húz a kendő közepe jobbra. A vallatásnál (megszámoltam a szemeket) derült ki, hogy az egyik oldalon EGGYEL kevesebb pálca van, és az okozta ezt a nagyon látványos, és bontás nélkül sajnos javíthatatlan hibát. Ekkor történt a fél gombolyagos visszabontás.

A Malabrigo Lace ezt nem szereti, és utálatosan viselkedik. Szakad, akad, tapad, filcesedik, húzatja magát, cirkuszol. Úgy kell vele bánni, mint a hímes tojással.

Egy szó, mint száz, megdolgoztatott ez a kendő, na. Pedig tényleg nem nehéz, nem is annyira agy kell hozzá, mint inkább szem, nem lehet felületesen figyelni, nem elég, ha jónak "néz ki", pontosan stimmelnie kell, mert a hibákat kíméletlenül megmutatja. Nem is maradt benne egy darab se a végén, szóval azért sikerült jól kijönnöm a dologból.

De ennek így is kellett lennie, mert PIF-ajándéknak készült, és már át is került az új gazdájához. Remélem, jól fogják érezni magukat együtt.
Én pedig hiába mondom, hogy jaaaaj, neeeeem, úgyis rövidesen játékban leszek megint :-D

Minta: Kicsi kendő

Fonal: Malabrigo Lace (Bergamota)
Tű: 3 mm

Régi fonal, új pulcsi

Pár évvel ezelőtt nagyratörő terveim lettek volna mintegy húsz gombolyag rózsaszín Lana Gatto Nizza fonalból. A Gombolydában nem volt, csak tíz, azt mind behörcsögöltem, viszont mire a másik tízet meghozták volna, meggondoltam magam, és nem kértem többet mégse, viszont az első tízet már nem vittem vissza. Néha megnéztem, de főleg csak úgy henteregtek a dobozban.

Egészen addig, míg idén tavasszal egy kötős csoporttárs feltett egy képet egy rakás fonalról, hogy abból Derecho lesz nyárra. Csak így ukmukfukk, Derecho. Gondolkodtam, hogy én vajon tudom-e, hogy az micsoda, illetve kéne-e tudnom, aztán inkább kikerestem, és láttam, hogy amit Judit köt, az egy kendő, amit viszont én fogok, az egy top. Első látásra eldöntöttem ugyanis, hogy KELL.

DK vastagságú fonal kellett hozzá, valami nyári, és hát lehetőség szerint a meglévő készletből. Azonnal beugrott, hogy végre, hurrá, ezt abból a rózsaszínből fogom megkötni.

Tulajdonképpen ennyi a történet, innentől nem volt benne túl sok izgalom, megvettem a mintát, fogtam a tűt meg a fonalat, és megkötöttem. Ciki, de nincs se tanulság, se csattanó, se semmi "de", szokatlan módon még csak le se bontottam háromszor, mondjuk az nem is hiányzott volna. A felső is csak egyszerűen jó lett, nem izgi, nem vagány, nem bonyolult.

Ámbár - jut eszembe - a fonalvégek eldolgozása közben azért sikerült belevágnom a fonalba, ahol nem kellett volna, és a 6 szálból legalább kettőt átvágtam, szóval azért ezt se úsztam meg csúnya szavak használata nélkül, aztán úgy döntöttem, legyen szerencsejáték, mert lehet, hogy sose szakad el, ha meg mégis, akkor az utolsó 3 sort nem lesz akkora nagy szívfájdalom visszabontani, most viszont nem lettem volna rá hajlandó.

Vicceskedős képek egyenesen Felcsútról.

Az eleje

A hátulja

Az ujja, és a kis izék a fonalban közelebbről

Valószínűleg kasvirágok

Igényes kerti outfit

Minta: Derecho top

Fonal: Lana Gatto Nizza 

Tű: 3 és 3,5 mm

Türelmesen fényképezett: Dani

A MÁSIK sárga

Áprilisban elkezdtem egy Hello Yellow pulcsit, de valami nagyon nem stimmelt, és kb. háromnegyed készültségnél beláttam, hogy le kell bontani az egészet. Akkor hetekig csak nézegettem a tök jó mustársárga Cotton Merinókat, hogy hát valaminek lennie kéne velük, de neeem, nincs kedvem, én kicsi vagyok és éhes, és nem is tudok kötni, és jaj, úgyis el fogom rontani megint. Nem mertem ugyanannak még egyszer nekiállni, kiválasztottam egy új mintát (ezt a Calla Lily nevűt), amit tulajdonképpen még mindig nem egészen értek, hogy miért azt, meg egyáltalán hogyan, és vajon mit szívtam, amikor eldöntöttem, hogy EZ legyen, de most már mindegy, mert kész, és jó lett.

Elég régóta kötök, de inkább olyasmit, aminél nagyjából mindegy, hogy épp jó a méret, vagy egy kicsit kisebb/nagyobb, egy pulóverre pedig ez nem igazán jellemző, annak nem árt, ha rendesen áll.
Valahogy úgy alakult, hogy elkezdtem már néhányat, és gyerekméretben olyan is volt már, amit befejeztem, de saját magamnak ez az első.

Viszonylag gyorsan elkészült, talán a pünkösdi hosszú hétvégén kezdtem.

Sajnos az első pulcsi bontása után nem mostam ki a fonalat, pedig kellett volna, de tanulságnak ez jó lesz, végül is annyira nem feltűnő, hordható lett a végeredmény, de hát ejnye, nem véletlenül mondják a tapasztaltak, máskor nem akarok okosabb lenni.

A leírás érthető, tök rendesen meg van írva, technikailag nem volt benne most különösebb újdonság, mondjuk előfordulhat, hogy az ujján a szívecskéket végig rosszul kötöttem, de legalább következetesen, így végül egy egyenletes minta alakult ki, soha rosszabbat.

Kötés közben úgy nézett ki, hogy durván V-nyakú lesz - és itt kezdtem el kételkedni a saját épelméjűségemben, hogy MÉÉÉÉR' választok ki egy V-nyakú pulcsit én, akinek híresen rosszul áll, nem véletlen, hogy nincs, csak mintha ezt így törölték volna a memóriámból - na de mindegy, amikor ezen elkezdtem filózgatni, addigra már majdnem kész volt, és meg kellett kötni akkor is, ha egyébként a fejem tetejére állok. Aztán a leláncolás I-cordja szépen kikerekítette a V-t, így teljesen használható, bár azért egyáltalán nem mindegy, hogy mit vesz alá az ember.

Na de képek. Sok, mert szerintem olyan jópofa részletek vannak benne.

 Így néz ki elölről

Így meg hátulról

Ilyen az oldala

 Ilyen az ujja

 Ez pedig az ujján végigfutó minta, állítólag szívecskés, ezért gondolom, hogy elronthattam, mert ezek nem szívecskék, de azért tetszenek :-)

 Az alja meg így találkozik, tényleg, ilyet még nem is csináltam korábban

Kakukktojás: ez meg a húgom :-D 

Minta: Calla Lily pulóver

Fonal: Drops Cotton Merino

Tű: 3,75 és 3,25 mm

Mérges kicsi pulcsi

Múltkor felbosszantott ez a kis büdösbogár, és olyan ideges voltam, hogy bele akartam koncentrálni valamibe a feszültséget.
(Izé, nálam nem csupa rózsaszín felhő meg mosolygás van, bár igyekszem, hogy Zuzinak főleg az jusson, de ehhez nekem ki KELL tombolnom magam valamilyen formában. Szerencsére komoly randalírozásra nemigen van szükség, egy kis merülés a fonaltengerben elég nagy csodákra képes.)
Kiválasztottam egy pulcsimintát, hirtelen felindulásból jól megvettem, kerestem hozzá fonalat, amit eléggé ismerek ahhoz, hogy egy ekkorka fecniméretű darabba kötéspróba nélkül is bele merjek vágni (Drops Cotton Merino), és hajrá.
Tulajdonképpen soha életemben nem kötöttem még pulóvert (csak valamiféle poncsó-pulcsi hibridet, meg egy kardigánt nagyban, és párat kicsiben), szóval jó kis gyakorlódarab volt ez a miniméret. Új technikát is tanultam, eddig mindig csak raglánujjakat kötöttem, ez meg a contiguous technikának  - Hogy mondják ezt magyarul? MONDJÁK ezt magyarul? - egy változata, a kidolgozója csak Ziggurat-módszernek hívja.
Az eleje nagyon odafigyelős volt, alvásidőre való, aztán a sima részeit már a - nyilván tévedésből - pár percig nyugton játszó leánygyermek jelenlétében is lehetett kötni. Végig kitartott a lendület, egy hét alatt kész is volt a pulcsi, száleldolgozással, mosással-gőzvasalással, fotózással együtt.
A dokumentálás viszont elég sokat váratott magára, valahogy a blogvezetés kicsit - nagyon - háttérbe szorult a Zuziidőszámításban, szerintem a másik blogom még azt se tudja, hogy van egy gyerekem :-D

A delikvensnek eléggé zsizsikes a s.gge, ezért illik valamivel lefoglalni a fotózás idejére. Így csak Röfi mocorgott - majd ellátom a baját -, a pulcsi nyugton maradt nagyjából. 

Persze még mindig közel s távol a legjobb megoldás, ha az apró mancsokba olyasmit helyezünk, amit általában szigorúan nem szabad nyomkodni. 

Ha eléggé belefeledkezik, és nem figyel, akkor viszonylag jól meg lehet közelíteni hátulról anélkül, hogy elszaladna, és valami őrült fejenpörgésbe kezdene. 

Persze semmi nem tart örökké, van, amikor KÉT teljes távirányító bevetése mellett is csak egy pici kék foltot talál az ember ott, ahol az előbb még a gyereke volt. 

Minta: Child Ziggurat

Fonal: Drops Cotton Merino maradványok
Tű: 3,5 mm Addi Lace, máskor inkább fával kötök, ezzel ronda

Januári kisruha

Majdnem elfelejtettem dokumentálni a lányom Sproutlette ruhácskáját, pedig minden szerencsétlenkedés dacára végül jól sikerült.
Vastagabb fonalat választottam hozzá, azt hittem, hogy jó lesz úgy, ahogy átszámoltam, aztán kb. mindenhol nagy lett, kivéve a karkivágását, ami meg most éppenséggel nem kicsi, de legalább jól megakadályozza, hogy jövőre még hordhassa Zuzi ezt a rucit mellénynek. Sebaj, van egy ruhája MOST. A szülinapján különös kegyetlenséggel összekente csokitortával, kimostam, vállfára akasztottam, és néha nézegettem.
Ma aztán megvilágosodtam, hogy nem ezért melóztam vele annyit, jól ráadtam Zuzira, és megint nézegettem, csak most vele együtt :-)

Az elején levő minta miatt tetszett meg először ez a ruhácska, ha jól emlékszem. Meg mert egy elég aranyos kislányon mutatták be. 

Hátulgombolós, ezt a szép csicsás gombot még a nagymamám dobozából guberáltam ki pár éve, hogy majd valamire jó lesz. És tényleg :-) 

Ez a szegély... az eredeti minta szerint (az ugye vékonyabb fonalra íródott) kb. 18 cm után kell elkezdeni a leveles mintát. Csakhogy én elfelejtettem, hogy a vastagabb fonalamból bizony-bizony jóval előbb kellene, így aztán nem rajtam múlt, hogy mégse bokáig ér, csak eddig. 

Na jó, bevallom, kiküldtem a Youtube-ot a tévé képernyőjére, és a ruhatulajdonos kivételesen a szokásosnál több Gryllus Vilmos-videót megnézhetett, hogy egyhelyben maradjon pár percig :-D  

Minta: Sproutlette (Tanis Lavallee)

Fonal: Kacskaringó Bonbon

Tű: 4 mm

Retro babakardigán

Ez a gyerek állandóan kinövi mindenét, és persze lehetetlen ebben az ütemben ellátni sk kötött cuccokkal, de gondoltam, szezononként egy kardigán egyelőre belefér az életembe.
Azt tudtam is, hogy milyen fonalból szeretném kötni, Dani meg kiválasztotta hozzá a színeket, akkor már csak minta kell.
Persze ez ment a legnehezebben, mert legyen egyszerű, legyen cuki, legyen csajos, meg vagány, meg még ingyenes is lehetőleg.
Aztán az történt, hogy ilyet nem találtam, viszont az Etsyn volt egy szuper, ott a kész kardigánt árulták potom húszezer forintért (plusz postaköltség, csak innen Ausztráliából), és akárhogy néztem, csak annyit láttam belőle, hogy ez egy pont ugyanolyan raglánkardigán, mint amilyet én már kötöttem korábban, csak gallérja van.
Összenéztem a méreteket meg a szemszámokat mindenféle ingyenes alapmintákkal, menet közben meg Zuzi aktuális kardigánjával, kötögettem szépen, aztán elértem a gallérig, ott kissé megijedtem, mert azt még soha nem kötöttem, de segítettek kitalálni. Itt sajnos nekiálltam egyénieskedni, mert volt egy remeknek tűnő ötletem, amiről később kiderült, hogy nem annyira volt az.

Befejeztem, eldolgoztam a szálakat, rápróbáltam Zuzira, és akkor láttam, hogy jobb lett volna azt a gallért rendesen csinálni, úgy, ahogy mondták :-D De ennyi eldolgozott fonalvéget én ki nem bontok, a gallér így marad, ettől még Zuzi lesz a legcsíkosabb gyerek tavasszal a játszótéren.
Az apukája szerint mindenesetre nagyon retro kinézete van ebben a cuccban.

 Itt még ki se volt mosva, és kell még rá egy kilencedik gomb, mert miután összeszámoltam, valamiért mégis eggyel kevesebbet sikerült vennem.

 Zuzinak is tetszik, néha megjelenik, és húzza maga után, hogy adjam rá, de MOST, és ennél sokkal gyorsabban.

 Bátran variálja a színeket, anyagokat és stílusokat, nem törődve azzal, hogy az anyja szerint ez a kardigán mackónadrággal hülyén néz ki. Ő a divatot nem követi, hanem diktálja, tessék, lehet utánozni :-D

Itt látszik, hogy azért is fordítva szedtem fel a szemeket a gallérhoz, hogy BELÜL (!!!) szép legyen, mert kívül majd ÚGYIS (!!!) el fogja takarni. Persze.

Fonal: Kacskaringó Praliné

Tű: 3,5 mm

Gomb: a piacról